Elkezdtem spanyolul tanulni a Duolingon kb. két hónapja. Naponta legalább 15 percet töltök vele és alig maradt ki néhány nap, úgyhogy “csalással” (streak freeze) egybefüggő 67 napnál tartok. Szerintem nem lehet kizárólag a Duolingoval megtanulni egy nyelvet, de alapozásnak nagyon jó.
Miért spanyol? Jojó is tanulja már pár éve és zavart, hogy semmit sem konyítok valamihez, amit a gyerekem tanul. :) Ezenkívül szerintem gyönyörű nyelv, imádom hallgatni, és Spanyolországban is nagyon jól éreztem magam tavaly és idén. :)
Zavart mindig is, hogy csak két nyelven tudok, az anyanyelvemen és angolul, utóbbi pedig nem nagy szám. Körülöttem a munkahelyemen mindig olyanok voltak / vannak, akik beszélnek legalább hármat de inkább többet úgy, hogy tényleg használni is tudják mindet. Elvben nekem is tudnom kéne németül, mert sok évig tanultam, de sose erőltettem meg magam, hogy használjam, mert nem tetszett, így nem mondhatom el, hogy tudok németül.
Sokáig azért nem kezdtem bele újabb nyelv megtanulásába, mert tudom, hogy soha nem fogok még egyet úgy tudni, mint az angolt. Az nekem közel áll az anyanyelvhez, gyerekkorom óta az életem része a rokonok miatt és mióta felnőttem, azóta naponta használom. Álmodni is szoktam angolul és semmiféle nehézséget nem jelent angolul beszélnem változatos témákról. Így megtanulni egy második nyelvet évtizedek kérdése, és úgy voltam vele, hogy ha így már nem fogok tudni megtanulni még egyet, akkor minek elkezdeni. Persze rájöttem, hogy ez hülyeség, a nyelvtudásnak van egy olyan szintje, amikor el tudsz beszélgetni azon a nyelven egyszerű témákról, és azt nem lehetetlen és érdemes is lenne elérni még valamilyen nyelven.
Amit gondoltam / hallottam a spanyol nyelvről, mielőtt elkezdtem ismerkedni vele, hogy könnyű megtanulni, mert egyszerű a nyelvtan és nagyon hasonlít az angolhoz. Amit már ennyi ismerkedés után is tudok róla: NEM egyszerű a nyelvtan és NEM hasonlít az angolhoz! :D Az angol pofonegyszerű hozzá képest, és a hasonlóságról annyit, hogy kicsit jobban hasonlít az angolhoz, mint a magyarhoz… A főneveknek neme van, az igéket ragozni kell, innentől kezdve nem nevezném könnyűnek. A szórend, a mondatok felépítése, a szavak használata más, mint angolban, tehát sokszor az, hogy angolul gondolkodok, hátráltat. (A Duolingon az angol-spanyol tanfolyamot csinálom, ahogy Jojó is.) És akkor még nem is említettem, hogy kétféle létige van, egy az állandó tulajdonságokkal és egy másik az átmeneti állapotokkal együtt használatos.
Példák az angoltól való eltérésre egészen egyszerű mondatokban:
My name is Noémi.
(A nevem Noémi.)
Me llamo Noémi.
(Noéminek hívom magam.)
Igaz, létezik olyan is, hogy "Mi nombre es Noémi = A nevem Noémi", de sokkal gyakrabban látom az előbbi példát.
Johanna likes cats.
(Johanna szereti a macskákat.)
A Johanna le gustan los gatos.
(Johannának kedvére tesznek a macskák. - És nem tudom megmagyarázni, miért kell az "A" eme spanyol mondat elejére...)
Nagyon izgalmas új nyelvet tanulni, örülök, hogy belevágtam. :) A Duolingon kívül annyit csinálok még, hogy nyitottam egy füzetet, amiben angol-spanyol szótárt vezetek és nyelvtani tudnivalókat írok fel.
Miért spanyol? Jojó is tanulja már pár éve és zavart, hogy semmit sem konyítok valamihez, amit a gyerekem tanul. :) Ezenkívül szerintem gyönyörű nyelv, imádom hallgatni, és Spanyolországban is nagyon jól éreztem magam tavaly és idén. :)
Zavart mindig is, hogy csak két nyelven tudok, az anyanyelvemen és angolul, utóbbi pedig nem nagy szám. Körülöttem a munkahelyemen mindig olyanok voltak / vannak, akik beszélnek legalább hármat de inkább többet úgy, hogy tényleg használni is tudják mindet. Elvben nekem is tudnom kéne németül, mert sok évig tanultam, de sose erőltettem meg magam, hogy használjam, mert nem tetszett, így nem mondhatom el, hogy tudok németül.
Sokáig azért nem kezdtem bele újabb nyelv megtanulásába, mert tudom, hogy soha nem fogok még egyet úgy tudni, mint az angolt. Az nekem közel áll az anyanyelvhez, gyerekkorom óta az életem része a rokonok miatt és mióta felnőttem, azóta naponta használom. Álmodni is szoktam angolul és semmiféle nehézséget nem jelent angolul beszélnem változatos témákról. Így megtanulni egy második nyelvet évtizedek kérdése, és úgy voltam vele, hogy ha így már nem fogok tudni megtanulni még egyet, akkor minek elkezdeni. Persze rájöttem, hogy ez hülyeség, a nyelvtudásnak van egy olyan szintje, amikor el tudsz beszélgetni azon a nyelven egyszerű témákról, és azt nem lehetetlen és érdemes is lenne elérni még valamilyen nyelven.
Amit gondoltam / hallottam a spanyol nyelvről, mielőtt elkezdtem ismerkedni vele, hogy könnyű megtanulni, mert egyszerű a nyelvtan és nagyon hasonlít az angolhoz. Amit már ennyi ismerkedés után is tudok róla: NEM egyszerű a nyelvtan és NEM hasonlít az angolhoz! :D Az angol pofonegyszerű hozzá képest, és a hasonlóságról annyit, hogy kicsit jobban hasonlít az angolhoz, mint a magyarhoz… A főneveknek neme van, az igéket ragozni kell, innentől kezdve nem nevezném könnyűnek. A szórend, a mondatok felépítése, a szavak használata más, mint angolban, tehát sokszor az, hogy angolul gondolkodok, hátráltat. (A Duolingon az angol-spanyol tanfolyamot csinálom, ahogy Jojó is.) És akkor még nem is említettem, hogy kétféle létige van, egy az állandó tulajdonságokkal és egy másik az átmeneti állapotokkal együtt használatos.
Példák az angoltól való eltérésre egészen egyszerű mondatokban:
My name is Noémi.
(A nevem Noémi.)
Me llamo Noémi.
(Noéminek hívom magam.)
Igaz, létezik olyan is, hogy "Mi nombre es Noémi = A nevem Noémi", de sokkal gyakrabban látom az előbbi példát.
Johanna likes cats.
(Johanna szereti a macskákat.)
A Johanna le gustan los gatos.
(Johannának kedvére tesznek a macskák. - És nem tudom megmagyarázni, miért kell az "A" eme spanyol mondat elejére...)
Nagyon izgalmas új nyelvet tanulni, örülök, hogy belevágtam. :) A Duolingon kívül annyit csinálok még, hogy nyitottam egy füzetet, amiben angol-spanyol szótárt vezetek és nyelvtani tudnivalókat írok fel.