Noj Blogja

Elmúlt a nyár, amikor olyan meleg volt Magyarországon (meg több más európai országban is), mint még soha. Néhány koremléket elteszek ide. Én jól bírom a meleget, nem vagyok se hisztis, se túlsúlyos, se túl öreg vagy túl beteg ahhoz, hogy bajom legyen tőle, és hatékony módszerekkel alkalmazkodni is tudok hozzá, de ami június végén volt itt idén, arra már én is azt mondtam, hogy "ez még nekem is sok". Az augusztus eleji hőhullámról nem tudok nyilatkozni, mert azt Görögországban töltöttem - és már az is elképesztő, hogy ott sokkal alacsonyabb volt a hőmérséklet akkor, mint itt - de gondolom, azt is valahogy úgy éltük volna túl, ahogy a június végét. Igazából eddig kétszer mondtam életemben hőségre azt, hogy "ez már nekem is sok", 2007-ben és idén. Idén nem csak az volt a gond, hogy túl meleg volt. A 2010-es évek hőhullámaira úgy emlékszem, hogy utánuk mindig bőséges esőt hozó vihar következett, amikor vízszintesen zuhogott az orkánszerű szélben és rohantam a sehogy ...

A zalai házikóban vagyok Krisztával kettesben. Tegnap este érkeztünk és szerdáig maradunk. Jojó Noénál hétvégézik, aztán hazamegy a cicákhoz. Elkezdődött a kötelező jellegű kéthetes szabim , úgyhogy legközelebb csak augusztus 10-én dolgozok. :) Már megint olyasmi időjárásban sikerül itt nyaralnunk, mint tavaly , hogy a Balaton vize hideg, és fürdőzés helyett csak a parton betakarózva heverészünk és olvasunk inkább. Viszont ellentétben a tavalyi nyárral, amikor elő sem vettük otthon a ventilátorokat, mert egyszerűen semmi szükségünk nem volt rájuk 2024 júliusától idén júniusig, most ugyebár már túl vagyunk egy rekorddöntő, brutális hőhullámon , és éppen közeleg a következő. Jelenleg azonban nincs olyan meleg, hogy lubickolni akarnánk, de amúgy azt nehéz is lenne. A Balatonban olyan kevés a víz, hogy a part közelében csak dagonyázni lehet, utána pedig hosszasan bokáig (!) érő vízben lehet gyalogolni. Gyerekek futkároznak benne, és a partról nézve úgy tűnik, mintha vízen járnának. Valós...

Hétvégére Kriszta és Riki vidékre utaztak Kriszta egyik barátnőjéhez, akinek a Rikivel egyidős kislánya Riki egyik kedvenc játszótársa. Ma nem volt ovi valamiért, úgyhogy Kriszta szabin volt, és mivel Riki szerette volna megnézni a munkahelyemet, bejöttek hozzám mindketten ebédidőben. Most apás hét volt ugyebár, úgyhogy Riki jónéhány napja nem látott. Éppen rendkívül cuki korszakát éli. :) Mikor meglátott az irodaépület tágas előcsarnokában, rohanni kezdett felém, én meg felkaptam. :) Megvizsgálta a nyakamban lógó belépőkártyát és a fényképemet látva azt mondta, hogy "itt vagy rajta!" :D Hoztak nekem is ebédet, eszegetés után pedig megmutattam Rikinek az asztalomat, a kilátást a panoráma ablakból és a pecséteimet. Persze utóbbiak tetszettek neki legjobban, össze is nyomdázta a naptáramat. :) Ezt a hétvégét így Jojóval kettesben fogom tölteni. Dodó nem jött, bár eredetileg úgy beszéltük meg, de aztán most inkább kézimeccsekre megy anyáival. Jojónak múlt szombaton volt az uto...

Ma reggel 16 fokra ébredtünk, ezért rollerrel (még mindig nem elektromos, hanem hagyományos) indultunk munkába, idén először. Krisztával együtt indultam, de ő ma a munkáltatója egy másik irodájába tartott kivételesen, ezért a Szabadság híd budai végénél elváltak útjaink. Egyébként a szokásos irodája nemrég óta sétatávolságra van az enyémtől. De így ő ma tovább gurult a rakparton az Erzsébet híd felé, én pedig átkeltem Pestre. Ez egy új útvonal, a Nyugatiig a Kiskörúton akartam menni a Nagykörút helyett, kellemesebbnek tűnik. Gurultam, gurulgattam, szólt a fülembe a Purple Disco Machine és minden jó volt, majd egyszercsak, pontosan miután kereszteztem a Veres Pálné utcát, megállt a roller első kereke. Teljesen megmagyarázhatatlan volt számomra ennek az oka ezután több óráig, csak akkor jöttem rá, mi történt pontosan, amikor már a neurológia előtt ültem és vártam a soromra, és észrevettem, hogy a bal cipőm fűzője meg van szaggatva és a talajra lóg! Nem mentem gyorsan egyébként, hisze...

Április 30-án nyolc évesek lettünk Krisztával. Neki ez már rég élete leghosszabb kapcsolata, bár nem tudja megmondani, pontosan mióta, ugyanis - számomra hihetetlen módon - nem tudja, hogy mennyi ideig tartott a második leghosszabb kapcsolata. :D Bár lehet, hogy csak azért furcsa ez nekem, mert én szinte mindig írtam naplót vagy blogot, és emiatt tudom napra pontosan megmondani, hogy valami mikor történt vagy mettől meddig tartott az életemben. Nekem ez még nem a leghosszabb kapcsolatom, de ha még egy évet megérünk együtt, akkor már az lesz! És ez elképesztő, és boldog vagyok, hogy már itt tartunk! Eközben az ismerőseink körében egymás után több kapcsolat és házasság, a miénknél hosszabbak is, gyermekesek és gyermektelenek is, azonos nemű és különböző nemű párok is, felbomlanak... Ahányszor ilyen hírt hallok, egyrészt szomorú leszek, másrészt megijedek - mi leszünk a következők? De minél több ilyet hallunk, annál jobban megbecsüljük, amink van. lakatunk - ahogy mindenki más lakata is,...

Csütörtökön 47 éves lettem - mint kedvenc űrhajósnőm . :) Kaptam: tulipánokat és rózsákat Krisztától, azt a cuki béka rajzot Jojótól, papírvirágot Rikitől, hétvégén egy mini marcipántortát, ma érkezett képeslapot húgomtól Svájcból. :) A szülinapom nagyon jól telt, bár munkanap volt, de itthonról dolgoztam aznap, és kivételesen nem idegesített annyi ügyfél és munkatárs, ahány szokott. Munka után pedig moziba mentünk Krisztával, és a Michael Jacksonról szóló filmet néztük meg. Szerintem nem rossz film, ( bár ez azért jobb ) de azt tudni kell róla, hogy csak fél film, a végén ki van írva, hogy folytatódik. És ez még nem minden, mert Krisztával még egy utószülinapi kajálás is tervben van május közepén. :)

Igen, természetesen én is nagyon örülök, hogy végre nem az a vadbarom lesz ennek az országnak a miniszterelnöke, aki eddig volt, de azokkal azonosulni nem tudok, akik most ujjongva ünnepelnek és a jövendő miniszterelnököt úgy éltetik, mintha valami megváltó lenne. Én nem hiszek semmiféle megváltóban, se emberfeletti, se emberi megváltóban, és szerintem naivság azt hinni, hogy ezután minden jó lesz. Sokan olyanokat írtak, hogy ma egyszercsak minden szebb és jobb, új világ kezdődött tegnap óta, stb., de szerintem valami rózsaszín szemüvegen át nézelődnek... Nekem legalábbis ugyanolyan hétfőm volt, mint mindig, az extrém stresszes munkámban, és persze örülhetek, hogy ez a legnagyobb bajom! Akik tegnap hajléktalanok voltak, azok ma is, akik tegnap munkanélküliek voltak, azok valószínűleg még ma is, akik tegnap mélyszegénységben éltek, azokra ma se szakadt rá hirtelen egy zsák pénz. Nem bízok egyetlen politikusban sem. Szerintem, ha valaki őszintén és önzetlenül egy jó ügyet akar szolgáln...

Péntek este óta ezek történtek: Rikit elvitték a nagyszülei Zalába hétvégézni, úgyhogy csak Jojó, Kriszta és én voltunk itthon tegnap este. Jojót és Krisztát is megkérdeztem, felébresszem-e őket éjjel kettő előtt, hogy élőben nézzük az Artemis II visszatérést és mindketten azt mondták, igen. :) Én egyedül is felkeltem volna, de így jobb volt. :) Kb. éjfélig egy kirakóssal játszottam - ez egy új hobbink Krisztával, itt írtam róla. Azóta már csatlakoztunk egy puzzle cserélgetős Facebook csoporthoz és ott cserélgettünk kirakókat, elajándékoztuk, amit senki se akart cserélni, aztán vettünk újat is, kaptunk egyet kölcsön is. :) Kriszta nálam előbb kidőlt, mert ő tegnap reggel fél 6-kor kelt, hogy futni menjen. Én egy másik napon szoktam reggel fél 6-kor kelni, hogy edzeni menjek. A kirakózástól nehezen szakadtam el, de éjfél körül aztán abbahagytam, aludtam másfél órát és fél 2-kor megszóltalt az ébresztőm. Élőben láthattam azt a pillanatot, amikor az űrhajósok kis kapszulája levált...

Elindultak! :) Tényleg megtörtént! Emberek tartanak a Hold felé, több mint fél évszázad óta először! Nem, nem fognak leszállni, sőt, már az is eldőlt, hogy korábbi tervekkel ellentétben jövőre sem lesz Holdraszállás, talán csak azután egy évvel, de a most arrafelé tartó négy űrhajós meg fogja kerülni, tesztelni és kísérletezni fognak, hogy minden rendben legyen és biztonságosan működjön a jövő űrhajósainak. Megvártam ébren azt a történelmi pillanatot, amikor a rakétát kilőtték, Krisztát is felébresztettem, kicsit néztük még a közvetítést a YouTube-on itt hanyatt fekve a telefonjainkon, aztán ő visszaaludt. Én még néztem egy kicsit tovább, aztán olvasgattam cikkeket, de most már aludnom kéne, mert éjjel negyed 2 van, és reggel 7-kor kelek. Még szerencse, hogy már csak egy munkanap maradt, aztán jön a négynapos ünnep, pihenés, és közben lesem majd tovább a híreket és képeket az űrutazásról! :)) Nagyon izgalmas ez, és boldog vagyok, hogy most élhetek a Földön, amikor ilyenek történnek!

Eljött az új tavasz, és sose hittem volna, hogy ilyet fogok érezni valaha, de most nem kitörő örömmel fogadtam a tél elmúltát, hanem... egy kis szomorúsággal? Igen, kénytelen vagyok bevallani ezt. :) Na, nem kell azért azt hinni, hogy már a tél lenne a kedvenc évszakom, az továbbra is a nyár, akármilyen forróság lesz is, és most is örülök az új tavasznak, mert ez azt jelenti, hogy közeleg a nyár! Van egy bokor itt a lakásunk közelében, minden évben azon szoktam először észrevenni a tavasz eljöttét, amikor márciusban egyszercsak megjelennek rajta az apró, zöld rügyek, aztán levélkék. És ezeket minden évben mosolyogva nézem és megsimogatom annak ellenére, hogy tudom, hogy ahányszor újra meglátom őket, egy évvel megint közelebb értem az elkerülhetetlenhez... Így volt ez múlt héten is. Viszont ez az elmúlt tél olyan csoda volt, olyan igazi, olyan havas, amilyet nagyon régen nem láttunk már és jó eséllyel vagy nagyon sokára lesz megint ilyen vagy soha... Emiatt éreztem a szomorúságot, és ...

Mostanában, amikor olyan testi, lelki, szellemi kimerültséget érzek, amit senkinek se kívánnék (oka a munkám, a majdnem tizenhét éves, akit én szültem, és a majdnem három és fél éves, akit Kriszta szült), akkor igyekszem a munkanélküliekre és a meddőkre gondolni... és arra, hogy ők engem és minket mennyire irigyelhetnek. És ez segít értékelni az életet, ami jutott. Mindazonáltal már nagyon várom a nyugdíjt! :D

A szilveszterünk úgy alakult, hogy kettesben töltöttük, ami nagyon jó volt, ránk fért. Riki még apáinál volt, Jojó munkája végeztével Noéékhoz utazott. Egy kád forró vízben ülve, halk zenét hallgatva, rozéfröccsöt szürcsölgetve és chipset rágcsálva vártuk az estét. Miután a kádból kimásztunk, nem fáztunk, és amikor kinéztünk az ablakon, megdöbbenve láttuk, hogy havasak az utcák és szakad a hó! Olyan ritkán fordul elő manapság, hogy Budapesten annyi hó esik, hogy fehérek lesznek tőle az utcák, hogy azonnal eldöntöttük, kimegyünk és megnézzük. Hogy ez pont szilveszter estéjén történt meg, az felér egy csodával. :) Jól felöltöztünk sok réteg ruhába, mert még emlékszünk rá, hogy ha hó esik = hideg van. Kriszta bekevert még 2 rozéfröccsöt és azokat műanyag palackba töltve vittük magunkkal. Kavarogtak körülöttünk a hópelyhek, szorongattuk a vastag kesztyűben a műanyag palackjainkat, és így sétáltunk ki a Duna-partra. A lábunk alatt ropogó hó hangja ismerős volt, mégis furcsa, olyan régen n...

Holnap már munka, ugh. De most úgy fogom fel, hogy csak meg kell szakítanom két és fél napra a pihenést (szerdán minden bizonnyal csak fél napot kell dolgozni főnökeim engedélyével), aztán folytathatom egészen január 5-éig, amikor beindul az új év. Január 2-a ugyanis nem lesz munkanap, majd helyette 10-én szombaton kell dolgozni. A 24-e este vidámabbra sikerült, mint vártam, örültem neki. Pedig nem jól indult a nap, előtte éjjel alig aludtam, féltem, hogy el lesz rontva az egész karácsonyeste. Anélkül, hogy túl sokat írnék az eseményekről: Jojó kamasz, hülyeségeket csinál, én ettől kiborulok, Kriszta meg attól, hogy megint szenvedni lát, közben mérges lesz Jojóra, én attól még jobban kiborulok, mert nem szeretem, hogy mérges Jojóra... És ez így megy, ördögi kör. Estére valahogy mégis jobb lett, a karácsony varázsa vagy mi miatt, nem tudom. Rikit visszahozták apái, miután pár órára elvitték, hogy náluk is lehessen kicsit huszonnegyedikén. Addigra a feldíszített fa alá pakoltuk az aján...

A kéthetes téli szünet első hete van. Mármint iskolásoknak kéthetes, nekem csak erre a hétre +1 nap futja a szabimból, de így is tíz egybefüggő napom van, amikor nem kell dolgoznom. Mennyei. :) Múlt héten már nem sok történés volt a suliban, így bevállaltunk egy nap kialvatlanságot és szerdán késő este megnéztük hármasban, Kriszta, Jojó, meg én a legújabb Avatar filmet. Majd külön írok róla. Jojó aztán szombaton dolgozott, de vasárnap nem, úgyhogy Dodó szombat este érkezett. Az aznap esti program az volt, hogy megnéztük a Carl Sagan-féle Kozmosz című sorozat második részét. Carl Sagan a hősöm , ezt már említettem egyszer ebben a blogban. A Kozmosz című tudományos sorozata, ahogy rajtam kívül még nagyon sok embernek, hatással volt az egész világnézetemre. Az eredeti sorozat nagyon régi, 1980/81-ben mutatták be Amerikában. Én az 1990-es évek legelején láthattam, amikor Apával néztem a tévében, felsős általános iskolásként. Valamikor megvettem a DVD-kiadást, azt kezdtük el nézni. Ez ta...

Telik a december, nyílnak sorra az adventi zsákocskák . Most már elárulhatom, mert már nem titok, hogy idén egyedi matricákat és tetkó matricákat rejtettem a zsákokba, amiknek nagy örömömre sikerük lett. :) Kriszta nagy rajongója lett az Expedition 33 -nak (én is, és azóta egyébként elnyerte az Év Játéka díjat), úgyhogy neki olyan témájú matricákat gyártottam, Jojónak pedig BG3 matricákat és tetkókat. Kriszta a céges laptopját már kidekorálta matricákkal. :) Úgy gondoltam, hogy Jojó Rikinek is ad majd a BG3 matricákból és tetkókból, de elég önzőn viselkedik most ezekkel (ő is bevallotta ezt), és eddig csak egyet adott Rikinek. Így egyik nap Riki, a legvagányabb hároméves a környéken, egy Minthara tetkóval a karján ment oviba. Leírom, hogyan lehet ilyeneket gyártani, mert nagyon jó és olcsó egyedi ajándék szerintem. Én a Redbubble -ról lopkodtam le a grafikákat, amit azért nem szégyellek, mert töménytelen pénzt költöttem már el azon az oldalon ruhákra és hátizsákra Jojónak és magamn...

Jól állok az idei év végi készülődéssel. Az adventi zsákocskákat megtöltöttem, már a Mikulás zsákokba való finomságokat és kis meglepetéseket is megvettem, sőt, még a macskák adventi naptárja is ideért december elseje előtt. :) Azóta, hogy ezt írtam , a szabadtéri programoktól átmenetileg elment a kedvem, olyan hideg lett. (Értsd: 5-10 fok van, csak én nagyon fázós vagyok.) Azon a novemberi hétvégén, amikor nálunk volt Dodó, meglátogattam a két nagy gyerekkel a Sziklakórház Atombunker Múzeum ot. Nagyon izgalmas és érdekes hely, tetszett mindhármunknak. Csak az volt a panaszunk, hogy a tárlatvezető siettette a csoportot, nem lehetett kedvünk szerint mindent alaposan megnézni. Egyórás a vezetés, egyénileg nem lehet bejárni a kiállítást, és szerintem legalább kétszer ennyi időt el tudtam volna tölteni nézelődéssel. Krisztának idei szülinapjára azt ajándékoztam, hogy befizettem egy lövöldözésre igazi fegyverekkel, mert szerette volna kipróbálni. Egy lövészklubban jártunk november közepén...

Tegnap délután óta Zalában vagyunk hármasban: Kriszta, Riki és én. Jojót is hívtuk természetesen, de passzolta azt a lehetőséget, hogy két negyvenes banyával meg egy idegesítő háromévessel hétvégézzen. :) Helyette inkább egy barátnőjével a MondoConra megy. Kivételesen ezen hétvégén nem dolgozik. A csütörtöki ünnepnappal kezdődött az őszi szünete, nov. 3-áig nincs suli. Jövő héten két teljes hétköznapot bevállalt munkában és jövő hét végén is egy napot. Amúgy szeret velem is időt tölteni, csak nem mindegy mennyit és hol. :) Csütörtökön 23 kilométert rollereztünk kettesben egy anya-lánya nap keretében szép szülővárosunkban. Mi hétfő ebéd után indulunk haza. Aznap lesz Kriszta szülinapja. Nyilván nem olyan pihentető így itt lenni, mint mikor kettesben vagyunk, de szükségünk van erre is, a köztünk lévő kapcsolatok építéséhez és Rikike megfelelő fejlődéséhez. Őszies idő van, felhős és napos időszakok váltakoznak, sok réteg ruha kell, hogy ne fázzunk kinn. De nagyon jót tesz mindannyiunk...

Igyekszünk kihasználni az őszi hétvégéket és amikor megtehetjük és az időjárás is kedvező, akkor kiszabadulunk a négy fal közül. Az ősz első hétvégéjén körbeautóztuk a Balatont. A második hétvégén jött hozzánk Dodó és vele és Jojóval hármasban a Várban végigjátszottunk egy városfelfedező játékot . Tavasszal már Krisztával kipróbáltunk egy ilyet a Városligetben. A harmadik hétvégét, amit megtoldottunk péntekkel és utána következő hétfővel úgy, hogy szabikat vettünk ki, Zalában töltöttük kettesben Krisztával. Akkor bezzeg 30 fok volt, nem pedig 20, mint nyáron , úgyhogy, bár kirándulni terveztünk minden nap, végül csak a szombatot töltöttük erdőben. Láttunk fák közé kifeszített többméteres pókhálókat és nagyon sok szép őzlábgombát. Elektromos kerítéseken másztunk át, amik szegény Krisztát megcsapkodták, de nekem sikerült úgy lépnem, hogy elkerültem ezt. Melegünk volt még az erdő mélyén is, ezért a többi napon inkább a Balatonhoz mentünk sütkérezni. A negyedik hétvégén végre pont...

Tegnap Kriszta és én bejegyeztettük magunkat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába . Mióta tavaly nyáron Barcelonában "megkérte a kezem", többször gondolkoztam és beszélgettünk róla, hogy mi legyen a következő lépés. Tudom, hogy létezik olyan, hogy bejegyzett élettársi kapcsolat (BÉK). Viszont mindaz, amit eddigi életem során megtudtam a házasság intézményéről... nos, nem hozta meg a kedvem a házassághoz. :D Márpedig a BÉK lényegében az, ez van kitalálva Magyarországon azonos nemű pároknak, ha házasodni akarnak. Hogy Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása létezik, azt valamikor idén év elején tudtam meg, miután a munkahelyem kiosztotta a gyerek utáni pótszabadság igényléséhez használandó űrlapokat. Tudtam, hogy Jojó után idén utoljára kérhetek ilyen pótszabikat, mert utoljára abban az évben jogosult rá az ember, amikor a vele élő gyereke betölti 16. életévét. Most először kíváncsiságból végigolvastam, hogy egyébként milyen esetekben jogosult még egy munkavállaló ilyen...

Szombaton körbeautóztuk a Balatont Krisztával (mert jövő tavasszal tervezzük elektromos rollerrel körbeutazni és ehhez mértük fel, merre vezet a bicikliút, melyik településeken kell majd éjszakázni, hol lehet majd megszállni stb.) és olyan költői gondolatokat mondott, amik nagyon tetszettek, ezért leírom. :) "Nézd, a nyár romjai: félig leeresztett strandlabda hánykolódik az út szélén, ördögszekérként gurul végig a Balaton partján..."