Elindultunk autóval a zalai háztól Keszthelyre. A csomagtartóban már ott vannak a tegnap átvett bérelt rollerek. Az autót egy ismerősnél hagyjuk. Izgulunk, mi lesz! Tegnap kicsit teszteltük a rollereket a ház melletti vacak, falusi úton. Kriszta magabiztosabb, én persze eléggé félek most egy rolleren. Régóta tervezzük ezt az utat, és pont így jött ki, hogy 15 évnyi rollerezésem után az első súlyos balesetem ezelőtt az út előtt egy héttel történt. Tegnap reggel kiszedték a varratokat az államból. Aztán pakoltunk, aztán átvettük a közeli túraboltba odarendelt bukósisakokat és én egy rugalmas cipőfűzőt is. Mivel lógó cipőfűző miatt taknyoltam el, többet nem merek hagyományos cipőfűzővel rollerezni. Ezt ártalmatlanná lehet tenni úgy, hogy megkötés után a felesleget levágjuk és egy kis műanyag kapoccsal rögzítjük. A hátizsákunk brutál nehéz, még amiatt izgulunk, azokkal milyen lesz rollerezni. Jó túrahátizsákokat hoztunk, a súlyelosztás elvben jó, de így is nehéz. Ruhát, kaját persze al...
Bejegyzések
Ma reggel 16 fokra ébredtünk, ezért rollerrel (még mindig nem elektromos, hanem hagyományos) indultunk munkába, idén először. Krisztával együtt indultam, de ő ma a munkáltatója egy másik irodájába tartott kivételesen, ezért a Szabadság híd budai végénél elváltak útjaink. Egyébként a szokásos irodája nemrég óta sétatávolságra van az enyémtől. De így ő ma tovább gurult a rakparton az Erzsébet híd felé, én pedig átkeltem Pestre. Ez egy új útvonal, a Nyugatiig a Kiskörúton akartam menni a Nagykörút helyett, kellemesebbnek tűnik. Gurultam, gurulgattam, szólt a fülembe a Purple Disco Machine és minden jó volt, majd egyszercsak, pontosan miután kereszteztem a Veres Pálné utcát, megállt a roller első kereke. Teljesen megmagyarázhatatlan volt számomra ennek az oka ezután több óráig, csak akkor jöttem rá, mi történt pontosan, amikor már a neurológia előtt ültem és vártam a soromra, és észrevettem, hogy a bal cipőm fűzője meg van szaggatva és a talajra lóg! Nem mentem gyorsan egyébként, hisze...
Igen, természetesen én is nagyon örülök, hogy végre nem az a vadbarom lesz ennek az országnak a miniszterelnöke, aki eddig volt, de azokkal azonosulni nem tudok, akik most ujjongva ünnepelnek és a jövendő miniszterelnököt úgy éltetik, mintha valami megváltó lenne. Én nem hiszek semmiféle megváltóban, se emberfeletti, se emberi megváltóban, és szerintem naivság azt hinni, hogy ezután minden jó lesz. Sokan olyanokat írtak, hogy ma egyszercsak minden szebb és jobb, új világ kezdődött tegnap óta, stb., de szerintem valami rózsaszín szemüvegen át nézelődnek... Nekem legalábbis ugyanolyan hétfőm volt, mint mindig, az extrém stresszes munkámban, és persze örülhetek, hogy ez a legnagyobb bajom! Akik tegnap hajléktalanok voltak, azok ma is, akik tegnap munkanélküliek voltak, azok valószínűleg még ma is, akik tegnap mélyszegénységben éltek, azokra ma se szakadt rá hirtelen egy zsák pénz. Nem bízok egyetlen politikusban sem. Szerintem, ha valaki őszintén és önzetlenül egy jó ügyet akar szolgáln...
Mostanában, amikor olyan testi, lelki, szellemi kimerültséget érzek, amit senkinek se kívánnék (oka a munkám, a majdnem tizenhét éves, akit én szültem, és a majdnem három és fél éves, akit Kriszta szült), akkor igyekszem a munkanélküliekre és a meddőkre gondolni... és arra, hogy ők engem és minket mennyire irigyelhetnek. És ez segít értékelni az életet, ami jutott. Mindazonáltal már nagyon várom a nyugdíjt! :D
Holnap már munka, ugh. De most úgy fogom fel, hogy csak meg kell szakítanom két és fél napra a pihenést (szerdán minden bizonnyal csak fél napot kell dolgozni főnökeim engedélyével), aztán folytathatom egészen január 5-éig, amikor beindul az új év. Január 2-a ugyanis nem lesz munkanap, majd helyette 10-én szombaton kell dolgozni. A 24-e este vidámabbra sikerült, mint vártam, örültem neki. Pedig nem jól indult a nap, előtte éjjel alig aludtam, féltem, hogy el lesz rontva az egész karácsonyeste. Anélkül, hogy túl sokat írnék az eseményekről: Jojó kamasz, hülyeségeket csinál, én ettől kiborulok, Kriszta meg attól, hogy megint szenvedni lát, közben mérges lesz Jojóra, én attól még jobban kiborulok, mert nem szeretem, hogy mérges Jojóra... És ez így megy, ördögi kör. Estére valahogy mégis jobb lett, a karácsony varázsa vagy mi miatt, nem tudom. Rikit visszahozták apái, miután pár órára elvitték, hogy náluk is lehessen kicsit huszonnegyedikén. Addigra a feldíszített fa alá pakoltuk az aján...
Ha a gyereked szeret, akkor eltűr és megtesz dolgokat a kedvedért, de el fog jönni a nap, amikor azt mondja: "Elég!" És akkor nem fogja megválogatni a szavait. Jojónak múlt héten jött el ez a nap és aztán egy egész napot végigbőgtünk Krisztával. Nem azt érdemlem, hogy Jojó kiabáljon velem, mondja Kriszta, de szerintem nem érdemes ezen keseregni, hiszen az életben senki sem azt kapja, amit érdemel. Van, aki jobbat kap annál és van, aki rosszabbat. Az élet ugyanis nem tündérmese. Kriszta sem azt érdemli, amiket Jojó mondott neki múlt héten és Jojó is csak csupa jót érdemelne, ehhez képest felforgattam az addig megszokott kis életét 9 éves korában, amikor Krisztával összekötöttem az életemet. Jojó most tart élete legnehezebb időszakában, amikor már elég felnőtt ahhoz, hogy úgy akarjon élni, ahogy szerinte neki jó (konkrétan egyedül), viszont túl gyerek még ahhoz, hogy ezt azonnal meg is valósítsa. Kegyetlenségeket mondott nekünk, de nem lehet rá haragudni ezért. Én is mondtam ...
Nyavalyám update: Nos, az itt említett fél év már letelt, és azóta se szántam rá magam arra vizsgálatra, de nem is tervezek rá új beutalót kérni, mert feleslegesnek tartom. Az biztos, hogy abból se derülne ki, mi fájt annyira egy éve . Mivel semmilyen egyértelmű magyarázatot nem kaptam a tavalyi vizsgálatok után, csak azt emlegették az orvosok, akik vizsgálgattak, hogy összenövések és letapadások vannak bennem a 2022-es műtét következményeként, szinte biztosra vehető, hogy a fájdalmat is azok okozták. Pontosabban az, hogy nem tudtam ezekről addig és nem tudtam, hogy mennyire fontos - mindenkinek, de nekem emiatt főleg - elegendő rostot és folyadékot fogyasztani. Miután ezeket így összeraktam, elkezdtem zabkorpa tablettát szedni és napi másfél liter helyett napi 2,5 litert inni. Azóta nagyon ritkán nagyon kicsit fájdogálok, szóval minden OK, csak maradjon is így. :)
Ezt bármelyik nap leírhatnám, úgyhogy akkor leírom ma. Többször eszembe jutott mostanában, hogy milyen szomorú, hogy már Amerika se a régi , meg Elon Musk se a régi , lényegében egyik is meg másik is megőrült. Szomorú, hogy van az a pénz meg hatalom, ami túl sok, amitől egy ember már annyira elveszti a kapcsolatát a való világgal, az átlagossal, a lényegessel, hogy nem tud józanul gondolkodni. És a legszomorúbb az, hogy kicsiben ugyanezt tapasztaltam egy rokonomon is.
Itt írtam , hogy nem vagyok egész jól lelkileg, most akkor leírom az okát. Röviden: kevés a pénz. Legalábbis ahhoz képest kevés, hogy az árak megduplázódtak néhány év alatt. Nem úgy a fizetésem. 2022-ben jóval magasabb lett, amikor a mostani munkahelyemen kezdtem, de nem duplázódott meg, azóta meg csak minimálisan nőtt. És én a bevételemhez képest sokat teszek félre minden hónapban megtakarításokba, hogy ezt a lakást, amit testvéreimmel örököltünk, de én lakom, fejleszteni tudjam, meg a majdani nyugdíjamat kiegészítendő is teszek félre, meg egy életbiztosítást is fizetek, hogy Jojó kapjon pénzt, ha én idő előtt elpusztulok. Mindezek félretétele és minden szükséges és kellemes kiadás után az elmúlt években tapasztalt borzalmas drágulások előtt még fennmaradt egy értékelhető összeg a következő fizetésemig, ami a számlámon maradt és hónapról hónapra gyűlt. Ez megnyugtató volt, mert láttam, hogy ha kedvem támad nyaralni vagy telefont venni vagy hasonló nagyobb kiadásba bocsátkozni, akkor m...
Újabb bejegyzés arról, hogy ezen a hétvégén meg miért nem jutunk el korizni ... Kriszta megette Riki maradékát hét elején, bár Riki éppen nagyon beteg volt, így aztán Kriszta még betegebb lett. Influenza A vírust szedett össze a teszt szerint, amit a dokija elvégeztetett vele, ebből következik, hogy akkor Rikinek is az volt / van, illetve persze ő már javul, bár még elég rondán köhög, amikor köhög. Ja, és jelenleg éppen Dubai felé repül az apáival. Onnan Ho Chi Minh City-be repülnek, onnan meg egy éjjel megszállás után egy északabbra fekvő tengerparti városba, ami Riki édesapjának a szülővárosa. Kriszta már biztos megbánta azt is, hogy megette azt a maradékot meg azt is, hogy elengedte beteges gyermekét ilyen helyekre, de már nem akarta visszavonni az engedélyt, miután Riki apái jó előre megszervezték ezt az utat. Már tavaly nyáron is el akarták vinni Vietnámba Rikit, de akkor Kriszta nem engedte, túl kicsinek találta hozzá, továbbá Riki tényleg egy rendkívül beteges gyerek, már kisbab...
Idén előtt 5 éve jártam utoljára a Városligeti Műjégpályán, Kriszta és én 2020 legelején koriztunk ott egyet, mielőtt néhány hónappal később az egész világ bezárt. Az azóta eltelt évek valahogy úgy szaladtak el, hogy nem jutottunk el korizni. De közben lett Riki és Kriszta idén szerette volna már jégre ereszteni, de először csak egy kis kerületi ingyenes pályán. Oda mentünk el négyesben, Jojó is jött, 2 héttel ezelőtt. Nyomi kis pálya volt és nyomi korcsolyákat lehetett bérelni, de arra tökéletesen megfelelt, hogy Riki bukdácsoljon egy kicsit a jégen, nekünk többieknek meg meghozza a kedvünk Európa legnagyobb szabadtéri koripályájához . :) Két hete vasárnap, amíg Kriszta úszni vitte Rikit, addig Jojó és én koriztunk pár órát a nagy Műjégen, és egy hete, amikor Jojó Noénál hétvégézett és Rikike az apáinál volt, akkor Krisztával kettesben 5 év után először visszatértünk oda. :) Ezen a hétvégén megint itthon van Jojó és Riki, úgyhogy megint Jojóval mentem VOLNA, igen ám, de Jojónak épp me...
Szóval a változások, amiket itt említettem . Lényegében az van, hogy Jojó apja nem tudott felnőni ahhoz a feladathoz, hogy egy tinédzser apja legyen. Jojó az év legelején kijelentette, hogy nem szeret ott lenni náluk és nem akar odamenni beláthatatlan ideig. Természetesen a helyzet nem egyik napról a másikra alakult ki. Tavaly tavaszi ez a bejegyzés, ahol írtam, hogy Jojó inkább itthon maradt, mert nem volt kedve az apjáékkal hétvégézni. Nem egyszer leültünk utána beszélgetni Jojó apjával, kettesben is és úgy is, hogy Jojó ott volt, és Jojó is próbált vele beszélni, amikor náluk volt, szóval én tényleg úgy érzem, hogy megtettük, amit tehettünk. Jojó apja nem képes elfogadni a lányát olyannak, amilyen. Hogy miért, azt nem tisztem itt kielemezgetni, és azt is aláírom, hogy ez a legnehezebb feladat, ami egy felnőtté válás előtt álló gyerek szülőjére vár. De most nála a labda, vagy nekiáll felépíteni a kapcsolatot a nagylányával vagy nem lesz kapcsolatuk, mert Jojónak elege lett a próbálk...
Nyavalyám update: Az elmúlt hónapok során átestem kellemetlen és nagyon kellemetlen vizsgálatokon, amikből még mindig nem derült ki, mi fájt annyira többször idén, csak az derült ki, hogy nem vagyok se rákos, se gluténérzékeny, se semmi egyértelmű bajom nincs. Ezek jó hírek. Meg az is jó, hogy nyár második fele óta nem nagyon fájt már semmi. Viszont vannak nem normális eredményeim, amik miatt a doki, akihez járok, kilátásba helyezett nekem egy közepesen kellemetlen vizsgálatot is, amihez semmi kedvem, úgyhogy még halogatom, hogy rászánjam magam. A doki azt mondta, nem gond, ha nem megyek azonnal, fél évig érvényes a beutalója, addig kéne rászánni magam. Ez egy hónapja volt. Hát most gyűjtöm a lelkierőm. Továbbra se nagyon fájok. Néha egy kicsit.
Tegnap 38 fok volt és remek napunk volt Balatonkenesén. A víz kékeszöld, tiszta és meleg. Kamaszaink visongva lövöldöztek egymásra egy vízipuskával és a felfújható fánkokról lökdösték be egymást a vízbe. Én és Kriszta labdáztunk Rikivel. Nem úgy, hogy neki dobtuk oda a labdát, hanem ő volt a labda. :D A babaúszás következménye, amire 4 hónapos kora óta jár, hogy teljesen természetes közege a víz. Beleveti magát, elmerül, valószínűleg akkor is feljönne, ha nem emelnénk ki belőle, de azért inkább kihúzzuk. És a legjobb mókának tartotta, hogy úgy dobáltuk egymásnak, hogy hagytuk a vízbe zuhanni és elmerülni, mielőtt kihúztuk. Kéthetes szabim kellemes része ezzel végetért. Mára már nem terveztünk programot, és ennek a nyavalyámhoz van köze. De azt most sincs kedvem emlegetni, ezért most nem írok többet.
Egy kis kánikula van éppen, ami a libegőzést értelmetlenné teszi, mert csak szenvednénk, ezért azt kihagyjuk. Remélem, ősszel megvalósulhat. Riki még nem libegőzött, pedig már megérett rá a kis vakarék. :) Ma itthon döglődünk ventilátorok előtt. Besötétítettünk, és 31,8 fok van idebenn, a tavalyihoz képest még egész jó. Kinn jelenleg 37. Olyan dolgokkal ütjük el az időt, mint: Riki szórakoztatása, telefonnyomkodás, házimunka, társasjáték... Illetve Jojó még fest (képet az egyik ajtónkra) és matek házit is írt. Holnap este lesz a következő online matekórája húgomékkal. Nagyon komolyan veszik a dolgot, heti kétszer egy órát matekoznak vele és "házi feladatot" is adnak neki. Tegnap elvégeztük a nagybevásárlást, a nagy gyerekek segítségének köszönhetően egész gyorsan és eredményesen. :) Holnap egész napra megyünk a Balatonhoz, az tökéletes program lesz ilyen időben! A vízhőmérséklet 25 fok körül van. Tegnap este ezt a polipos műsort néztük a Disney+-on, mikor Riki már e...