Noj Blogja

Nem szeretem a tanévkezdéseket. Azt se szerettem, mikor nekem kellett iskolába menni ilyenkor, meg azt se, mikor a gyerekemnek kell. Miután befejeztem a tanulmányaimat, volt - lássuk csak - 14 olyan ősz, amikor se iskolába nem kellett mennem, se iskolás gyerekem nem volt, aztán kezdődött megint az iskolával járó stressz, csak akkor már szülőként. Jojó nem olyan, mint én, őt nem zaklatja fel annyira, ha elkezdődik az iskola - bár nyilván jobban szereti, amikor azt csinálhat, amit akar - de amúgy elég laza, én meg idegeskedek helyette is. :) A most kezdődött tanévben, ami Jojónak már a tizedik tanéve, lesz neki egy szakmai vizsga, amikor eldől, hogy lehet-e belőle programozó - ami lenni szeretne - vagy rendszergazdának lesz megfelelőbb. Úgyhogy nem ígérkezik egyszerűnek ez a tanév. Jojó egyébként egy féktelen művészlélek. Nagyon örülök ennek, de közben annak is, hogy ésszel csinálja a művészetét, nem azt képzeli, hogy könnyű élete lesz, ha csak a művészetéből próbál megélni. Talán ennek

Még próbálom emészteni, hogy már megint ősz van. Az egy évvel ezelőtti ősz és aztán a tél olyan stresszes volt több okból is, hogy nagyon nem vártam ezt az ideit. (A blogot olvasva ez persze nem derül ki, mert csak olyan emlékeket szeretek leírni, amiket szívesen olvasok később vissza.) Ráadásul az idei nyár annyira csodás volt, hogy eléggé lesújtott, mikor végetért. Azért nem is tudtam még eddig rászánni magam arra, hogy írjak ide, és most se tudok sok érdekeset. Pár napja feltettem azt az új borítóképet, ami augusztus elején készült a Magas-Tátrában . <3 Most egy darabig így fog kinézni a blogom.

Rikike 2 éves lett tegnapelőtt! Egészen angyali mostanában és rengeteget fejlődött másfél éves kora óta. Először is zseniálisan beszél. Az anyanyelvén (magyar) olyan tökéletesen ragoz, hogy egy óvodás is megirigyelhetné. Apanyelvén (vietnámi) is gagyog, de ennek helyességét megítélni nem tudjuk. :) Ami szerintem figyelemreméltó, hogy nem csak olyasmit tud kifejezni szavakkal, hogy éppen mi történik vagy mit lát, hanem az érzelmeiről is beszél. Például nemrég Jojóval játszott utóbbi ágyán ülve, ahol Riki imád lenni, mert magasított ágy, létrán lehet feljutni, és egy lufit dobáltak ott egymásnak. Riki nagyon nevetgélt, aztán egyszercsak ezt mondta: "Ez tetszik!" De hallottam már tőle ezeket a mondatokat is a megfelelő helyzetben: "baba boldog", "örülök neki", "baba is szereti anyát". A kétéves kort tartják ugye a legvészesebbnek hisztizés szempontjából, nos, Riki ezt nem bizonyítja, persze változhat még a helyzet, de mostanában semmi gond vele. O

Felteszek képeket a magaslesen éjszakázásról, a fájlnevek által megőrzött időpontokkal együtt. 19:16, megérkeztünk. 21:05, Kriszta véletlen lőtt egy Blair Witch Project stílusú képet. :D 21:06, látszólag egy verandán iszogatom a Mountain Dew-mat, de valójában a magaslesről nézek a sötét erdőség felé, csak abból a képen nem látszik semmi. 5:45-5:54, jó reggelt kívánunk! Bár a fészkünk ilyen perspektívából aprónak tűnik, ez megtévesztő, valójában 175-180 centi hosszú lehet a padló, hiszen Kriszta a maga 173 centijével is bőven elfért rajta. És ezzel újabb pontot pipálhatok ki a bakancslistámon, eltöltöttem egy egész éjjelt egy magaslesen. :)

Amikor szombaton koraeste elindultunk be az erdőbe a motyónkkal, az tűnt fel, hogy csend van. A madarak már elmentek aludni, a tücskök viszont még nem kezdték el a muzsikát. Mint már többször említettem, nem vagyunk túl bátrak, így igencsak szedtük a lábunkat, hogy minél előbb a biztonságot jelentő magasleshez érjünk. Félve nézegettünk körbe, ahányszor reccsent egy ág a fák közt. Találkoztunk egy jól megtermett szarvasanyával és a kicsinyével. Ők nem féltek, elég messze voltunk ahhoz. Csak szép nyugodtan átsétáltak előttünk az úton és mentek a dolgukra. Most persze nem az itt megtett útvonalon mentünk a leshez, amikor először véletlenül rábukkantunk, hanem célirányosan haladtunk. Este negyed 8 körül érkeztünk oda, felmásztunk, lecuccoltunk, tisztálkodtunk. Így augusztus végén még forrók a nappalok, de naplemente után hamar elkezd hűlni a levegő, minderre felkészültünk tisztálkodó kendőkkel és meleg ruhával. Amíg még melegünk volt, hiányos öltözetben üldögéltünk, nézelődtünk, rágtuk

A balatonberényi szabadstrandról jelentkezem. Egy nyugágyban heverek és a telefonomon pötyögöm ezt. Már úszkáltam egy kicsit, nagyon kellemes a víz. Jojó még Svájcban, Riki apáival balatonozik valahol, Kriszta és én itt használjuk ki a nyár utolsó teljes hétvégéjét. Kivettük szabinak a pénteket és a hétfőt, így tegnap kényelmesen jöhettünk és nem kell holnap hazarohanni. Tegnap érkezés után a zalai ház kertjében medencéztünk, - Kriszta szülei elsősorban Riki miatt állítottak ott fel egy kis 1 méter mély medót - a vízben ülve kávéztunk és fánkot ettünk. :) Most itt strandolunk, aztán uzsi után irány vissza a házikóba és felkészülünk arra, hogy ma az itt említett magaslesen éjszakázzunk. Este 6 körül tervezünk indulni az erdőbe hálózsákokkal, polifómmal, fejlámpával, meleg ruházattal, chipsszel, üdítőkkel, vagyis mindennel, ami a kényelemhez szükséges. :)