Bejegyzések

-
Kép
Csupa jó élménnyel gazdagodtunk hétvégén. :) A hétvége pénteken este kezdődött azzal, hogy Kriszta a nemrég elmúlt szülinapom alkalmából elvitt a budapesti Chinatownba (aka Kőbánya), azon belül is az IN TOWN Hotpot nevű étterembe, ahol egészen rendkívüli és nagyon finom vacsit ettünk. Sőt, még másnap ebédre is jóllaktunk abból, amit vettünk, mert nem vagyunk valami nagyétkűek, ezért amikor vacsira már jóllaktunk, megfőztük a megmaradt finomságokat az alaplevekben, meglocsoltuk az általunk kotyvasztott szósszal és hazahoztuk dobozban. Isteni volt minden frissen is meg másnap jól összeérve is! Szerintem mindenkinek érdemes ellátogatnia ide, aki szereti a kínai ételeket és / vagy kíváncsi a budapesti Chinatownra - utóbbi is nagyon érdekes élmény. Mintha nem is Magyarországon járnánk, alig látni fehérembert az utcákon, kínai emberkék sütögetik a kajájukat az utcán, kínai feliratok mindenfelé a boltokon! Csak ámuldoztunk, hogy hova kerültünk. :) Ezt a 3 alaplevet rendeltük: közepesen csípő
TOVÁBB »
-
Anyák napi elmélkedésem következik. Húsz éve már annak, hogy eldöntöttem, meg akarom tapasztalni én is az anyaságot, nem akarom úgy leélni egy szál kis életem, hogy ilyen fontos élményt kihagyok belőle. Volt egy olyan romantikus elképzelésem, hogy három gyereket fogok szülni, mert az milyen szép szám, én és a testvéreim is hárman vagyunk, meg a családomban valahogy ez az általános, bár több esetben féltestvérek is vannak a képben, de akkor is kijön a bűvös hármas. Noé ezt már akkor is őrültségnek tartotta, és persze azóta rég rájöttem, hogy igaza volt. Szerencsére végül nem követtem el azt az őrültséget, hogy három gyereket szüljek, mondjuk nem is volt rá szükség, miután Noé eldöntötte, hogy ő is világra hoz egyet. Aztán láttam, hogy két kisgyerekkel pont kerek minden, és aztán, sokkal később, még egy baba csöppent az életembe. Úgyhogy, bár csak egyet szültem, két másikat láttam megszületni, hármat pelenkáztam, hármat fürdettem, háromhoz keltem éjszaka és így tovább. Ja, egyiket ny
TOVÁBB »
-
Kép
A mai szerda az átlagosnál sokkal jobb szerda volt, mivel nem volt se munka, se suli, se bölcsi, így elmentünk majálisozni egy közeli parkba. Mióta Riki ügyesen jár már bölcsibe, Kriszta és Riki apái elkezdték fokozatosan bevezetni az apás heteket nekije. Apás hétvégéi után egyre tovább marad velük, mindig egy nappal kitolják azt a napot, amikor már Kriszta megy érte a bölcsibe. Most péntektől lehet, hogy már teljes hetet lesz ott, vagyis jövő hét péntekig, de majd megbeszélik. Szerencsére a mai csodás szerdán viszont velünk volt. :) Örültem neki, mert nagyon jó volt így négyesben majálisozni, az idő tökéletes volt, se túl meleg, se túl hideg, levegőztünk, napoztunk, pihentünk egy napot így a hét közepén. :) Sok ünnepelnivalónk van így április végén / május elején. Hogy 45 éves lettem , azt péntek este egy kínai étteremben tervezzük megünnepelni. Macskáink meg ma lettek 6 évesek! Irigylésre méltóan nem látszik rajtuk a kor. :D Most is pontosan ugyanolyan tökéletesen gyönyörűek, mi
TOVÁBB »
-
Kedden lettem 45 éves. Idén csak egy kívánságom volt szülinapomra, hogy semmi se fájjon aznap, és ez megvalósult! Úgyhogy elkészülhetett aznap ez a videó . És a nyavalyáim helyett, amiket ignorálok ameddig csak lehet, inkább arról fogok írni, mióta szeretem a táncolós videojátékokat. Mindig is szerettem zenére mozogni - táncnak azért nem nevezném, amit csinálok. :D Noénak volt egy első generációs PlayStation-je (a mostani PS5 ükunokája) és hozzá egy táncszőnyege és pár táncos játéka, amiket 2003-ban kölcsönadott. Már akkor is elég öregnek számított az a konzol, hiszen '94-ben jelent meg, de engem órákon át elszórakoztatott azokon a nyilakon ugrálni! A '99-ben megnyílt Westendben akkor még volt egy játékterem és pont a bejáratnál két táncolós gép, de azoknak szinte a közelébe se mertem menni. Elképesztően profik ugráltak rajtuk állandóan, akiket csak messziről, tátott szájjal bámultam, ahányszor arra jártam. Számomra csak pénznyelő lett volna az a gép, annyira béna vagyok az i
TOVÁBB »
-
Tegnap volt Jojó sulijában az éves gála, ami ott egy nagyszabású, többórás rendezvény, profi színpaddal, fény- és hangtechnikával és eklektikus műsorfelhozatallal. Az általános iskolában semmi ehhez hasonló nem volt. Jojónak nagyon tetszett, hogy ilyet láthat és részt is vehet benne. Ő a színjátszókör tagja és ők is szerepeltek a műsorban. Volt még versmondás, rock koncert, karatebemutató, néptánc, modern tánc, szaxofon, ezek jutnak eszembe, tehát tényleg nagyon változatos volt a program. Jojó szeret színészkedni és jól is csinálja, ez a másik veleszületett tehetsége van a rajzoláson kívül. Na, ezt se tőlem örökölte! :D A színjátszókör vezetője is dicséri. Az is igaz, hogy eddig csak olyan szerepekben láthattam, ahol lényegében önmagát alakította - egy flegma tinilányt. Így volt az a tavalyi színjátszós tábor végén előadott műsorban is. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogyan alakítana egy olyan szerepet, ami teljességgel távol áll tőle, mondjuk egy szerelmes szerepet. Azt mondja, arra is s
TOVÁBB »
-
Kép
Az elmúlt hétvégén volt az idei első zalai kiruccanásunk. Imádom azt a helyet! Gyerekmentes hétvégénk volt, úgyhogy kettesben voltunk Krisztával. Újkeletű nyavalyám miatt nem mentünk naponta átlag 15 km-t, ahogy szoktuk. Csak szép lassan haladtunk. Gyógyszernek és kíméletnek hála jobban vagyok, mint múlt héten, úgyhogy ezen a héten már dolgozok, de sajnos nem vagyok egészséges egyáltalán. A zalai levegő és az ottani táj viszont nagyon sokat segített a lelkiállapotomon. :) Megint olyan helyen jártunk, ahol eddig még soha, csak kiszálltunk az autóból egy falu szélén, és nekivágtunk a legelőknek. Ez volt szombaton. Vasárnap pedig egy erdőbe mentünk, szintén a turistáknak kijelölt utakat elkerülve csak úgy mentünk, mendegéltünk. :) Hallgattuk a madárcsicsergést és a zümmögő kis lényeket. Első nap történt, hogy az egyik mezőn előttünk párszáz méterrel egyszercsak átvágtázott egy egész őzcsorda! Még soha nem láttunk ennyi őzet együtt ezelőtt. Nagy élmény volt! :) A telefonom első napra 5.21
TOVÁBB »
-
Antibiotikumot szedek és betegszabin vagyok holnaptól legalább péntekig. Sajnos nem egy egyszerű betegség miatt. Legjobb esetben gyógyszerek segíteni fognak, legrosszabb esetben csak műtét. Ezt le kellett most írnom, mert ez van, de részletezni nincs kedvem, mert szerintem a betegség unalmas téma. Ha muszáj lesz, mert túlzottan átveszi az irányítást az életem felett, akkor írni fogok róla többet. Kb. egy évtizede szedtem utoljára antibiotikumot és betegszabi se kellett a két évvel ezelőtti műtétem óta, azelőtt meg utoljára kb. 9 éve kellett pár nap. Dühös vagyok, mert gyűlölöm, ha fájdalom akadályoz meg akár munkában, akár szórakozásban, de próbálom megnyugtatni magam a következő gondolatokkal: Még 100 éve is, mielőtt az antibiotikumok használata elterjedt, az emberek várható élettartama 40-50 év volt. Jövő héten leszek 45 éves. Nem véletlenül élünk már évtizedekkel tovább. Igyekszem megbékélni a sorsommal, örülni a gyógyszerek létezésének, és éldegélni, amíg tehetem.
TOVÁBB »