Noj Blogja

A zalai házikóban vagyok Krisztával kettesben. Tegnap este érkeztünk és szerdáig maradunk. Jojó Noénál hétvégézik, aztán hazamegy a cicákhoz. Elkezdődött a kötelező jellegű kéthetes szabim , úgyhogy legközelebb csak augusztus 10-én dolgozok. :) Már megint olyasmi időjárásban sikerül itt nyaralnunk, mint tavaly , hogy a Balaton vize hideg, és fürdőzés helyett csak a parton betakarózva heverészünk és olvasunk inkább. Viszont ellentétben a tavalyi nyárral, amikor elő sem vettük otthon a ventilátorokat, mert egyszerűen semmi szükségünk nem volt rájuk 2024 júliusától idén júniusig, most ugyebár már túl vagyunk egy rekorddöntő, brutális hőhullámon , és éppen közeleg a következő. Jelenleg azonban nincs olyan meleg, hogy lubickolni akarnánk, de amúgy azt nehéz is lenne. A Balatonban olyan kevés a víz, hogy a part közelében csak dagonyázni lehet, utána pedig hosszasan bokáig (!) érő vízben lehet gyalogolni. Gyerekek futkároznak benne, és a partról nézve úgy tűnik, mintha vízen járnának. Valós...

A The Martian az egyik kedvenc filmem, ami nagy szó, mert összesen csak két kedvenc filmem van. Andy Weir regényéből készült, úgyhogy amikor megtudtam, hogy egy másik regényéből is film készült, persze azonnal érdekelt! Ez a Project Hail Mary , amit pénteken Krisztával volt szerencsénk megnézni moziban. Imádnivaló film, sokat sírtunk és sokat nevettünk is rajta! Egészen más, mint a The Martian , előbbi sokkal inkább hihető, nincs benne vicces űrlény, de a Project Hail Mary a maga műfajában egy tökéletes film. Ebben az esetben a filmet előbb láttam, mint hogy a regényt elolvastam volna, nem úgy, mint a The Martian esetében, de ezt is el fogom olvasni. :) Érdekességek: Az Artemis II egyik űrhajósa, Jeremy Hansen, arról beszél , hogy az űrrepülésük előtti karantén alatt megnézték a filmet és nagyon tetszett nekik. Neil DeGrasse Tyson és Andy Weir a Project Hail Mary történetének tudományos hátteréről beszélgetnek . Ezt a videót már azelőtt megnéztem, hogy a filmet láttam volna,...

Látom már, hogy ezek a huszonegyedik századi holdraszállások is úgy fognak működni, mint az általam legjobban várt videójátékok és filmek, hogy bejelentik, hogy majd néhány év múlva megtörténik, aztán mikor már nagyon közeleg vagy elmúlt az az időpont, akkor bejelentik, hogy egy kicsit tolódik a dolog... És persze ez nem baj, ha azt jelenti, hogy így minden jobban fog sikerülni, csak ugye az életem sajnos véges és mindig attól félek, hogy majd egyszer, mikor már öreg leszek, hiába várok valamire, mert nem fogom megérni, hogy bekövetkezzen... 2023 végén olvastam ezt , most 2025 vége van, és idén már semmiféle ember nem száll le a Holdon, az biztos, de nem is kerülte meg űrhajóval semmiféle ember az elmúlt években. Az idén szeptemberi NatGeo-ban olvastam a lentit. Eszerint jövőre emberek repülnek a Holdhoz, de nem szállnak le rajta, jövő utáni évben pedig le is szállnak. Hiszem, ha látom, mindenesetre igyekszem türelmesen várni. :)

Tegnap volt Jojó sulijában az éves gála, ami ott egy nagyszabású, többórás rendezvény, profi színpaddal, fény- és hangtechnikával és eklektikus műsorfelhozatallal. Az általános iskolában semmi ehhez hasonló nem volt. Jojónak nagyon tetszett, hogy ilyet láthat és részt is vehet benne. Ő a színjátszókör tagja és ők is szerepeltek a műsorban. Volt még versmondás, rock koncert, karatebemutató, néptánc, modern tánc, szaxofon, ezek jutnak eszembe, tehát tényleg nagyon változatos volt a program. Jojó szeret színészkedni és jól is csinálja, ez a másik veleszületett tehetsége van a rajzoláson kívül. Na, ezt se tőlem örökölte! :D A színjátszókör vezetője is dicséri. Az is igaz, hogy eddig csak olyan szerepekben láthattam, ahol lényegében önmagát alakította - egy flegma tinilányt. Így volt az a tavalyi színjátszós tábor végén előadott műsorban is. Nagyon kíváncsi lennék rá, hogyan alakítana egy olyan szerepet, ami teljességgel távol áll tőle, mondjuk egy szerelmes szerepet. Azt mondja, arra is s...

Szeretnék eltenni ide egy kis részletet az idén októberi NatGeoból, ami egy "Space" címet viselő különszám, vagyis kizárólag űrkutatással kapcsolatos cikkek vannak benne. Nagyon kíváncsi vagyok, és izgatottan várom, hogy az itt leírt tervek megvalósulnak-e. Nagy örömmel várom a közelgő 2024-et, mert eszerint talán egy év múlva már túl leszünk azon, hogy emberek űrhajóval megkerülték a Holdat! Mármint volt már ilyen nyilván, de olyan régen, hogy nem is születtem még meg, pedig nem vagyok fiatal. És aztán 2025-öt is nagyon várom, mert az a terv, hogy akkor újra leszállnak emberek a Holdon! Tudtam egy ideje, hogy vannak ilyen tervek, de eddig nem vettem észre, hogy ennyire közeliek már azok évek, amikor megvalósulhatnak ezek. Ez nekem rendkívül izgalmas! Mindig ámulva hallgattam Apa beszámolóját arról, hogy milyen élmény volt az első Holdraszállás közvetítését nézni és hallgatni az Amerikai Nagykövetségen 1969-ben. Beletörődtem, hogy erről lemaradtam, örülök, hogy a Marsraszállá...

Ma délelőtt Kriszta nővérével találkoztunk egy játszótéren. Ja, gyerekeket is vittünk. Ő négyet (három saját, egy rásózott), mi egyet. Nagyon szuper játszótér, ott most jártunk először. Autóval könnyen elérhető. Megállapítottuk, hogy megfelelő időjárás és megfelelő korú gyerek esetén egész nap ott lehetnénk. Szóval valószínűleg még visszatérünk máskor is. Most már délután van, egyedül vagyok itthon, mert miután Riki felébredt az ebéd utáni alvásából, Kriszta elvitte a szüleihez. Ez szokott lenni a csütörtök délutáni programjuk. Riki nagyszüleiről jut eszembe, hogy kedden találkoztunk életünkben először személyesen Riki vietnámi nagyszüleivel! Amikor Rikit hozták nekünk vissza este az apukák, akkor ők is beköszöntek. Ők most egy hónapig vannak Magyarországon, és legközelebb Riki szülinapi partiján találkozunk majd. Sokat beszélgetni mondjuk nem fogunk. Nem tudnak sem magyarul, sem angolul, mi meg vietnámiul nem. Riki apja tud tolmácsolni, de az igazsághoz tartozik, hogy ő is furán beszé...

Nemrég elolvastam a The Hours című regényt (szerzője Michael Cunningham), ami alapján az azonos című film készült. A könyv már régóta megvan, de állapotából ítélve eddig még sose olvastam el. Nem emlékszem arra sem, hogy megvettem vagy ajándékba kaptam egyszer valakitől. Meghatározó film / olvasmány az életemben. Időről-időre eszembe jut és gondolkodok a mondanivalóján. Nem fogok semmit elárulni a történetről, nyugodtan lehet olvasni ezt a bejegyzést. A könyv többek közt azért tetszett, mert rövid, tömör, sokatmondó és tömve van szimbólumokkal. Szeretem az így megírt történeteket. Én is ilyen stílusú meséket és novellákat írtam annak idején, amikor még írtam. Súlyos témákról szól: halál, öngyilkosság, mentális betegségek, biszexualitás, elvesztett szerelem, az anyák nyomasztó felelőssége abban, hogy egy gyerek milyen lelkivilágú felnőtté válik (pontosabban bárkié, aki egy gyerekkel a legtöbb időt tölti, de az általában az anya). A történetből számomra az derül ki, hogy hajszálvékony ...

Tizenhat (!) éve láttam moziban Az órák ( The Hours ) c. filmet, most megnéztem megint és eléggé a hatása alatt vagyok. Emlékszem, hogy annak idején mennyire vártam, és mikor megnéztem, alig értettem belőle valamit. Huszonnégy éves csajszi voltam, pont annyi idős, mint a filmben szereplő fiatal lány, Clarissa lánya. Claire Danes játssza. Ő is múlt hónapban lett 40, mint én. Mit tudtam én még huszonnégy évesen veszteségről, lelki fájdalomról, magányról, kilátástalanságról, anyaságról. Semmit. Noé írt nemrég, hogy látta ezt a filmet éppen tévében, és érdemes "felnőttebb fejjel" is megnézni. Ez így van. Nekem most annyira tetszett, hogy még meg szeretném nézni többször is, mert tipikusan az a film, amit minél többször lát az ember, annál több összefüggést és jelentőségteljes részletet vesz észre. Most egyedül néztem, telefonon munkába menet / munkából jövet, de mindenképpen Krisztával kettesben is meg szeretném nézni tévén. Ja, és persze a következő könyv, amit olvasni fogok, a ...

Újra eljött a tavasz, aminek minden évben nagyon örülök, de idén még jobban, mint eddig. :) Sok éve az első olyan tavasz az idei, amit nem magányosan kezdek el, nem kérdés, hogy lesz kivel sétálni és üldögélni a napon, kirándulni és heverészni a szabadban, amikor eljön a jó idő... :)) Már tervezzük is ezeket Krisztával. Felmegyünk majd a Gellért-hegyre, megmásszuk a Prédikálószéket... :) De rossz idő esetére is megvan a tervünk, Trónok harca maratont fogunk rendezni egyik éjjel, felszerelkezve chipsszel és kólával elalvás ellen. :) Boldog vagyok, hogy van kivel ilyesmit csinálni, különlegesek az ilyen átvirrasztott éjszakák... Utoljára Szolgálólány meséje maratont rendeztünk, de aztán arról a soriról letettünk, mert egy idő után nem volt annyira érdekes. Kriszta nagy Trónok harca rajongó, megnézetett velem néhány részt és azóta falom a regénysorozat első részét. :) A sorit viszont nincs kedvem egyedül nézni, sokkal jobb lesz vele egy átvirrasztott éjszakán. :) Innen van a blo...

Tavaly év végén láttam moziban a Ready Player One előzetesét és azonnal megjegyeztem magamnak, hogy majd megnézem. Amikor megtudtam, hogy könyvből készült a film, akkor eldöntöttem, hogy el is fogom olvasni. Aztán az egyik kollégnőm (már csak volt kolléganőm, szüpp...) mondta, hogy neki annyira tetszett a könyv, hogy már többször is kiolvasta. Erre azonnal megvettem és elolvastam még a film megnézése előtt. A film bemutatója március 29., már alig várom. :) Az egyik kedvenc témám a jövő, és szeretek fiction és non-fiction könyveket is olvasni róla. A Ready Player One az előbbi, és amikor elkezdtem olvasni, először nem tetszett túlzottan, de rájöttem, hogy a véleményemet befolyásolják azok a non-fiction könyvek, amiket a témában olvastam. A jövő ebben a regényben nyomorúságos, már ami a valóságot illeti, mert ami a virtuális valóságot illeti, az viszont csodálatos. Namármost szerintem a jövőben az igazi valóság se lesz nyomorúságosabb, mint a jelenben, sőt, egyre kevesebb nyomor lesz,...

Ez itt a tegnapi finom vacsoránk! Továbbra is olvasom az angol nyelvű NatGeot, csak nem sorrendben, és nemrég olvastam ki a januári számot. Abban kizárólag a nemek közti különbségekkel foglalkozó cikkek vannak. A legérdekesebb cikk számomra az, amiben a világ minden táján élő kilencéves kislányokat és kisfiúkat interjúvoltak meg. Ezt a hét kérdést tették fel nekik: Mi a legjobb abban, hogy lány / fiú vagy? Mi a legrosszabb abban, hogy lány / fiú vagy? Az életed miben lenne más, ha lány / fiú lennél? Mi akarsz lenni, ha felnőtt leszel? Mondj valamit, ami elszomorít. Mondj valamit, ami boldoggá tesz. Ha megváltoztathatnál valamit a világban vagy az életedben, mi lenne az? És akkor a kilencéves kínai kislány azt mondja, hogy az anyja megveri, ha segíteni mer a bátyjának a farmon. A kanadai kislány azt mondja, mindenki teljesen egyenlő. Az amerikai indián kisfiú azt mondja, ha nagy lesz, meg fogja ölni azokat, akik bántották a népét. Az indiai kisfiú nem szeret fiú lenni, m...

Mikor az áprilisi NatGeot megláttam, nagyon megörültem, mert pont egy nekem való cikk virít a címlapon: The Next Human - Taking Evolution Into Our Own Hands Kicsit visszatérve a Sapiens   c. könyvre, az egyik legérdekesebb dolog, amit olvastam benne, az a kísérlet volt az Aurora nevű majommal, aki az agyával egyszerre mozgatta a saját karjait és egy bionikus kart. Nyilván egy ember is képes lenne ugyanerre és sokszor jól is jönne még egy kar! Sőt, kisgyerekes anyukák biztos plusz kettőt is elfogadnának. :) Viccet félretéve, a Next Human cikk a NatGeoban arról szól, hogyan fogja az ember a saját biológiai hiányosságait kijavítani és milyen mai példák vannak már erre. Egyrészt gépekkel és számítógépekkel, másrészt génmódosító eljárásokkal segítünk és fogunk segíteni a tökéletlen és beteges mindenünkön. Ezen a cikken kívül mostanában több elképesztő hírt is olvastam. Elon Musk azon (is) dolgozik, hogy a felhő alapú mesterséges intelligenciát összekösse az emberi aggyal annak...

Figyelmeztetés: Ez egy nagyon hosszú bejegyzés. Olvastam egy könyvet, amelynek írója középen áll a végtelenül optimisták illetve az olyan hülye emberek közt, akik szerint minden egyre rosszabb. Az író Yuval Noah Harari izraeli történelemprofesszor és a könyv címe Sapiens: A Brief History of Humankind . A legelgondolkodtatóbb könyv, amit olvastam és valószínűleg az egyik legelgondolkodtatóbb, ami létezik. Mióta elolvastam, egész máshogy nézek az engem körülvevő világra. Olvasás közben visszanéztem tízezer meg százezer meg millió évekre, amikor az első emberek kifejlődtek, ezért a mai világunkat már úgy tudom nézni, hogy az csak egy vékonyka, törékeny réteg ennek az óriási időtengernek a felszínén. Tehát most még egy okból röhögök gondtalanul mindenféle emberi problémákon, amik sokak életét kitöltik. Eddig csak azért röhögtem ezeken, mert látom, hogy térben jelentéktelenek vagyunk, mert én állandóan úgy gondolok a Földre és a rajta vacakoló emberekre, hogy közben elképzelem körülött...

Jojó még nem olvas elég gyorsan a korához képest, ez az ítélet született nemrég, amivel egyet is értek. Az osztályfőnökétől kérdeztem, hogy mitévők legyünk, és ő azt javasolta, hogy olvassunk neki való regényt közösen úgy, hogy két oldalt én olvasok fel, egyet ő, stb. Így olvastuk el David Shelton Pocahontas története c. regényét, és a végére valamivel gyorsabban végeztünk a fejezetekkel, mint az elején, tehát úgy érzem, a módszer működik. Nem akarok azonban újabb papírkönyveket venni, mert irtózok tőlük - nem fejtem ki most, hogy miért, ennek is, mint minden averziónak az életben, gyerekkori trauma az oka. Éppen ezért keresgéltem Kindle-re megvehető magyar nyelvű gyerekkönyveket és találtam is! Ezeket fogom feltálalni Jojónak, és azt veszem meg következőnek, amit ő választ: Rudyard Kipling: A dzsungel könyve Nagyjából ismeri a történetet, mert látta a Disney-féle rajzfilmet - bár nincs a kedvencei közt - és a tavalyi film  is tetszett neki. Szász Imre: Basa Egy kóbor anyaku...

A Google doodle megint olyan cuki, hogy muszáj voltam tweet elni egyet róla! Amúgy az a hír - és aki még nem tudja, nem megfelelő híreket olvas szerintem... - hogy felfedeztek hét darab földméretű bolygót egy (viszonylag) közeli csillag körül, amik olyan távolságra vannak a csillagtól, hogy folyékony víz lehetséges rajtuk. Ilyen közel és ilyen sok Föld-szerű bolygót eddig még nem találtunk. Jojónak már meséltem és mutattam ezt a videót is, de este megmutatom majd a doodle-t is, biztos röhögni fog. :))

Megint egy NatGeo cikk , ami gázos. És megint másoknak is feltűnt . Nekem az a bajom a hittel, hogy vagy felesleges vagy értelmetlen. Ha valami van / igaz, nem kell hinni benne. Ha valami nincs / nem igaz, hülyeség hinni benne. Ha meg valamiről nem tudom, hogy mi a helyzet vele, akkor azt mondom, hogy nem tudom. Úgy látom, sokan félnek kimondani azt, hogy "nem tudom". Pedig nincs abban semmi rossz, bevallani, hogy valamit nem tudunk. Ha valaki valamiben hisz, akkor arról igazából nem is tud semmit, csak azt akarja, hogy igaz legyen. És ennek számomra semmi értelme, de persze akinek jólesik, felőlem csinálja. :) A cikk amúgy a placebo effektusról szól, ami azért létezik, mert az emberi agyat könnyű becsapni, és tényleg segíthet egy hatóanyag nélküli tabletta a fájdalom csillapításában vagy a depresszió kezelésében. Nem segít viszont bármilyen súlyos betegség esetén és kevés köze van a hithez meg a valláshoz. Úgyhogy a cikk címe teljesen félrevezető és megint csalódtam a NatG...

Lusta voltam mostanában blogolni, pedig tudom, hogy nekem fontos és jót tesz. Úgyhogy most leküzdöm a lustaságom és írok egy kicsit annak kapcsán, hogy elolvastam ezt a könyvet: Magnificent Desolation: The Long Journey Home from the Moon . Már több mint egy hete fejeztem be. Ez a második Buzz Aldrin könyv, amit olvastam. A Mission to Mars volt az első. A Magnificent Desolation sokkal személyesebb, lényegében arról szól, hogyan lett depressziós és alkoholista a Holdraszállás után, aztán hogyan lábalt ki ezekből a problémákból hosszú évek alatt. Bátornak tartom azért, hogy ennyire őszintén felvállalta a saját gyengeségeit. Néha olvasás közben el is felejtettem, hogy ő a második ember a Holdon, nem pedig egy átlagos alkoholista, aki a gyógyulásáról ír. Biztos, hogy sok hasonló problémákkal küzdő embernek segíthet ez a könyv és megtudtam azt is, hogy Aldrin ezredes személyesen is igyekezett segíteni ilyen embereknek csoportterápia és konferenciák keretében. Ha a neten olvasgatunk ról...

Tegnap befejeztem Chris Hadfield  önéletrajzi könyvét, aminek a címe An Astronaut's Guide to Life on Earth . Tanulságos, izgalmas, érdekes könyv. Hadfield ezredes 9 éves volt, amikor élőben látta a Holdraszállást, akkor döntötte el, hogy űrhajós akar lenni. Tudta, hogy erre nulla esélye van, hiszen kanadai, ennek ellenére attól a naptól kezdve mindent úgy csinált, ahogy szerinte egy űrhajósnak viselkednie kellett volna az ő korában, onnantól kezdve, hogy szépen megette a zöldségeket, amiket az anyja elétett, odáig, hogy az iskolában szorgalmasan tanult. " Just in case ", ahogy írta, ha mégis valami módon egyszer lehetősége lenne űrhajósnak jelentkezni, idősebb korában is csupa olyat tanult, ami oda vezethetett: mérnök lett, aztán pilóta. Már 30 éves volt, amikor az országának egyáltalán megalakult az űrügynöksége, de amikor végre megtehette, azonnal jelentkezett űrhajósnak és ki is választották. Mert tökéletesen felkészült erre anélkül, hogy elhitte, hogy sikerülhet. Az...

Nemrég olvastam még csak a NatGeo decemberi számában a szűzmáriás cikket. Nem tudom, hogy ez most egy tendencia lesz-e, hogy vallással kapcsolatos témákról is írnak, de feltűnt ez a múltkori pápás cikk meg ez a szűzmáriás, körülnéztem, és találtam ezeket az írásokat: 1 | 2 | 3 Szóval nem csak nekem tűnt fel... Igazából a pápás cikk csak unalmas volt számomra, de attól még másnak lehet, hogy érdekes, szóval nem volt vele komoly gond. Esetleg más magazinban jobban megállta volna a helyét... De ez a szűzmáriás egészen pontosan lökött emberek képzelgéseiről szól! Hogy ez mit keres a NatGeoban, azt már tényleg nem értem és csalódott vagyok. :/

Ma végre megnézhettem a filmet, amire majdnem egy éve várok: The Martian . Robival néztem a MOM Parkban 3D-ben és eredeti nyelven felirat nélkül. Ezt csak a tények kedvéért írom. :) És nem csalódtam benne, tökéletes film, végre olyan, amit látni szerettem volna! Jobb, mint a könyv , aminek annyi az üzenete, hogy ha egy ember ott ragadna a Marson egyedül, akkor az egész világ összefogna, hogy segítsen rajta, és ez milyen szép. A regénynek ennyi a végkövetkeztetése, de a film más szemszögből mutatja be ugyanazt a történetet. A filmkészítőknek láthatóan szándékuk volt megmutatni, hogy a Mars egy gyönyörű hely, és ez sikerült. A 3D is adott ehhez, amiről egyébként először azt hittem, hogy felesleges lesz ehhez a filmhez, mert nem lesz benne más, mint 3D piros kövek. Szerencsére tévedtem. :) Hegyvonulatok, végtelen vörös sivatag, marsi naplemente és koromsötét éjszaka egymillárd csillaggal, ilyenek is vannak a Marson és ezeket nagyon jó volt látni moziban - még ha tudom, hogy nem is igazi,...