Noj Blogja

Elmúlt a nyár, amikor olyan meleg volt Magyarországon (meg több más európai országban is), mint még soha. Néhány koremléket elteszek ide. Én jól bírom a meleget, nem vagyok se hisztis, se túlsúlyos, se túl öreg vagy túl beteg ahhoz, hogy bajom legyen tőle, és hatékony módszerekkel alkalmazkodni is tudok hozzá, de ami június végén volt itt idén, arra már én is azt mondtam, hogy "ez még nekem is sok". Az augusztus eleji hőhullámról nem tudok nyilatkozni, mert azt Görögországban töltöttem - és már az is elképesztő, hogy ott sokkal alacsonyabb volt a hőmérséklet akkor, mint itt - de gondolom, azt is valahogy úgy éltük volna túl, ahogy a június végét. Igazából eddig kétszer mondtam életemben hőségre azt, hogy "ez már nekem is sok", 2007-ben és idén. Idén nem csak az volt a gond, hogy túl meleg volt. A 2010-es évek hőhullámaira úgy emlékszem, hogy utánuk mindig bőséges esőt hozó vihar következett, amikor vízszintesen zuhogott az orkánszerű szélben és rohantam a sehogy ...

A görög nyaralás alatt ceruzával írt kis naplómat felteszem most ide. július 31. péntek A reptéren ülünk Jojóval, a bőröndünket már feladtuk, a biztonsági ellenőrzésen sikeresen átmentünk. Eddig egy óra késésre kell számítanunk. Most már tényleg nem értem, mi okból késik mindig minden repülőgép. Talán olyan ez, mint a moziban, hogy a film "kezdési időpontja" valójában csak a legalább negyed óráig tartó reklámok és előzetesek kezdetét jelenti, így kényszerítve rá az embert arra, hogy azokat is végignézze? És a repülőgépek indulását meg azért halogatják, hogy hosszú órákat legyél kénytelen a repülőtéren tölteni, vásárolni, eszegetni, költeni a pénzed közben? Persze lehet, hogy ez hülyeség. De egyáltalán nem csodálkoznék rajta, ha tényleg így lenne. Este 7 előtt 5 perccel indultunk volna, ehelyett háromnegyed 8-ra tettek ígéretet. Most múlt fél 7. Végül 20:19 lett az indulásunk időpontja, akkor bőgtek fel a repülőgép hajtóművei. Na, mindegy, a lényeg, hogy végre úton vag...

Furcsán érzem magam. Az idei nyaram legnagyobb kalandja kezdődik ma este, amire hónapok óta készülök és izgatottan és boldogan vártam, de most nem tudom, mit érezzek, hogy pont most hagyom el Magyarországot egy hétre, amikor iszonyatos napok jönnek. Hogy várhatóan napokig 40 fok lesz, az a kisebb gond, viszont mióta megépült, most először teljesen le kell állítani a Magyarország áramellátásának majdnem felét adó Paksi Atomerőművet, aminek nem tudom pontosan milyen következményei lesznek, de biztos semmi jó. Az vezetett ide, hogy a folyók, köztük a Duna is, ami az erőművet hűtené, annyira száradnak már kifelé, hogy az elmúlt hetekben előbukkant belőlük egész hajóroncs, autóroncs, mamut... Ezek még érdekes meg kicsit vicces hírek voltak, de ami most van, az már nem vicces. Remélem, hogy amíg odavagyunk, nem történik valami katasztrófa itt... Egyébként Jojóval kettesben Görögországba utazok. Életében először megyek vele tengerparti nyaralásra. Valahogy úgy szaladt el majdnem az egész gy...

Hazatértünk Zalából Jojóhoz és a két macskához. :) Hazafelé úton az autópályán a lentit írogattam a telefonomon, ezt felteszem most, aztán megyek aludni. július 26. vasárnap A bevált balatoni szabadstrandunkra autóztunk. Sok ember ruhástul sétálgatott a vízben, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy eláznak. Mi is betocsogtunk. Elláttunk a mederig, pedig ez a Balatonra nem jellemző. De most olyan kevés a víz, hogy láttuk az iszapban a nagyobb kagylók által rajzolt nyomvonalakat is, a vonalak végén meg a kagylókat. Begázoltam egy bójáig, ami általában kb. 120 cm-es vízben szokott lengedezni. Megfeneklett! A hullámzás ráhordta az iszapot, úgyhogy meg se tudtam mozdítani. A lánca a meder alján hevert, látszott, hogy merre tekereg a betontömbig, ami a tó fenekéhez szokta rögzíteni. Kíváncsi voltam, hogy a többi bójánál leér-e lábam, ezért elindultam arrafelé. Akkor láttam, hogy két ember elsétál mellettük! A lábszáruk közepéig ért a víz. Sokkal melegebb ez a zalai nyaralásunk, mint a t...

A zalai házikóban vagyok Krisztával kettesben. Tegnap este érkeztünk és szerdáig maradunk. Jojó Noénál hétvégézik, aztán hazamegy a cicákhoz. Elkezdődött a kötelező jellegű kéthetes szabim , úgyhogy legközelebb csak augusztus 10-én dolgozok. :) Már megint olyasmi időjárásban sikerül itt nyaralnunk, mint tavaly , hogy a Balaton vize hideg, és fürdőzés helyett csak a parton betakarózva heverészünk és olvasunk inkább. Viszont ellentétben a tavalyi nyárral, amikor elő sem vettük otthon a ventilátorokat, mert egyszerűen semmi szükségünk nem volt rájuk 2024 júliusától idén júniusig, most ugyebár már túl vagyunk egy rekorddöntő, brutális hőhullámon , és éppen közeleg a következő. Jelenleg azonban nincs olyan meleg, hogy lubickolni akarnánk, de amúgy azt nehéz is lenne. A Balatonban olyan kevés a víz, hogy a part közelében csak dagonyázni lehet, utána pedig hosszasan bokáig (!) érő vízben lehet gyalogolni. Gyerekek futkároznak benne, és a partról nézve úgy tűnik, mintha vízen járnának. Valós...

Ma Magyarország egy pontján 42 fokot mértek. Ez egy tized fokkal magasabb, mint az eddigi legmagasabb hőmérséklet, amit valaha Magyarországon mértek. A ma megdőlt rekordot a számomra nagyon emlékezetes 2007-es hőhullám idején mérték, amiről még az előző blogomban írtam. Várjuk az esőt, mint a megváltást. Talán holnap végre hozzánk is elér...

Eljött az új tavasz, és sose hittem volna, hogy ilyet fogok érezni valaha, de most nem kitörő örömmel fogadtam a tél elmúltát, hanem... egy kis szomorúsággal? Igen, kénytelen vagyok bevallani ezt. :) Na, nem kell azért azt hinni, hogy már a tél lenne a kedvenc évszakom, az továbbra is a nyár, akármilyen forróság lesz is, és most is örülök az új tavasznak, mert ez azt jelenti, hogy közeleg a nyár! Van egy bokor itt a lakásunk közelében, minden évben azon szoktam először észrevenni a tavasz eljöttét, amikor márciusban egyszercsak megjelennek rajta az apró, zöld rügyek, aztán levélkék. És ezeket minden évben mosolyogva nézem és megsimogatom annak ellenére, hogy tudom, hogy ahányszor újra meglátom őket, egy évvel megint közelebb értem az elkerülhetetlenhez... Így volt ez múlt héten is. Viszont ez az elmúlt tél olyan csoda volt, olyan igazi, olyan havas, amilyet nagyon régen nem láttunk már és jó eséllyel vagy nagyon sokára lesz megint ilyen vagy soha... Emiatt éreztem a szomorúságot, és ...

Azóta, hogy 2024 nyarán először jártunk a Magas-Tátrában, tervezgettük, hogy egyszer télen is meg kéne nézni. 2024-25 tele valahogy elszaladt anélkül, hogy ezt a tervünket megvalósíthattuk volna, az elmúlt hétvégén viszont sikerült sort keríteni rá. :) Kettesben utaztunk Krisztával, Riki az apáinál volt, Jojó pedig itthon maradt, továbbra is munkával szokta tölteni a hétvégék egyik napját. Íme az út alatt ceruzával lekörmölt naplóm begépelt változata és hozzá a fotók és videók: január 24. szombat 7:10 Elindultunk Szlovákiába totál idegbetegen, mert az egész hetes feszültségnek valahol ki kell jönnie, és mivel hétközben igyekszünk nem a kölykeinken és a munkatársainkon kitölteni, így egymáson töltjük ki hétvégén. Erre való a párkapcsolat, nemde? :) A 2026-os Nagy Havazásnak már csak nyomai vannak itt a városban, miután felmelegedés kezdődött. A füves részek még havasak, de az utak és járdák már teljesen tiszták. Pontosabban jelenleg vizesek. +2 fok van, ez kivételes módon ezen a ...