Noj Blogja

Csütörtökön 47 éves lettem - mint kedvenc űrhajósnőm . :) Kaptam: tulipánokat és rózsákat Krisztától, azt a cuki béka rajzot Jojótól, papírvirágot Rikitől, hétvégén egy mini marcipántortát, ma érkezett képeslapot húgomtól Svájcból. :) A szülinapom nagyon jól telt, bár munkanap volt, de itthonról dolgoztam aznap, és kivételesen nem idegesített annyi ügyfél és munkatárs, ahány szokott. Munka után pedig moziba mentünk Krisztával, és a Michael Jacksonról szóló filmet néztük meg. Szerintem nem rossz film, ( bár ez azért jobb ) de azt tudni kell róla, hogy csak fél film, a végén ki van írva, hogy folytatódik. És ez még nem minden, mert Krisztával még egy utószülinapi kajálás is tervben van május közepén. :)

Riki szülinapja augusztus 29., így a mai napot tekinthetjük három és feledik szülinapjának. Ő még fél év alatt is olyan rengeteget változik, hogy érdemes leírnom, most milyen. Nos, egy angyal. :) Ahelyett, hogy folyton azt emlegetné, hogyan fog mindenkit karddal kettévágni, puskával lelőni, égő kályhába bedobni és hasonló kreatív módszerekkel eltenni láb alól - nem viccelek, ilyeneket hajtogatott előszeretettel még fél éve - most ölelget, simogat és puszilgat minket. Engem Nojkának hív most, sőt, egyszer Nojszinak becézett, ami nagyon tetszik, még senki nem hívott így eddig. :) Olyan hihetetlenül gyengéd és kedves lett, hogy meg is kérdeztem tőle, ő kicsoda és mit csinált az igazi Rikivel. Erre azt felelte, hogy kidobta az ablakon, látta, hogy ott repül a másik Riki, azt elkapta és magába tette. Kriszta azt mondta erre, hogy simán el tudja képzelni, hogy tényleg így történt. :D Vagy az is lehet, hogy valamit jól csinálunk a nevelésével kapcsolatban. :) Amin már egy ideje csodálkozok,...

Jojó ebben a hónapban betöltötte 17. életévét. Idén egy mexikói étteremben lakomáztunk egy jót ebből az alkalomból, amit Jojó az emellett felkínált olasz és kínai helyett választott. Ezúttal csak hármasban mentünk, Jojó, Kriszta és én. Jojó továbbra is jeleskedik az iskolai közösségi munkában és a rajzolásban. Emellett számítógépet programozni is szeret. Nagyon sokoldalú. :) A tanári kar már jól ismeri arról, hogy nagylelkűen segít és szerepel, ha megkérik rá. Szavaló- és angolversenyekre küldik, őt kérik fel rajzokkal díszíteni a könyvtárt a különféle ünnepekre. A múlt hónapban megrendezett szalagavatón, ahol Jojó évfolyamának kellett segédkeznie - pl. a büfében kiszolgálni, a ruhatárban dolgozni -, Jojó az egyik műsorvezető szerepét vállalta. A színpadon állva köszöntötte a közönséget, bejelentette a műsorszámokat, táncokat. Nemrég kiválasztották az évfolyamából az egyik diáknak a hat közül, akik idén a sulijukat képviselhetik egy Romániában megrendezett többnapos eseményen. Az vala...

Néhány napja kipattant a fejemből egy egyszerű kis dalszöveg, megihletett az új év. Szerettem volna dalként hallani, és bár semmilyen tehetségem nincs se zenét írni, se énekelni, ez manapság egyáltalán nem akadálya annak, hogy dalként meghallgathassam a fejemből kipattant kis dalszöveget. :) Egy AI-ba beírtam a szövegemet, kértem egy "symphonic metal" stílusú dalt, amit énekesnő ad elő, megadtam a dal címének azt, hogy "Happy New Year" és kész . Szerintem egész jó lett. :D

Jól állok az idei év végi készülődéssel. Az adventi zsákocskákat megtöltöttem, már a Mikulás zsákokba való finomságokat és kis meglepetéseket is megvettem, sőt, még a macskák adventi naptárja is ideért december elseje előtt. :) Azóta, hogy ezt írtam , a szabadtéri programoktól átmenetileg elment a kedvem, olyan hideg lett. (Értsd: 5-10 fok van, csak én nagyon fázós vagyok.) Azon a novemberi hétvégén, amikor nálunk volt Dodó, meglátogattam a két nagy gyerekkel a Sziklakórház Atombunker Múzeum ot. Nagyon izgalmas és érdekes hely, tetszett mindhármunknak. Csak az volt a panaszunk, hogy a tárlatvezető siettette a csoportot, nem lehetett kedvünk szerint mindent alaposan megnézni. Egyórás a vezetés, egyénileg nem lehet bejárni a kiállítást, és szerintem legalább kétszer ennyi időt el tudtam volna tölteni nézelődéssel. Krisztának idei szülinapjára azt ajándékoztam, hogy befizettem egy lövöldözésre igazi fegyverekkel, mert szerette volna kipróbálni. Egy lövészklubban jártunk november közepén...

Jojó néhány alkotását elteszem ide emlékbe. Ilyen kis rajzocskákat szoktam találni a füzeteiben, és a karja sokszor így néz ki. Ilyenkor azért meg szoktam kérdezni, hogy ennyire unatkozik a suliban vagy mi. :) Erre mindig valami olyasmit felel, hogy nem, nem, ezeket egy lyukasórán csinálta, vagy mikor már elkészült a feladattal, vagy éppen nem kellett jegyzetelni, mert csak valami filmet néztek, vagy ilyesmi. Hát, jó. :) Ezeket a maszkokat az elmúlt egy évben készítgette, tehát nem egyszerre, hanem amikor eszébe jutott valami ötlet, akkor nekiállt megvalósítani. Az alapjuk teljesen fehér papír- vagy műanyagmaszk, amiket hobbiboltban, bulikellék boltban, de legegyszerűbben a Temuról tudott megvenni, és aztán kidíszítte őket. Érdemes megnézni őket közelebbről, mennyi ötletes hozzávalót használt: gombot, gyöngyöt, tollat, műpókot, levegőn száradó gyurmát. A maszkok szemére erre a célra kitalált hálót ragasztott, amin át lehet látni közelről, de elég sűrű ahhoz, hogy festeni leh...

Megint Jojó tehetségével fogok dicsekedni, mert megengedte. :) Hétfőn megnyerte az iskolai szavalóversenyt Arany János A tudós macskája című versével. Előadói tehetségénél már csak a képzőművészeti tehetsége nagyobb, és többek közt a lentieket rajzolgatta mostanában. Leesett az állam megint!

Jojó fogalmazta meg valamikor idén a következő gondolatokat. Úgy élünk, hogy tolatva haladunk. Nézünk egy irányba, de egy rajtunk kívül álló erő az ellenkező irányba kényszerít minket haladni. Nem látjuk, hova tartunk, mert a hátunkon nincs szemünk. Csak azt látjuk magunk előtt állandóan, amit már elhagytunk, ahova soha többé vissza nem térhetünk. Azért írtam le mindezt, mert szerintem tökéletes bevezetője a következő témámnak. Elhatároztam, hogy csinálok egy ilyen blogot , ahova felteszem régi, papírra íródott naplóim tartalmát. Talán nem mindet (rengeteg van), de kezdetnek feltettem azt, amit akkor írtam, amikor életemben először utaztam Amerikába. Az egy kerek történet, alig több, mint négy hónap eseményeit írja le, de olyan négy hónapét, ami alatt több érdekeset láttam és több élettapasztalatot gyűjtöttem, mint máskor évek alatt se. Olyan, mint egy iskolaregény, tele végletes, viharos érzelmekkel, drámával, csalódással, boldogsággal, váratlan fordulatokkal... A háttere pedig az ...

Nem szeretem a tanévkezdéseket. Azt se szerettem, mikor nekem kellett iskolába menni ilyenkor, meg azt se, mikor a gyerekemnek kell. Miután befejeztem a tanulmányaimat, volt - lássuk csak - 14 olyan ősz, amikor se iskolába nem kellett mennem, se iskolás gyerekem nem volt, aztán kezdődött megint az iskolával járó stressz, csak akkor már szülőként. Jojó nem olyan, mint én, őt nem zaklatja fel annyira, ha elkezdődik az iskola - bár nyilván jobban szereti, amikor azt csinálhat, amit akar - de amúgy elég laza, én meg idegeskedek helyette is. :) A most kezdődött tanévben, ami Jojónak már a tizedik tanéve, lesz neki egy szakmai vizsga, amikor eldől, hogy lehet-e belőle programozó - ami lenni szeretne - vagy rendszergazdának lesz megfelelőbb. Úgyhogy nem ígérkezik egyszerűnek ez a tanév. Jojó egyébként egy féktelen művészlélek. Nagyon örülök ennek, de közben annak is, hogy ésszel csinálja a művészetét, nem azt képzeli, hogy könnyű élete lesz, ha csak a művészetéből próbál megélni. Talán ennek...

Ez külön bejegyzést érdemel úgyhogy külön bejegyzésbe teszem: Jojó plein-air digitális festménye a Tátika-várról Megkérdezte, hogy feltenném-e a blogomba, hát számomra megtiszteltetés! :) Jó neki, hogy ő úgy tudja látni a világot, ahogy egy igazi művész, és annyi lazaság van benne, ami az ilyen festményekhez kell. (Készült az iPadjén, amit magával cipelt a túrára, Apple Pencillel a Procreate-ben.)

Zalából autózunk hazafele, ez mindig elég szomorú nekem, mert annyira szeretek ott lenni. De nincs mit tenni, holnap megint munka / suli. Megtoldottam a hosszú hétvégét egy nappal, kivettem szabinak a pénteket, hogy nyugodtan be tudjak pakolni, meg délelőtt fodrászhoz is mentem. Jojónak persze volt suli, de péntekenként szerencsére nincs sok órája. Hazajött, ő is bepakolt, Riki babát elvitték az apái, aztán indultunk. Jojó apáival cseréltünk egy hétvégét ennek érdekében, hogy ő is velünk jöhessen. És persze Dodót is vittük volna, de szegény ő most nyolcadikos, az a nehéz tanéve van, ami tavaly Jojónak volt, előkészítőkre jár minden hétvégén, hogy a januári központi felvételit minél jobban meg tudja írni. Nagy túrákat tettünk, első nap 17 km, második nap 15 km, ma pedig 7 km volt a táv. Felteszek majd képeket meg videókat később.

Jojó múlt héten rajztáborba járt, de 5 helyett csak 3 napig, mert csütörtök reggelre rejtélyes okból belázasodott. Erős torokfájása és közepesen magas (38,7 volt a legmagasabb) láza volt pár napig, ami pihenés, teázás és könnyű ételek fogyasztása mellett magától elmúlt. Nekünk többieknek körülötte semmi bajunk nem lett. Állítólag kering most valami nyári influenza, ezt egy jelenleg lázas gyerekkel rendelkező kolléganőmtől hallottam ma. Na, de mint itt írtam , vasárnapra már teljesen jól volt Jojó és jött velünk a Balatonhoz. Ezen a héten is itthon van, de tábor most nincs. Segít Krisztának Rikivel, sétálni és játszóterezni mennek, házimunkát csinálnak. Pénteken megy majd apjáékhoz 2 hétre. A rajztáborban többek között a lenti képeket alkotta. Tehát klasszikus rajzolós feladatokat kaptak, eléjük rajtak különféle köcsögöket, gyümölcsöket, rongyokat, meg koponyákat, hogy azokat rajzolják le, ahogy tudják. Amit Jojó csinált, bár nem tökéletes, szerintem baromi jó ahhoz képest, hogy igazá...

Na és közvetlenül a ballagás után, ami már önmagában is elég megrendítő esemény volt - megsirattuk Jojót, mintha a temetése lett volna, mert ugye muszáj ilyen faszom siratózenéket hallgatni a magyar állami iskolák ballagásán... szóval utána gyermekeink apáikkal tartottak és mi ketten Krisztával indultunk Bécsbe a Pride hétvégére. Bécs a szívem egyik csücske! (Három olyan külföldi város van, ami rengeteget jelent nekem: Bécs, London és New York) Bécs azért, mert kiskamasz koromtól kezdve sok évig anyukám német nyelvterületen dolgozott és néhány évet Bécsben töltött. Akkor ismertem meg a várost, végigvittek a nevezetességeken, múzeumokon, aztán mikor már tudtam, önállóan is utaztam oda sokszor, egy-egy osztálytárssal, fiúmmal, később mikor több eszem lett, akkor meg lányokkal prájdolni. :) Pár éve tervezgettük már Krisztával, hogy menjünk együtt is, és idén végre megvalósult. Hullámvasút volt érzelmileg. Nem csak azért, mert felültünk arra a hullámvasútra a Praterben, ami ötször állít f...

Most már hivatalos: Jojó a 2. helyen megjelölt suliba fog járni szeptembertől és informatikát fog tanulni. Kicsit késett a levél, mert április vége helyett ma érkezett meg, de sebaj. Végre megnyugodhatunk. Jojó is örül. :) Ezeket alkotta mostanában, amik annyira tetszenek, hogy itt is meg szeretném mutatni őket: Random vonalakba beleképzelt sárkány északi fénnyel. Random vonalak rajzolására kért és beleképzelt színes lényeket . Itt látszik, hogy rajzolta meg. Ez én vagyok és Kriszta:

Jojó 14 éves 2023-ban, így aztán szorgalmasan építgeti a maga kis YouTube birodalmát. Azt nem hiszem, hogy ebből fog megélni egyszer - bár nem is kizárt - de a kreatív tehetsége átlagon felüli. A kedvencem - digitális. A kedvencem - nem digitális. A legnépszerűbb - ez viszonylag régi, és ő nem annyira büszke már rá, de nekem ez is nagyon tetszik. Legújabban azt találta ki, hogy egy saját maga által írt történetet fog illusztrálni a saját rajzaival és sorozatként teszi fel a csatornájára. Bölcsen úgy döntött, hogy erre majd a nyári szünetben lesz ideje. :) De a történetet már szinte teljesen végig kitalálta, el is mondta nekem. Mindezt angolul, nyilván, magyarul felesleges is lenne, mert úgy alig értené valaki. Mai rajz: Digitális rajzait mostanában egy 2021-es iPad és Apple Pencil segítségével a Procreate szoftverrel alkotja. Ezekre a pénzt maga gyűjtögette össze úgy, hogy karácsonyra mindenkitől csak pénzt kért, valamint nagylelkű apai nagymamája minden eseménykor pénzt ad neki...

Újra megfestettem ezt a fát , és szerintem sokkal jobb lett. Ld. lejjebb. Igazából most ez egyike a három olyan pasztell képemnek, amiket bátorkodok közszemlére kitenni a lakásban. Ez a másik (még mindig a kedvencem az összes mázolmányom közül) és ez a harmadik . Jojóka pedig többek közt a lentieket alkotta mostanában. Digitális rajz mindkettő. A bagolyfa lény Krisztának annyira megtetszett, hogy az lesz a telefontokján, mihelyt kinyomtatjuk. Nekem meg egyébként az itt látható digitális rajz a telefontokom.

A kedvenceim Jojó mostanában készült rajzai közül. Az első digitális, a többi papíron van.

Sok ünnepelnivalónk volt hétvégén. Kriszta és én a 4. évfordulónkat is megértük. :) Szombaton volt ez a nap, ebből az alkalomból egyelőre csak egy délutáni fagyizásra mentünk kettesben. Közben Jojó itthon volt a nagyapjával és bombagyártásra készültek. Magyarázat: Jojót nagyon érdekli a kémia (is), apám meg ért ahhoz (is), ezért beszerzett hozzávalókat és bemutatta őket Jojónak. Majd egy másik látogatása alkalmával fognak robbantgatni az erkélyen, de megígérte, hogy nem lesz semmi baj. :D Az évfordulónk rendes megünneplését 20-a estére kell eltolnunk, mert akkor lesznek legközelebb ideális körülmények. :) Tegnap Kriszta szüleinél voltunk kerti partin, amit azért rendeztek, mert meg szerették volna ismerni leendő negyedik unokájuk édesapját és annak párját. Nagy lakomát csaptunk a kertben, voltunk tizenhárman plusz egy kutya. :) A második felvonás ezen a héten vasárnap lesz, amikor pedig a kispapa párjának szüleivel fogunk ismerkedni egy étteremben. Tekintettel arra, hogy a kispapa ...

Az elmúlt hétvége legnagyobb eseménye, hogy Riki apukája először találkozott Jojóval. :) Már egy ideje be akartuk mutatni őket egymásnak, de valaki folyton beteg volt, nemrég ők is átestek a covidon. Mármint Riki apukája és az ő párja. Végre mindenki egészséges! Csak most meg az időjárás romlott el, tehát az eredetileg tervezett kerti parti helyett, ami Kriszta szüleinél lett volna, hogy a nagyszülők is megismerhessék a kispapát, csak itt nálunk ültünk le uzsonnázni szombaton. Másnap, azaz tegnap, a Nemzeti Múzeumba mentünk, mert nemrég Jojó osztálya ment, de Jojó akkor volt covidos. Nem akartuk, hogy lemaradjon róla, meg minket is érdekelt, nem igazán járunk gyakran oda, talán utoljára gyerekkorunkban voltunk ott. Két óra alatt az állandó kiállítás felét sikerült végigböngésznünk (Államalapítástól 1700-as évek), úgyhogy majd megyünk még a második felét megnézni (1990-ig), amikor legközelebb módunk lesz és vacak lesz az időjárás. Szavazni is mentünk a múzeum előtt egyébként, sok érte...

Több képet festek, mint amennyit ide felteszek, de sajnos több olyan van, amire rá se bírok nézni, mint amire szerintem rá lehet nézni. Előbbieket persze nem teszem ide, sőt, meg is szoktam szüntetni őket olyan módon, hogy lemosom a pasztell port a papírról. Jóféle papírokat használok, amik száradás után újra tökéletesen használható állapotban vannak. Ilyen lemosott és újrahasznosított papírra mázoltam a lenti képet is. Illetve kipróbáltam egy olyan hozzávalót is, amit a kedvenc pasztell festő nénim kedvel és szokta használni néhány képéhez, ez a Liquitex clear gesso . Sikerült rendelnem egy magyar webshopból. :) A referencia fotóm itt látható .