Noj Blogja

Megint Jojó tehetségével fogok dicsekedni, mert megengedte. :) Hétfőn megnyerte az iskolai szavalóversenyt Arany János A tudós macskája című versével. Előadói tehetségénél már csak a képzőművészeti tehetsége nagyobb, és többek közt a lentieket rajzolgatta mostanában. Leesett az állam megint!

Előző hétvégén a 15 éves Dodó volt a vendégünk. Ettől a tanévtől kezdve kertészeti középiskolába jár, amit eléggé szeret ahhoz, hogy szombati programnak azt javasolta, látogassuk meg a sulija botanikus kertjét. Lelkesen mesélt és mutatott meg mindent a kertben, hol ástak, melyik növényeket tették már el télire, stb. :) Nekem úgy tűnik, nagyon örül, hogy ilyen helyre járhat és ilyeneket csinálhat. Az a kert pedig egy gyönyörű és izgalmas hely szerintem! Így ősszel is az, de tervezek tavasszal is visszamenni, amikor minden virágzik. Sok olyan növényt láttam ott, amit még életemben soha, és olyanokat is, amiket eddig még a valóságban soha, csak fényképen vagy videójátékban. Jojónak is nagyon tetszett a hely! Riki és Kriszta nem jöttek velünk, mert már hamar sötétedik és hamar bezár a kert és Riki délelőtt úszott, délután meg aludt. De szerintem tavasszal ők is fognak tudni jönni, ha szeretnének. A kertlátogatás után Starbucksba mentünk egy késői uzsira, oda ők is jöttek. Dodónak ott adtam...

Zala megyében kettesben töltött napjaink is végetértek. Csodás volt ott lenni, nettó pihenés, csend, béke, természet... Egyébként Dodó ma lett 15 éves! Hazafele úton felhívtam. Pénteken jön hozzánk hétvégére. :) A lenti képek közül a gombásak Apa kérésére készültek. Megkért, hogy fotózzak neki gombákat, ha találok, és küldjem el a képeket, hogy meghatározhassa őket. Mivelhogy ő nagy gombaszakértő. :) Sokkal több gombát fotóztam ezeknél, csak ezek a kedvenc képeim.

Kriszta 27-én lett 40 éves. Igyekszem méltóképpen megünnepelni ezt a rendkívüli eseményt, bár a római meglepetés utat überelni nem tudom, amit ő szervezett nekem annak idején ... 27-én este egy kis sütizéssel emlékeztünk meg az évfordulóról és az ajándékát - egy hétvégét a parádsasvári kastélyhotelben - úgy adtam át, hogy kinyomtattam képeket a szaunáról, a medencéről, az étteremről, meg az őszi Galyatetőről, hogy találgathasson, hova megyünk. :) Az a kis wellness hétvégézés november közepén lesz. Továbbá még egy meglepetés programra elviszem, amit eredetileg holnapra terveztem, de népszerűbb a hely, mint gondoltam, és már nem volt szabad asztal / időpont, amikor hét elején foglalni próbáltam... Tehát oda valószínűleg december közepén fogunk eljutni, mert addig minden hétvégére van már más tervünk. Majd leírom, milyen volt, ha megvalósul az a program, addig titok Krisztának. :) Egyébként őszi szünetelünk. Jojónak már egy hete nincs suli. Egy hete az ünnep örömére munkaszüneti nap volt...

Amit most fogok írni, az amolyan utószó ahhoz a naplóhoz, amiről itt írtam . Elég spoileres. :D Szóval ha esetleg tervezed elolvasni azt a naplót, de nem akarsz idő előtt megtudni dolgokat rendkívül izgalmas húszéves koromból (nekem izgalmas volt), akkor ne olvasd még el. Céline és én sose voltunk úgy együtt, ahogy egy szerelmespár. Mivel rengeteg időt töltöttünk együtt, mások azt hitték, egy pár vagyunk, de nem így volt. Nyilvánvaló, hogy számára is megmagyarázhatatlan érzéseket váltottam ki belőle. Én már csak ilyen vagyok, úgy látszik. Mert nem ő volt az első és nem is az utolsó máskülönben heteroszexuális lány, aki egy darabig nem tudott elszakadni tőlem. Ő is olyan érzéseket váltott ki belőlem, amiket akkor még nem tudtam megmagyarázni, de nem is akartam megmagyarázni. Nem tudtam még, hogy ki vagyok és mit akarok, csak azt tudtam, hogy jó vele lenni, és nem gondolkoztam ennél tovább. Barátságnak véltem, ami nyilvánvalóan más és több volt annál, de éppen ezért nem is olyan tartós....

Jojó már nagyon nagy, 15 és fél éves is elmúlt. Röpke pár év választja el a nagykorúságtól. Mindaz, amint anyaként elb.sztam, már megmutatkozik - meg az is, amit valahogy sikerült jól csinálni. Néha borzasztó sötét gondolatai vannak, és emiatt nagyon aggódom érte. Viszont szépen önállósodik és rengeteg okot ad arra, hogy nagyon büszke legyek rá. Nemrég beszélgettem a két legfontosabb tantárgyát tanító tanárjával - matek és programozás. Mindketten szinte ugyanazt mondták, hogy Jojó okos, ügyes, jó gyerek, viszont állandóan tele van rajzolva az egész karja. :) Mindkettőjüknek elmondtam, amit itt is írtam , hogy ha akarnám se tudnám megfékezni az alkotásvágyát. Egyszerűen ha van előtte valami, amivel rajzolni lehet, és valami, amire rajzolni lehet, akkor rajzol. Adott esetben a karjára. Mindkét tanár azt mondta erre, hogy végülis, ha rajzolgatás közben képes figyelni is az órán, akkor hadd rajzoljon, és hozzátették, hogy úgy tűnik, képes, különben nem lennének jó jegyei. A programozás tan...

Jojó fogalmazta meg valamikor idén a következő gondolatokat. Úgy élünk, hogy tolatva haladunk. Nézünk egy irányba, de egy rajtunk kívül álló erő az ellenkező irányba kényszerít minket haladni. Nem látjuk, hova tartunk, mert a hátunkon nincs szemünk. Csak azt látjuk magunk előtt állandóan, amit már elhagytunk, ahova soha többé vissza nem térhetünk. Azért írtam le mindezt, mert szerintem tökéletes bevezetője a következő témámnak. Elhatároztam, hogy csinálok egy ilyen blogot , ahova felteszem régi, papírra íródott naplóim tartalmát. Talán nem mindet (rengeteg van), de kezdetnek feltettem azt, amit akkor írtam, amikor életemben először utaztam Amerikába. Az egy kerek történet, alig több, mint négy hónap eseményeit írja le, de olyan négy hónapét, ami alatt több érdekeset láttam és több élettapasztalatot gyűjtöttem, mint máskor évek alatt se. Olyan, mint egy iskolaregény, tele végletes, viharos érzelmekkel, drámával, csalódással, boldogsággal, váratlan fordulatokkal... A háttere pedig az ...