Lábfájásom története következik.
Március 19-én délután az óvodában a lépcsőn mentem lefelé, amikor véletlenül olyan bénán léptem az utolsó lépcsőfoknál, hogy a jobb bokám teljesen alám fordult és ropogott egy kicsit. Egy hirtelen éles fájdalom után nem éreztem már, hogy fájna, meg rá is tudtam állni, hát hazasétáltunk. A liftben felfelé menet ránéztem a lábamra és elborzadva láttam, hogy a zoknim alá nőtt egy fél teniszlabda nagyságú dudor. Otthon elmondtam apámnak, hogy hogyan jártam, mire megnyugtatott, hogy neki már többször is volt ilyen élete során. Azt mondta, ne járjak rajta, borogassam hideggel és másnap majd elvisz kórházba.
Másnap el is mentünk a János Kórház traumatológiájára. Doki megvizsgálta a lábam, röntgen is készült három irányból. Diagnózis: rándulás. Ez egy pénteki nap volt és nem mondta a doki, hogy menjek hétfőn dolgozni, de azt se, hogy tilos, csak azt, hogy ha akarok táppénzt, menjek a háziorvosomhoz. Azt is mondta, hogy borogassam, polcoljam fel, Flector géllel kenegessem és ha járok rajta, akkor gumizokniban tegyem. Nem szeretek táppénzre menni, mert akkor sokkal kevesebb fizut kapok, ezért hétvégén pihentem, aztán hétfőtől péntekig bejártam dolgozni egy gumizokniban. Minden nap egyre jobban fájt a lábam, péntekre már borzalmas volt. Rendkívül rondán is nézett ki, de apa felkészített rá, hogy úgy fog, ezért az nem zavart annyira. Sötétlila és sárga színekben pompázott és a bőröm lehámlott, mintha megégett volna a napon.
Ezután eldöntöttem, hogy nem fogom használni a fájós lábamat 11 napig plusz folytatom a kezelést, hátha ezek együtt segítenek. Egy munkatársamtól kaptam kölcsön két könyökmankót, azokkal közlekedtem az irodában meg amennyit az utcán kellett, egyébként apa szállított be dolgozni, otthon pedig a bal lábamon ugráltam, minek következtében az olyan erős lett, mint egy focistáé. Azért az előzetes TRX is biztos segített ebben. :)
Azért 11 napig tudtam ezt csinálni, mert éppen jött a húsvét és szabin lettem volna amúgy is két napot, meg benne volt két hétvége is. Múlt hét kedden, vagyis április 7-én telt le a 11 nap, az volt az utolsó szabinapom és mivel minden kímélet ellenére akkor is fájt még a lábam, azon gondolkoztam, hogy visszamenjek-e a dokihoz (azt írta a leletemre, hogy menjek, ha gond van), vagy vegyek egy merev bokarögzítőt. Végül az utóbbi mellett döntöttem, mert a dokinál biztos, hogy órákat kellett volna várni és ő is vagy adott volna egy ilyet vagy nem. A neten persze elolvastam mindent, amit találtam a témáról.
Azóta, hogy hordom a bokarögzítőt, nem romlott a lábam, hanem tovább javult, úgyhogy ez jó ötletnek tűnik. Nagyon lassan javul, napról-napra észre se veszem a változást, de már kevésbé fáj, mint egy hete. Előző hétvégén kicsit felfüggesztettem az otthoni fél lábon ugrálást és lépkedtem rajta minden nélkül, de nem akartam elrontani, úgyhogy nem sokat. Fáj. Semmiképpen nem mennék utcára még a bokarögzítő nélkül.
Megint olvasgattam és azt találtam, hogy hetekig tanácsos hordani a rögzítőt, viszont ha már éles fájdalom nincs, akkor el kell kezdeni tornáztatni a sérült lábat naponta a rögzítőt levéve, ülő helyzetben. Találtam gyakorlatokat, hogy mit kell csinálni. Elkezdem ma este, mert most már megérett rá a helyzet.
Hát, így jártam.
Március 19-én délután az óvodában a lépcsőn mentem lefelé, amikor véletlenül olyan bénán léptem az utolsó lépcsőfoknál, hogy a jobb bokám teljesen alám fordult és ropogott egy kicsit. Egy hirtelen éles fájdalom után nem éreztem már, hogy fájna, meg rá is tudtam állni, hát hazasétáltunk. A liftben felfelé menet ránéztem a lábamra és elborzadva láttam, hogy a zoknim alá nőtt egy fél teniszlabda nagyságú dudor. Otthon elmondtam apámnak, hogy hogyan jártam, mire megnyugtatott, hogy neki már többször is volt ilyen élete során. Azt mondta, ne járjak rajta, borogassam hideggel és másnap majd elvisz kórházba.
Másnap el is mentünk a János Kórház traumatológiájára. Doki megvizsgálta a lábam, röntgen is készült három irányból. Diagnózis: rándulás. Ez egy pénteki nap volt és nem mondta a doki, hogy menjek hétfőn dolgozni, de azt se, hogy tilos, csak azt, hogy ha akarok táppénzt, menjek a háziorvosomhoz. Azt is mondta, hogy borogassam, polcoljam fel, Flector géllel kenegessem és ha járok rajta, akkor gumizokniban tegyem. Nem szeretek táppénzre menni, mert akkor sokkal kevesebb fizut kapok, ezért hétvégén pihentem, aztán hétfőtől péntekig bejártam dolgozni egy gumizokniban. Minden nap egyre jobban fájt a lábam, péntekre már borzalmas volt. Rendkívül rondán is nézett ki, de apa felkészített rá, hogy úgy fog, ezért az nem zavart annyira. Sötétlila és sárga színekben pompázott és a bőröm lehámlott, mintha megégett volna a napon.
Ezután eldöntöttem, hogy nem fogom használni a fájós lábamat 11 napig plusz folytatom a kezelést, hátha ezek együtt segítenek. Egy munkatársamtól kaptam kölcsön két könyökmankót, azokkal közlekedtem az irodában meg amennyit az utcán kellett, egyébként apa szállított be dolgozni, otthon pedig a bal lábamon ugráltam, minek következtében az olyan erős lett, mint egy focistáé. Azért az előzetes TRX is biztos segített ebben. :)
Azért 11 napig tudtam ezt csinálni, mert éppen jött a húsvét és szabin lettem volna amúgy is két napot, meg benne volt két hétvége is. Múlt hét kedden, vagyis április 7-én telt le a 11 nap, az volt az utolsó szabinapom és mivel minden kímélet ellenére akkor is fájt még a lábam, azon gondolkoztam, hogy visszamenjek-e a dokihoz (azt írta a leletemre, hogy menjek, ha gond van), vagy vegyek egy merev bokarögzítőt. Végül az utóbbi mellett döntöttem, mert a dokinál biztos, hogy órákat kellett volna várni és ő is vagy adott volna egy ilyet vagy nem. A neten persze elolvastam mindent, amit találtam a témáról.
Azóta, hogy hordom a bokarögzítőt, nem romlott a lábam, hanem tovább javult, úgyhogy ez jó ötletnek tűnik. Nagyon lassan javul, napról-napra észre se veszem a változást, de már kevésbé fáj, mint egy hete. Előző hétvégén kicsit felfüggesztettem az otthoni fél lábon ugrálást és lépkedtem rajta minden nélkül, de nem akartam elrontani, úgyhogy nem sokat. Fáj. Semmiképpen nem mennék utcára még a bokarögzítő nélkül.
Megint olvasgattam és azt találtam, hogy hetekig tanácsos hordani a rögzítőt, viszont ha már éles fájdalom nincs, akkor el kell kezdeni tornáztatni a sérült lábat naponta a rögzítőt levéve, ülő helyzetben. Találtam gyakorlatokat, hogy mit kell csinálni. Elkezdem ma este, mert most már megérett rá a helyzet.
Hát, így jártam.