Ma egy tanulságos történetet és tanácsokat fogok megosztani a kedves olvasóimmal. Van nekünk egy takarítónőnk már több éve. Becsületes, megbízható, gyorsan és jól dolgozik, nagyon szeretjük. Amikor elkezdett nálunk dolgozni, megtudtuk, hogy azért kell így keresnie pénzt, mert a párja súlyos beteg, magatehetetlen, neki nincs más munkalehetősége és két fiuk is van, akik még tanulnak. Sajnáltuk őt, sokszor segítettem azzal, hogy bevásárláskor vettem több sajtot, sonkát, gyümölcslevet, stb., mint amennyi nekem kellett és neki adtam. Karácsonyra is mindig kapott valamit tőlem, egyik évben mozijegyutalványokat, amitől elsírta magát, mert már annyira régen ment moziba a fiaival... (Nekem, aki ennyire szeret mozizni, ez megrázó volt...) Egyre jobban sajnáltuk. Apa is sokszor segített neki úgy, hogy ilyen-olyan ürüggyel többet fizetett neki, mint amennyiben megállapodtunk. Aztán megtudtuk - mert mindent elmesél - hogy a párja már jól van, és arannyal tervez kereskedni... Figyelmeztettük, hogy ez baromság, be fogják őket csapni, és úgy is lett. Százezreket csalt ki tőlük egy bűnöző, amit úgy fizettek vissza, hogy a takarítónőnk kölcsönkért több helyről, ahol dolgozott, és lassan ledolgozta a tartozást. Apa is adott neki 100 ezret, ledolgozta. Később az egyik fia tandíjára kért tízezreket, adott apa is, én is, azt is ledolgozta. Aztán volt, hogy büszkén újságolta, hogy abban a hónapban 200 vagy 300 ezer forintot szedett össze - természetesen feketén. Kérdeztem, hogy ezért mennyit kell dolgoznia?? Hát, kora reggeltől éjjelig minden nap, hétvégén, ünnepnap is. Nincs fizetett szabadsága, gondoljatok bele... Sokat mesélt mindig, hát én is kérdeztem, hogy a párja eközben mit csinál. Kártyázik, otthon tévézik, a telefonját nyomkodja egész nap - ez volt a válasz. Nem hajlandó elmenni dolgozni alacsony fizetésért, más munkát meg nem talált. Amúgy már nem is a párja rég, ott lakik, de nincsenek együtt, ezt is megtudtam idővel. Szétköltözni nem tudnak, nincs hova, a lakás, amiben élnek, hitelből van, amit már rég nem fizetnek, tehát lényegében egy banké, csak még nem tették őket ki. Ez a férfi a két fiú apja egyébként. Van neki egy harmadik, nagyobb fia is egy előző kapcsolatból, aki ha látogatóba megy hozzájuk, őt is a mi takarítónőnk eteti. Itt már kezdtem más okból sajnálni ezt a nőt, mint korábban. Azért sajnálom, mert végtelenül és reménytelenül hülye. :( És aztán megtudtuk, hogy éhezik! Eteti a fiait, eteti azt a barmot, aki vele él, de ő éhezik. :/ Gyomorfekélye lett ettől, kikezelték. Nem sokkal később pedig kiderült, hogy petefészek cisztái is vannak, amiket műteni kell. A műtét szerdán volt, most nem tud dolgozni kb. másfél hétig, de már korábban is többször lemondta a munkát, mert fájdalmai voltak. :( Kölcsönkért 40 ezret, hogy kihúzza ezt az időszakot, amíg nem tud dolgozni, apám adott neki ennyit, plusz ő meg én is adtunk még 5-5 ezret ajándékba, és apa rendelt neki ebédet másfél hétre onnan, ahonnan mi is hozatjuk a kaját, és odaviteti a takarítónő lakásához. Munkaképes, negyvenes nő, és az én nyugdíjas apám eteti... (Oké, az én nyugdíjas apámat nem kell félteni, de akkor is.) És rendben van, hogy majd felépül ez a nő, megint elkezd dolgozni ilyen embertelen körülmények között, de vajon meddig tudja ezt csinálni? Hiszen szó szerint belebetegszik már a munkába. És hiába javasoltam neki azt, hogy a nagyobb fiát, aki már 18, esetleg küldje el diákmunkát végezni, hogy legalább valamennyi pénzt keressen... Erre nem hajlik, mert hogy szegény "gyerek" még tanul, de például panaszolta, hogy ha a fia barátnőjének szülinapja van, arra is tőle kér pénzt. Nagyszerű, így a fia is pont olyan lesz egyszer, mint az apja... Az az apának nem nevezhető idióta meg tudjátok milyen nagyszerű terveket talált ki az anyagi helyzetük megoldására? Ezt is a nőtől tudom persze. 1. Várja az aranyat... 2. Ha az nem érkezik meg, kirabol egy bankot. 3. Ha az nem sikerül, megöli magát.
Bárkinek meséltem ezt, azt mondták, szuper, kezdje az utolsóval, mindjárt eggyel kevesebb embert kéne eltartania ennek a szerencsétlen nőnek...

Hogy lehetett volna elkerülni, hogy ez a nő ilyen szinten elcsessze az életét? - ezen gondolkoztam már sokat.

És amúgy ez csak a legszomorúbb történet azok közül, amiket ismerek. Megszámolni se tudom, hány hasonló sorsú nőről hallottam barátoktól és ismerősöktől. Hozzámennek egy nyilvánvalóan idióta férfihez, csak mert harmincon felül vannak és már nagyon akarnak gyereket... Eltűrik, hogy a férjük a saját keresetét arra költi, amire akarja, ők meg kifizetik a számlákat, ruhát vesznek a gyerekeknek, etetik az egész családot, míg végül önmagukra semmi se marad... A gyerekekhez a férfi hozzá se nyúl azzal a felkiáltással, hogy "te akartál gyereket!"... Végtelenül elszomorít, amikor ilyeneket hallok, nem csak az adott nő miatt, hanem a gyerekei miatt is, sőt, főleg miattuk! Minden gyerek megérdemelné, hogy ne egy idióta legyen az apja, legyenek rendes ruhái és játékai és tanulhasson, utóbbi pedig a legdrágább ezek közül! Itt jut eszembe egy anyuka Jojó ovijában... Már van neki négy kölyke, az összes rongyokba van öltöztetve és megint hatalmas a hasa. Ha egy normális nadrágot nem tud megvenni nekik, akkor mégis miből fogja taníttatni mind az ötöt??

Tanácsaim olyan nőknek, akik még nem szúrták el a maguk és a gyerekeik életét:

1. Tanulj, aztán dolgozz! Ne számíts arra, hogy egy férfi egész életedben eltart majd a gyerekeiddel együtt, mert egy kapcsolat bármikor megromolhat.
2. Ne szülj több gyereket, mint ahányat egyedül is el tudsz tartani!
3. Ha van saját lakásod, de nem élsz benne, ne add el! Add ki, legyen hova menned, ha el kell költöznöd a férjed / párod mellől.
4. Ne menj férjhez csak azért, hogy gyereked legyen! Ha figyeltél biológia órán, akkor tudnod kell, hogy a fogantatásnak nem feltétele, hogy a szülők házasok legyenek...
5. Sőt, ha engem kérdezel, ne menj férjhez és pont, mert abból sok baj lehet, anélkül is lehet viszont boldogan élni... De tudom, hogy sok nőnek a férj létszükséglet, szóval oké, csak ésszel csináljátok, könyörgöm!
6. Jól válogasd meg, hogy ki lesz a gyereke(i)d apja! Legyen tanult, becsületes, megbízható, és legyen rendes munkája.

Ha a fentiek megvannak, szerintem nagy baj már nem lehet...