Tegnap majdnem egész nap a Kackac játszóházban voltunk. Annyi móka van ott, hogy a gyerekek nem unták meg zárásig, mi meg addig beszélgettünk. Néha odajöttek a kölykök, ha valami sérelem érte őket, egy kis vigasztalásért, vagy csak ránk másztak puszikat osztani / begyűjteni. :)

A sütiket még délelőtt megvettem. Szépek és finomak voltak, beváltak! :) Innen származtak. Hazatérésünk után felköszöntöttük Dodót, aztán buliztunk kicsit. Szombat este volt, ráadásul Halloween, így senki nem szólhatott bele, hogy üvölt a zene a lakásból. (Nem is szokott senki beleszólni.) Eszünkbe jutott, hogy megnézzük, melyik szám volt a legnagyobb sláger a születésünk napján és találtuk ezt az oldalt. Noé megkereste az "én számomat" és mikor meglátta, azt mondta, "De jó nekeeed! Ez a legjobb szám!!!!" :D Bár nem sok régi zene tetszik, ez még nekem is. :) Íme:



Ez pedig Jojó zenéje:



Nagyon tetszik mindannyiunknak. :) Noé meg Dodó számai viszont nem annyira jók, ebben is egyetértettünk...

Azért írok blogot, hogy később könnyen fel tudjam idézni a múlt kellemes pillanatait, és ehhez a zenék elengedhetetlenek. Egy rég nem hallott zene azonnal visszahozza azt a hangulatot, amiben akkor voltunk, amikor sokat hallgattuk. Úgyhogy ideteszek még egy zenét, amit - jobb későn, mint soha - most fedeztem fel, és kiderült, hogy mind a négyen szeretjük. Igen, Aviciit egyértelműen szeressük, az már biztos. :)



Ma már nem mentünk sehova, pontosabban Noé kora reggel bement a munkahelyére pár órára. Ahogy tavaly, úgy idén is egyre jobban fogy a legó az év végéhez közeledvén... :) Kora délután indultak haza Dodóval, hogy ne hidegben, sötétben kelljen.