Jojó úgy született meg hét éve ezen a napon, mint a nyári vihar: előjelek nélkül, villámgyorsan és hatalmas erővel. Azóta is pont olyan céltudatos, mint élete első napján. :)
Idén először szerveztem neki szülinapi bulit, ez tegnap volt. Mindeddig úgy voltam vele, hogy majd akkor, amikor ő maga kéri, mert nekem persze a hátam közepére se hiányzott az ilyesmi, főleg kisebb korában, amikor baromi fárasztó volt. Viszont őt már annyiszor hívták mindenfelé az elmúlt években és idén is, hogy kezdtem illetlenségnek érezni, ha nem hívjuk meg azokat a gyerekeket, akik őt már adott esetben akár többször is meghívták. Meg arra is gondoltam, hogy Jojó sokat tanulna a házigazda szerepében. Úgyhogy kb. egy hónapja elmondtam neki, hogy szerintem idén csapjunk egy házibulit a születésnapja alkalmából. Örült persze. :) Hat kislányt és egy kisfiút hívott meg, közülük egy kislány nem tudott jönni, így Dodóval együtt 8 gyerek randalírozott itt tegnap! De szuper buli volt, tényleg örülök, hogy bevállaltam. Jól érezték magukat, Jojó pedig sok szép ajándékot kapott. A takarítást még halogatom. :))
Ha már Jojónál tartunk, egy kis update az életéről:
Az iskolát továbbra is szereti és könnyen megy neki. Nemrég megkapta a félévi jegyeit és majdnem csupa ötöst kapott, csak egy négyes csúszott be. Ezekre kapott ötöst: olvasás, írás, matek, angol, környezet, rajz, ének, technika, testnevelés, erkölcstan. Viszont Jojó egy kis rosszcsont a suliban. :) A harminc fős osztályból csak két gyerek kapott négyest félévkor magatartásból, mindenki más ötöst, ezt elmondta az oszt. főnök a legutóbbi szülőin - azt nem, hogy kik kaptak négyest, de én tudom, és így már te is kedves olvasó, ki az egyik. :) Ha Jojó néha képes lenne elhallgatni ugye... De sokszor az óra közben se tudja türtőztetni magát, ezért kap fekete pontokat. Nemrég megkérdezte: "Anya, nem baj neked, hogy én ilyen nagyszájú lettem?" :D Megnyugtattam, hogy nem baj, sőt, örülök, hogy ilyen lett, nem pedig olyan kis életképtelen, mint amilyen én voltam gyerekkoromban, és úgy szeretem őt, ahogy van! <3 Az az igazság, hogy sokat tanultam én ettől a gyerektől... És ezt is mondtam neki, hogy tudja.
Valami miatt aggódok az iskolával kapcsolatban, hogy később egyre több olyan házi feladata lesz, hogy le kell majd ülni itthon és valamit (sokszor hülyeséget) megtanulni és az unalmas lesz neki és megutálja az egészet. Kiderül... Gondolkodni tanítani még mindig nem szokás az iskolákban, és a kreativitást sem fejlesztik eléggé, ezért maradnak a különórák. Kedvence a képzőművészet különóra lett, ahova hétfőnként megyünk. Rajzolni, festeni, szobrászkodni szoktak. Szereti a programozást is, ami szombatonként van, arról itt írtam. Most már elkezdték a Scratch-ben írt játékok készítését. Ami a táncot illeti, ott viszont épp ezen a héten visszatért a zumbához. Valamikor hét elején mondta, hogy unja már a hiphop órákat, mert mindig ugyanazt kell csinálni rengetegszer. Persze ő azért szeret táncolni, mert neki az buli, csak jól akarja érezni magát és neki tetsző zenékre ugrálni, a hiphop órán meg koreográfiát tanulnak be, amit nyilván ezerszer el kell ismételni ahhoz, hogy jól menjen. Ez őt még nem motiválja, hogy ha eleget gyakorol, akkor jól fog kinézni, amit csinál, szerintem azért, mert még kicsi. Ő volt a legkisebb a tánccsoportban. Szóval szomorú voltam, hogy abbahagyja, a tanárja is az volt, de nyilván nem akarom erőltetni. Talán majd ha nagyobb lesz, akkor meggondolja. Nem késett el semmivel. Azt mondta, megint zumbára akar járni inkább, úgyhogy most oda viszem csütörtökönként, kedden pedig semmilyen különórája nincs így. Elég ez, így is állandóan rohanunk. :)
Nem régi képek:
Idén először szerveztem neki szülinapi bulit, ez tegnap volt. Mindeddig úgy voltam vele, hogy majd akkor, amikor ő maga kéri, mert nekem persze a hátam közepére se hiányzott az ilyesmi, főleg kisebb korában, amikor baromi fárasztó volt. Viszont őt már annyiszor hívták mindenfelé az elmúlt években és idén is, hogy kezdtem illetlenségnek érezni, ha nem hívjuk meg azokat a gyerekeket, akik őt már adott esetben akár többször is meghívták. Meg arra is gondoltam, hogy Jojó sokat tanulna a házigazda szerepében. Úgyhogy kb. egy hónapja elmondtam neki, hogy szerintem idén csapjunk egy házibulit a születésnapja alkalmából. Örült persze. :) Hat kislányt és egy kisfiút hívott meg, közülük egy kislány nem tudott jönni, így Dodóval együtt 8 gyerek randalírozott itt tegnap! De szuper buli volt, tényleg örülök, hogy bevállaltam. Jól érezték magukat, Jojó pedig sok szép ajándékot kapott. A takarítást még halogatom. :))
Ha már Jojónál tartunk, egy kis update az életéről:
Az iskolát továbbra is szereti és könnyen megy neki. Nemrég megkapta a félévi jegyeit és majdnem csupa ötöst kapott, csak egy négyes csúszott be. Ezekre kapott ötöst: olvasás, írás, matek, angol, környezet, rajz, ének, technika, testnevelés, erkölcstan. Viszont Jojó egy kis rosszcsont a suliban. :) A harminc fős osztályból csak két gyerek kapott négyest félévkor magatartásból, mindenki más ötöst, ezt elmondta az oszt. főnök a legutóbbi szülőin - azt nem, hogy kik kaptak négyest, de én tudom, és így már te is kedves olvasó, ki az egyik. :) Ha Jojó néha képes lenne elhallgatni ugye... De sokszor az óra közben se tudja türtőztetni magát, ezért kap fekete pontokat. Nemrég megkérdezte: "Anya, nem baj neked, hogy én ilyen nagyszájú lettem?" :D Megnyugtattam, hogy nem baj, sőt, örülök, hogy ilyen lett, nem pedig olyan kis életképtelen, mint amilyen én voltam gyerekkoromban, és úgy szeretem őt, ahogy van! <3 Az az igazság, hogy sokat tanultam én ettől a gyerektől... És ezt is mondtam neki, hogy tudja.
Valami miatt aggódok az iskolával kapcsolatban, hogy később egyre több olyan házi feladata lesz, hogy le kell majd ülni itthon és valamit (sokszor hülyeséget) megtanulni és az unalmas lesz neki és megutálja az egészet. Kiderül... Gondolkodni tanítani még mindig nem szokás az iskolákban, és a kreativitást sem fejlesztik eléggé, ezért maradnak a különórák. Kedvence a képzőművészet különóra lett, ahova hétfőnként megyünk. Rajzolni, festeni, szobrászkodni szoktak. Szereti a programozást is, ami szombatonként van, arról itt írtam. Most már elkezdték a Scratch-ben írt játékok készítését. Ami a táncot illeti, ott viszont épp ezen a héten visszatért a zumbához. Valamikor hét elején mondta, hogy unja már a hiphop órákat, mert mindig ugyanazt kell csinálni rengetegszer. Persze ő azért szeret táncolni, mert neki az buli, csak jól akarja érezni magát és neki tetsző zenékre ugrálni, a hiphop órán meg koreográfiát tanulnak be, amit nyilván ezerszer el kell ismételni ahhoz, hogy jól menjen. Ez őt még nem motiválja, hogy ha eleget gyakorol, akkor jól fog kinézni, amit csinál, szerintem azért, mert még kicsi. Ő volt a legkisebb a tánccsoportban. Szóval szomorú voltam, hogy abbahagyja, a tanárja is az volt, de nyilván nem akarom erőltetni. Talán majd ha nagyobb lesz, akkor meggondolja. Nem késett el semmivel. Azt mondta, megint zumbára akar járni inkább, úgyhogy most oda viszem csütörtökönként, kedden pedig semmilyen különórája nincs így. Elég ez, így is állandóan rohanunk. :)
Nem régi képek:
