Ma délelőtt megmutattam Jojót a gyerekorvosunknak, mert egy ideje a jobb hóna alatt pattanásszerű kiütések vannak. Először csak egy volt, gondoltam, pattanás, majd eltűnik, de aztán lett még néhány kisebb a környéken meg egy darab messzebb lenn az oldalán. Még hétfőn Noé is látta ezeket a pöttyöket, azt mondta, futószemölcs, Dodónak is volt és rajta iszonyat gyorsan elterjedt, kaptak rá ecsetelőt és attól eltűntek. A diagnózis helyes volt, a mi dokink is azt mondta, hogy futószemölcs, de mivel csak egy van (ez nem igaz), nem kell vele semmit csinálni, mert ha piszkáljuk, akkor több lesz. Kérdeztem, hogy oké, de akkor majd eltűnik magától? Válasz: nem, de ne piszkáljuk. Ez egy idióta, mondta erre Noé. Ez amúgy még mindig ugyanaz a doki, aki az én gyerekorvosom volt 30 éve, most már lassan nyugdíjba vonulhatna. Ugyanez a doki mondta Dodó borzalmas babakori ekcémájára, hogy ugyan, jó az úgy... Csak mivel ő a gyerekorvosunk, első lépésként muszáj hozzá elvinni Jojót, ha bármi baja van. Noé azt mondta, hogy majd megnézi, Dodó ecsetelője jó-e még. Ha nem jó vagy nem segít, akkor bőrgyógyászhoz is el fogom vinni Jojót - valószínűleg ősszel, mert annál előbb nem kapunk időpontot.

Ebéd után ma a Bikás park volt a program, ahol eddig még sose jártunk, pedig itt van tőlünk nem messze. Ott találkoztunk Marcsi barátnőmmel és az ő 3 db lányával, akikkel hétfőn a Várban voltunk. Jojónak és Dodónak vittem fürdőruhát és hatalmas dagonyázást csaptak a homokozóban, ahova a csaptól vödrökben hordták a vizet, hazafelé meg a park talajszökőkútjánál mosták le magukról a sarat, ami nagyon tetszett nekik! Ennyit a bőrbetegségekről. :D

Dodó még mindig nem akar hazamenni, de holnap muszáj lesz. Délelőtt kibuszozunk hozzájuk, megvárjuk Noét, aki dolgozik, aztán hazajövök egyedül.