Tegnap voltam TRX-en - kivételesen csütörtökön, bár egyébként kedden járok - harmadszor idén ősszel. Nyáron ugyebár nem jártam, és eközben az edző megváltoztatta az óra menetét. Most mindenféle kegyetlen gyakorlatokból "időmérő" van először is, tehát ki meddig bírja alapon. Aki bírja 5 percig, az utána pihengethet, bár ilyet csak egyszer láttam a három alkalom alatt. Aki nem bírja 5 percig, vagyis szinte mindig mindenki, annak utána öt kör jön abból a gyakorlatból. Általában fél-egy perc munka és 10-15 mp pihenő egy kör. Hogy pontosan mennyi, azt nem tudom milyen módszerrel az edző számolja ki minden gyakorlat esetében.
Mióta ez van, az egész óra egy kudarc nekem. Amikor négyen voltunk, én omlottam össze másodiknak minden gyakorlatnál, és az öt kört se bírom úgy, ahogy kéne. Tegnap óra közben eldöntöttem, hogy nem megyek többet, mert a legkevésbé kudarcokra van szükségem mostanában. Azon gondolkoztam, hogy majd keresek másmilyen edzést. Nagyon szomorúan határoztam ezt el, mert szívesen jártam oda már két és fél éve.
Végetért az óra, szedtük össze a cuccokat, és az edző ezt mondta nekem: "Noémi, nagyon jól megy ez neked mostanában! Csináltál valamit nyáron? Tényleg jól bírod!" Azt hittem, rosszul hallok. Kérdeztem, hogy mégis miről beszél, így, szó szerint ezt kérdeztem. És elmondtam neki a fentieket, hogy rosszul érzem magam amiatt, hogy nem megy jobban, és éppen eldöntöttem, hogy nem megyek többet. Azt is mondtam, hogy a nyaramat éppenséggel egy plank kihívással töltöttem, de az se úgy sikerült, ahogy akartam volna. (Néhány nappal ezután abbahagytam, mert 4 perc fölött már sose tudtam rendesen tartani, úgy meg nincs értelme.)
Ja, hétvégén Noénak is meséltem a TRX-ről meg a plank kihívásról - amit ő tavaly végigcsinált és állítja, hogy sikerült - és azt mondta, hogy vegyem figyelembe, hogy öregszek és nem fogok kilencven évesen is TRX-ezgetni... Kösz. :) De persze igaza van. Tegnap TRX óra közben eszembe is jutottak a szavai és nem segített a lelkiállapotomon...
Az edző azonban tovább biztatott. Azt mondta, hogy az időmérőt hagyjam abba előbb, akkor menni fog az öt kör. Másfél-két percig szoktam bírni az időmérőt, ami szerinte nagyon jó, hiszen már az egy perc is jó. Azt is mondta, hogy ahhoz képest nézzem az erdeményemet, hogy hetente csak egyszer tudok járni.
Jobban lettem ettől. Sikerült meggyőznie, hogy jövő héten folytassam.
Azt hiszem, a tegnapi nap tanulsága az, hogy a biztató szavaknak hatalmas erejük van, úgyhogy bőven osztogassuk azoknak, akiknek szükségük van rá. Adott esetben néhány szó választ el valakit attól, hogy egy vén trottynak érezze magát, vagy hogy jó zenét dugjon a fülébe, farzsebébe csapja a telefonját és arra gondoljon: "Nem vagyok öreg! Még mindig enyém a világ!" :)
Mióta ez van, az egész óra egy kudarc nekem. Amikor négyen voltunk, én omlottam össze másodiknak minden gyakorlatnál, és az öt kört se bírom úgy, ahogy kéne. Tegnap óra közben eldöntöttem, hogy nem megyek többet, mert a legkevésbé kudarcokra van szükségem mostanában. Azon gondolkoztam, hogy majd keresek másmilyen edzést. Nagyon szomorúan határoztam ezt el, mert szívesen jártam oda már két és fél éve.
Végetért az óra, szedtük össze a cuccokat, és az edző ezt mondta nekem: "Noémi, nagyon jól megy ez neked mostanában! Csináltál valamit nyáron? Tényleg jól bírod!" Azt hittem, rosszul hallok. Kérdeztem, hogy mégis miről beszél, így, szó szerint ezt kérdeztem. És elmondtam neki a fentieket, hogy rosszul érzem magam amiatt, hogy nem megy jobban, és éppen eldöntöttem, hogy nem megyek többet. Azt is mondtam, hogy a nyaramat éppenséggel egy plank kihívással töltöttem, de az se úgy sikerült, ahogy akartam volna. (Néhány nappal ezután abbahagytam, mert 4 perc fölött már sose tudtam rendesen tartani, úgy meg nincs értelme.)
Ja, hétvégén Noénak is meséltem a TRX-ről meg a plank kihívásról - amit ő tavaly végigcsinált és állítja, hogy sikerült - és azt mondta, hogy vegyem figyelembe, hogy öregszek és nem fogok kilencven évesen is TRX-ezgetni... Kösz. :) De persze igaza van. Tegnap TRX óra közben eszembe is jutottak a szavai és nem segített a lelkiállapotomon...
Az edző azonban tovább biztatott. Azt mondta, hogy az időmérőt hagyjam abba előbb, akkor menni fog az öt kör. Másfél-két percig szoktam bírni az időmérőt, ami szerinte nagyon jó, hiszen már az egy perc is jó. Azt is mondta, hogy ahhoz képest nézzem az erdeményemet, hogy hetente csak egyszer tudok járni.
Jobban lettem ettől. Sikerült meggyőznie, hogy jövő héten folytassam.
Azt hiszem, a tegnapi nap tanulsága az, hogy a biztató szavaknak hatalmas erejük van, úgyhogy bőven osztogassuk azoknak, akiknek szükségük van rá. Adott esetben néhány szó választ el valakit attól, hogy egy vén trottynak érezze magát, vagy hogy jó zenét dugjon a fülébe, farzsebébe csapja a telefonját és arra gondoljon: "Nem vagyok öreg! Még mindig enyém a világ!" :)