Jojónak szerencsére vannak igazi barátai - nem úgy, mint nekem az ő korában - és rendszeresen kéri, hogy átjöhessen hétvégén egy-egy osztálytárs vagy oviból ismert barátnő. Még mindig Bogi a kedvenc barátnője, de nagyon szeret egy Icuka nevű kislányt is az osztályból és van egy fiúja is, Marci, aki Minecraft rajongó, így nagy egyetértésben vannak. A most múlt hétvégére viszont Dodókát kértük kölcsön, és látom, hogy Jojó bővülő baráti köre ellenére még mindig az öccsét szereti legjobban a világon. :)
Jojó és Dodó korosztályukra jellemző módon Minecraft mániások és múlt héten vettem észre, hogy lesz hétvégén MineShow. Gondoltam, az tetszene nekik és ha méltóztatik nem esni hétvégén, akkor még rollerezni / pokemonra vadászni is fogunk tudni. Noé azt mondta, hogy amikor megkérdezte Dodót, van-e kedve ezekhez a programokhoz, "olyan hevesen bólogatott, hogy majdnem leszakadt a feje." :)
Pénteken tehát megkaptuk Dodókát és a rollerét, szombat délelőtt pedig Jojót programozásra kísértük. Már oda is rollerrel mentünk volna legszívesebben, de ugye szakadt az eső. A kölykök csalódottak voltak, de nem volt mit tenni. Amíg Jojó programozni tanulgatott, Dodóval a Westendben vártuk. Utóbbi a tabletjén Minecraftozott addig, amíg az le nem merült. Akinek tabletje van kérem, arra is figyeljen, hogy rendesen töltse fel indulás előtt. :)
Jojót aztán összeszedtük és mentünk a MineShowra, ami sajnos nem volt olyan jó, mint vártam. A kölykök többnyire hisztiztek, mert két különböző dolog érdekelte őket, de én nem tudtam kétfelé menni velük. Így az egyik mindig unatkozott, meg várni is kellett mindenre. Tévesen gondoltam azt, hogy bármi, aminek köze van a Minecrafthoz, ugyanannyira fogja érdekelni őket. A virtuális valóság szemüveget egész nap nagyon várták, és mikor végre mi mehettük kipróbálni, akkor az is csalódást okozott, főleg Jojónak, mert szerinte homályos volt. Dodónak meg az volt a baja, hogy csak keveset próbálgathatta. Mindebből azt szűrtem le, hogy a következő MineShowra nem érdemes elmenni.
Vasárnap sütött a nap! Hihetetlen esemény, úgyhogy felnyergeltük a rollereket. A kibaszott hideg szélnek persze muszáj volt fújnia, de azért nyilván jobb volt, mint szombaton. Kapucnik, széldzsekik, kesztyűk segítségével elviselhető volt a szél. Megint nagy utat tettünk meg rollerrel, összesen 14 és fél kilométert, útba ejtve a Hősök terét, az Aréna Plázát ebédelés céljából és két különböző hidat. Útközben néhányszor megálltunk pihenni és az éppen ott ugráló pokemonokat begyűjteni. A legjobb idő a Hősök terén volt, ott az emlékművek szélárnyékot adtak, a nap pedig tűzött mindenre. A kölykök szaladgáltak a napon, mászókáztak a szobrok talapzatán, én meg napoztam és néztem az embereket - turistákat és magyarokat - akik velünk együtt mind a bolygónkat melengető csillag fényében fürdőztek. :) A gyerekeknek is tetszett ez a hosszú roller túra és egyáltalán nem panaszkodtak fáradtságra. Megállapítottuk Jojóval, hogy Dorián sem lusta, hanem erősek azok a pipaszár lábai, még ha nem is látszik rajtuk. :) És aztán este Dodót, a rollerét, az új Minecraft poszterét és papír Minecraft kardját átadtuk Noénak, aki mindezt hazaszállította.
A kérésükre készítettem a fenti fotót. Felrángatták a kanapéra azt a babzsákot, felmásztak rá, aztán kiabáltak, hogy fotózzam le őket.
Jojó és Dodó korosztályukra jellemző módon Minecraft mániások és múlt héten vettem észre, hogy lesz hétvégén MineShow. Gondoltam, az tetszene nekik és ha méltóztatik nem esni hétvégén, akkor még rollerezni / pokemonra vadászni is fogunk tudni. Noé azt mondta, hogy amikor megkérdezte Dodót, van-e kedve ezekhez a programokhoz, "olyan hevesen bólogatott, hogy majdnem leszakadt a feje." :)
Pénteken tehát megkaptuk Dodókát és a rollerét, szombat délelőtt pedig Jojót programozásra kísértük. Már oda is rollerrel mentünk volna legszívesebben, de ugye szakadt az eső. A kölykök csalódottak voltak, de nem volt mit tenni. Amíg Jojó programozni tanulgatott, Dodóval a Westendben vártuk. Utóbbi a tabletjén Minecraftozott addig, amíg az le nem merült. Akinek tabletje van kérem, arra is figyeljen, hogy rendesen töltse fel indulás előtt. :)
Jojót aztán összeszedtük és mentünk a MineShowra, ami sajnos nem volt olyan jó, mint vártam. A kölykök többnyire hisztiztek, mert két különböző dolog érdekelte őket, de én nem tudtam kétfelé menni velük. Így az egyik mindig unatkozott, meg várni is kellett mindenre. Tévesen gondoltam azt, hogy bármi, aminek köze van a Minecrafthoz, ugyanannyira fogja érdekelni őket. A virtuális valóság szemüveget egész nap nagyon várták, és mikor végre mi mehettük kipróbálni, akkor az is csalódást okozott, főleg Jojónak, mert szerinte homályos volt. Dodónak meg az volt a baja, hogy csak keveset próbálgathatta. Mindebből azt szűrtem le, hogy a következő MineShowra nem érdemes elmenni.
Vasárnap sütött a nap! Hihetetlen esemény, úgyhogy felnyergeltük a rollereket. A kibaszott hideg szélnek persze muszáj volt fújnia, de azért nyilván jobb volt, mint szombaton. Kapucnik, széldzsekik, kesztyűk segítségével elviselhető volt a szél. Megint nagy utat tettünk meg rollerrel, összesen 14 és fél kilométert, útba ejtve a Hősök terét, az Aréna Plázát ebédelés céljából és két különböző hidat. Útközben néhányszor megálltunk pihenni és az éppen ott ugráló pokemonokat begyűjteni. A legjobb idő a Hősök terén volt, ott az emlékművek szélárnyékot adtak, a nap pedig tűzött mindenre. A kölykök szaladgáltak a napon, mászókáztak a szobrok talapzatán, én meg napoztam és néztem az embereket - turistákat és magyarokat - akik velünk együtt mind a bolygónkat melengető csillag fényében fürdőztek. :) A gyerekeknek is tetszett ez a hosszú roller túra és egyáltalán nem panaszkodtak fáradtságra. Megállapítottuk Jojóval, hogy Dorián sem lusta, hanem erősek azok a pipaszár lábai, még ha nem is látszik rajtuk. :) És aztán este Dodót, a rollerét, az új Minecraft poszterét és papír Minecraft kardját átadtuk Noénak, aki mindezt hazaszállította.
A kérésükre készítettem a fenti fotót. Felrángatták a kanapéra azt a babzsákot, felmásztak rá, aztán kiabáltak, hogy fotózzam le őket.
Minecraftoznak. Azt láttam, hogy pl. mindketten építettek maguknak várat - cirádás bástyákkal, lépcsőházzal, fáklyákkal, színes padlókkal ellátva - aztán egy-egy lőrésen keresztül egymásra nyilaztak és így csatáztak. Hallottam azt is, hogy eljátszottak egy szomorú történetet, ahol Dodó emberkéje beteg volt, Jojó emberkéje nem tudta meggyógyítani, Dodó emberkéje végül meghalt, és Jojó emberkéje síremléket épített neki. Ezt történetesen a Minecraft Skyrim világban játszották, aminek a gyönyörű, bánatos zenéje tökéletesen aláfestette a meséjüket... Ha én kisiskolás lennék most, biztos vagyok benne, hogy nekem is a Minecraft lenne az egyik kedvenc elfoglaltságom.