Figyelmeztetés: Ez egy nagyon hosszú bejegyzés.
Olvastam egy könyvet, amelynek írója középen áll a végtelenül optimisták illetve az olyan hülye emberek közt, akik szerint minden egyre rosszabb. Az író Yuval Noah Harari izraeli történelemprofesszor és a könyv címe Sapiens: A Brief History of Humankind. A legelgondolkodtatóbb könyv, amit olvastam és valószínűleg az egyik legelgondolkodtatóbb, ami létezik. Mióta elolvastam, egész máshogy nézek az engem körülvevő világra. Olvasás közben visszanéztem tízezer meg százezer meg millió évekre, amikor az első emberek kifejlődtek, ezért a mai világunkat már úgy tudom nézni, hogy az csak egy vékonyka, törékeny réteg ennek az óriási időtengernek a felszínén.
Tehát most még egy okból röhögök gondtalanul mindenféle emberi problémákon, amik sokak életét kitöltik. Eddig csak azért röhögtem ezeken, mert látom, hogy térben jelentéktelenek vagyunk, mert én állandóan úgy gondolok a Földre és a rajta vacakoló emberekre, hogy közben elképzelem körülötte az egész világegyetemet. Most pedig már abba is belegondoltam, hogy időben is jelentéktelenek vagyunk. Ha csak azt nézzük, hogy létezett egy emberfaj (Homo erectus), ami 2 millió évig kihúzta ezen a bolygón, miközben a mi fajunk még csak 200 ezer évnél tart és tavaly kineveztek egy olyan vezetőt, akinek a hülyesége miatt évtizedeken belül kipusztulhatunk... Persze remélem, hogy nem így lesz, hanem eljutunk a Marsra, aztán meghódítunk holdakat is a Naprendszerben, és akkor itt leszünk az idők végezetéig, csak jelenleg nem úgy tűnik. Mindenesetre már röhögnöm kell az olyan megnyilvánulásokon, amikor valaki "ősi szokásokról" beszél vagy megemlíti, hogy valami "mindig is így volt".
A könyv nem egyszer megválaszolatlan kérdéseket tesz elénk, emiatt is elgondolkodtató. Illetve az írónak saját véleménye is van, amivel nem mindenki ért egyet, úgyhogy azokon is lehet agyalni.
Megválaszolatlan részek:
Miért növekedett az agyunk (és vele a fejünk) millió éveken keresztül, miközben sokáig semmi haszna nem volt, sőt, hátfájást okozott és halomra haltak a szülő nők miatta?
"For more than 2 million years, human neural networks kept growing and growing, but apart from some flint knives and pointed sticks, humans had precious little to show for it. What then drove forward the evolution of the massive human brain during those 2 million years? Frankly, we don't know."
Mitől kezdett az ember nevű állat egyszercsak úgy gondolkodni, ahogy azt ma egy embertől elvárjuk?
"The appearance of new ways of thinking and communicating, between 70,000 and 30,000 years ago, constitutes the Cognitive Revolution. What caused it? We're not sure. (Itt jön a legvalószínűbb elmélet, hogy véletlen génmutáció okozta.) Why did it occur in Sapiens DNA rather than in that of Neanderthals? It was a matter of pure chance, as far as we can tell."
Miért van az, hogy a történelem során a férfiak el tudták nyomni a nőket?
"How did it happen that in the one species whose success depends above all on cooperation, individuals who are supposedly less cooperative (men) control individuals who are supposedly more cooperative (women)? At present, we have no good answer. Maybe the common assumptions are just wrong. Maybe males of the species Homo sapiens are characterised not by physical strength, aggressiveness and competitiveness, but rather by superior social skills and a greater tendency to cooperate. We just don't know."
Erre mondjuk van olyan elméletem, amit a könyv nem ír. Ahogy a könyv írja, nem azért tudták elnyomni a férfiak a nőket, mert előbbiek fizikailag erősebbek vagy agresszívabbak lennének vagy genetikailag versengésre kódolódtak volna. De akkor miért? Szerintem azért, mert az az egy dolog, amiben igazán különböznek a nők és a férfiak, egyúttal megakadályozta a nőket abban, hogy a saját életüket irányítsák. Az pedig a gyerekszülésre való képesség. Azon a nők nem tudtak változtatni, hogy csak ők tudnak gyerekeket kihordani és szoptatni, sem pedig azon, hogy ezek a gyerekek évekig rajtuk csüngenek. Terhesen, szoptatva, gyerekekkel a nyakában pedig senki nem tud döntéseket hozni a saját életére vonatkozóan. Ráadásul régebben nem egy-két gyereket szült egy nő, akiket aztán bölcsibe adott és ment vissza dolgozni, hanem az egész fogamzóképes idejét terhességekkel és szülésekkel töltötte. Ha ehelyett az idejét tanácskozással, gondolkodással, írogatással, festegetéssel, stb. töltötte volna, mint a férfiak, akkor a megfogant gyerekei mind meghaltak volna. Erre egyetlen megoldásuk az lett volna a nőknek, hogy elbújnak a férfiak elől, hogy soha ne essenek teherbe. Nyilvánvaló, hogy az meg hova vezetett volna.
A könyv egyébként említi a gyerekszülésre való képességet, mint lehetséges hátráltató tényezőt a nők életében, majd pedig hozzáteszi, hogy dehát több emlősállat is matriarchális társadalomban él, tehát az embernél ugyanúgy kialakulhatott volna egy matriarchális társadalom, ahol a nők hozzák a döntéseket, közösen gondozzák az utódokat, a férfiak erős de bugyuta csoportja pedig csak őrködésre való. Kialakulhatott volna ez, ha az ember nem fejlődésre vágyó lény lenne, akinek a férfi tagjai meg is valósíthatták a maguk fejlődését, mert ráértek, a nők meg a gyerekekkel való állandó bajlódás miatt nem. Szerintem itt nem kéne egy kalap alá venni az embereket és az egyéb emlősállatokat.
Egyéb elgondolkodtató részek:
Az emberi nyelv abban különbözik az összes többi állat nyelvétől, hogy olyan dolgokról is képes beszélni, amik nem léteznek, és ez az ember hasznára válik. Ez a rész megválaszolta számomra azt a kérdést, amit már rég feltettem magamnak, hogy mire volt jó az ősembernek, hogy kitalált meséket, amiket aztán mindenki elhitt, vagyis mire volt jó neki, hogy feltalálta a vallásokat. Erre:
"You could never convince a monkey to give you a banana by promising him limitless bananas after death in monkey heaven. ... But fiction has enabled us not merely to imagine things, but to do so collectively. We can weave common myths such as the biblical creation story, the Dreamtime myths of Aboriginal Australians, and the nationalist myths of modern states. Such myths give Sapiens the unprecedented ability to cooperate flexibly in large numbers. ... Sapiens can cooperate in extremely flexible ways with countless numbers of strangers. That's why Sapiens rule the world, whereas ants eat our leftovers and chimps are locked up in zoos..."
Szintén a fentihez tartozik:
"Much of history revolves around this question: how does one convince millions of people to believe particular stories about gods, or nations, or limited liability companies? Yet when it succeeds, it gives Sapiens immense power, because it enables millions of strangers to cooperate and work towards common goals. Just try to imagine how difficult it would have been to create states, or churches, or legal systems if we could speak only about things that really exist, such as rivers, trees and lions."
Önmagában a fene nagy függetlenségével még egyetlen nép se ment semmire.
Erről egy egész fejezet szól, nincs rövid idézetem hozzá, ez egy tény.
Az agyunk több végtag egyszerre mozgatására képes, mint ahány végtagunk alapból van.
"One monkey, named Aurora, learned to thought-control a detached bionic arm while simultaneously moving her two organic arms. Like some Hindu goddess, Aurora now has three arms, and her arms can be located in different rooms - or even cities."
Micsoda lehetőségeket rejt ez magában és micsoda kihasználatlan képességei lehetnek még az agyunknak!
Amiken sokat gondolkodtam még, azok az író következő feltevései, amikkel nem értek egyet:
A mezőgazdaság kialakulása - kb. 10000 évvel ezelőtt - az embert rosszabb körülmények közé sodorta, mint amik közt elődei, a gyűjtögető emberek éltek.
Ezt az író tényként kezeli és azután írja le, hogy előtte oldalakon át taglalja, hogy miért nem tudunk semmit a gyűjtögetők életéről - röviden azért, mert nem maradt fel abból a korból semmi, ami segítene megérteni a lelkivilágukat. Honnan tudhatnánk akkor, hogy nem éltek állandó rettegésben attól, hogy nem találnak elég élelmet?
A mai ember nem boldogabb vagy még boldogtalanabb is, mint egy középkori, pedig sokkal kényelmesebb az élete.
Addig egyetértek a könyvvel, hogy a középkori ember elégedettsége elérhette vagy meghaladhatta a mai emberét amiatt, hogy nem voltak magasak az elvárásai. De hogy ebből az következik, hogy akkor a világ rossz irányba haladt azóta, azt nem gondolom. Legalábbis nekem jó így, és biztos nem vagyok ezzel egyedül, hogy számomra az élet értelme a tudás megszerzése illetve elgondolkodni a megszerzett információn. Lehetett elégedett egy középkori ember a mosatlan ruhájában és sötétséggel a fejében, de ez a lét egy boldog állat életéhez hasonlítható. Én viszont egy többnyire elégedett, néha nehézségekkel küzdő ember vagyok itt a tiszta lakásban az internet előtt.
Van ennek a könyvnek folytatása is, a címe Homo Deus: A Brief History of Tomorrow. Azt is tervezem elolvasni, mert biztos vagyok benne, hogy érdekes.
Olvastam egy könyvet, amelynek írója középen áll a végtelenül optimisták illetve az olyan hülye emberek közt, akik szerint minden egyre rosszabb. Az író Yuval Noah Harari izraeli történelemprofesszor és a könyv címe Sapiens: A Brief History of Humankind. A legelgondolkodtatóbb könyv, amit olvastam és valószínűleg az egyik legelgondolkodtatóbb, ami létezik. Mióta elolvastam, egész máshogy nézek az engem körülvevő világra. Olvasás közben visszanéztem tízezer meg százezer meg millió évekre, amikor az első emberek kifejlődtek, ezért a mai világunkat már úgy tudom nézni, hogy az csak egy vékonyka, törékeny réteg ennek az óriási időtengernek a felszínén.
Tehát most még egy okból röhögök gondtalanul mindenféle emberi problémákon, amik sokak életét kitöltik. Eddig csak azért röhögtem ezeken, mert látom, hogy térben jelentéktelenek vagyunk, mert én állandóan úgy gondolok a Földre és a rajta vacakoló emberekre, hogy közben elképzelem körülötte az egész világegyetemet. Most pedig már abba is belegondoltam, hogy időben is jelentéktelenek vagyunk. Ha csak azt nézzük, hogy létezett egy emberfaj (Homo erectus), ami 2 millió évig kihúzta ezen a bolygón, miközben a mi fajunk még csak 200 ezer évnél tart és tavaly kineveztek egy olyan vezetőt, akinek a hülyesége miatt évtizedeken belül kipusztulhatunk... Persze remélem, hogy nem így lesz, hanem eljutunk a Marsra, aztán meghódítunk holdakat is a Naprendszerben, és akkor itt leszünk az idők végezetéig, csak jelenleg nem úgy tűnik. Mindenesetre már röhögnöm kell az olyan megnyilvánulásokon, amikor valaki "ősi szokásokról" beszél vagy megemlíti, hogy valami "mindig is így volt".
A könyv nem egyszer megválaszolatlan kérdéseket tesz elénk, emiatt is elgondolkodtató. Illetve az írónak saját véleménye is van, amivel nem mindenki ért egyet, úgyhogy azokon is lehet agyalni.
Megválaszolatlan részek:
Miért növekedett az agyunk (és vele a fejünk) millió éveken keresztül, miközben sokáig semmi haszna nem volt, sőt, hátfájást okozott és halomra haltak a szülő nők miatta?
"For more than 2 million years, human neural networks kept growing and growing, but apart from some flint knives and pointed sticks, humans had precious little to show for it. What then drove forward the evolution of the massive human brain during those 2 million years? Frankly, we don't know."
Mitől kezdett az ember nevű állat egyszercsak úgy gondolkodni, ahogy azt ma egy embertől elvárjuk?
"The appearance of new ways of thinking and communicating, between 70,000 and 30,000 years ago, constitutes the Cognitive Revolution. What caused it? We're not sure. (Itt jön a legvalószínűbb elmélet, hogy véletlen génmutáció okozta.) Why did it occur in Sapiens DNA rather than in that of Neanderthals? It was a matter of pure chance, as far as we can tell."
Miért van az, hogy a történelem során a férfiak el tudták nyomni a nőket?
"How did it happen that in the one species whose success depends above all on cooperation, individuals who are supposedly less cooperative (men) control individuals who are supposedly more cooperative (women)? At present, we have no good answer. Maybe the common assumptions are just wrong. Maybe males of the species Homo sapiens are characterised not by physical strength, aggressiveness and competitiveness, but rather by superior social skills and a greater tendency to cooperate. We just don't know."
Erre mondjuk van olyan elméletem, amit a könyv nem ír. Ahogy a könyv írja, nem azért tudták elnyomni a férfiak a nőket, mert előbbiek fizikailag erősebbek vagy agresszívabbak lennének vagy genetikailag versengésre kódolódtak volna. De akkor miért? Szerintem azért, mert az az egy dolog, amiben igazán különböznek a nők és a férfiak, egyúttal megakadályozta a nőket abban, hogy a saját életüket irányítsák. Az pedig a gyerekszülésre való képesség. Azon a nők nem tudtak változtatni, hogy csak ők tudnak gyerekeket kihordani és szoptatni, sem pedig azon, hogy ezek a gyerekek évekig rajtuk csüngenek. Terhesen, szoptatva, gyerekekkel a nyakában pedig senki nem tud döntéseket hozni a saját életére vonatkozóan. Ráadásul régebben nem egy-két gyereket szült egy nő, akiket aztán bölcsibe adott és ment vissza dolgozni, hanem az egész fogamzóképes idejét terhességekkel és szülésekkel töltötte. Ha ehelyett az idejét tanácskozással, gondolkodással, írogatással, festegetéssel, stb. töltötte volna, mint a férfiak, akkor a megfogant gyerekei mind meghaltak volna. Erre egyetlen megoldásuk az lett volna a nőknek, hogy elbújnak a férfiak elől, hogy soha ne essenek teherbe. Nyilvánvaló, hogy az meg hova vezetett volna.
A könyv egyébként említi a gyerekszülésre való képességet, mint lehetséges hátráltató tényezőt a nők életében, majd pedig hozzáteszi, hogy dehát több emlősállat is matriarchális társadalomban él, tehát az embernél ugyanúgy kialakulhatott volna egy matriarchális társadalom, ahol a nők hozzák a döntéseket, közösen gondozzák az utódokat, a férfiak erős de bugyuta csoportja pedig csak őrködésre való. Kialakulhatott volna ez, ha az ember nem fejlődésre vágyó lény lenne, akinek a férfi tagjai meg is valósíthatták a maguk fejlődését, mert ráértek, a nők meg a gyerekekkel való állandó bajlódás miatt nem. Szerintem itt nem kéne egy kalap alá venni az embereket és az egyéb emlősállatokat.
Egyéb elgondolkodtató részek:
Az emberi nyelv abban különbözik az összes többi állat nyelvétől, hogy olyan dolgokról is képes beszélni, amik nem léteznek, és ez az ember hasznára válik. Ez a rész megválaszolta számomra azt a kérdést, amit már rég feltettem magamnak, hogy mire volt jó az ősembernek, hogy kitalált meséket, amiket aztán mindenki elhitt, vagyis mire volt jó neki, hogy feltalálta a vallásokat. Erre:
"You could never convince a monkey to give you a banana by promising him limitless bananas after death in monkey heaven. ... But fiction has enabled us not merely to imagine things, but to do so collectively. We can weave common myths such as the biblical creation story, the Dreamtime myths of Aboriginal Australians, and the nationalist myths of modern states. Such myths give Sapiens the unprecedented ability to cooperate flexibly in large numbers. ... Sapiens can cooperate in extremely flexible ways with countless numbers of strangers. That's why Sapiens rule the world, whereas ants eat our leftovers and chimps are locked up in zoos..."
Szintén a fentihez tartozik:
"Much of history revolves around this question: how does one convince millions of people to believe particular stories about gods, or nations, or limited liability companies? Yet when it succeeds, it gives Sapiens immense power, because it enables millions of strangers to cooperate and work towards common goals. Just try to imagine how difficult it would have been to create states, or churches, or legal systems if we could speak only about things that really exist, such as rivers, trees and lions."
Önmagában a fene nagy függetlenségével még egyetlen nép se ment semmire.
Erről egy egész fejezet szól, nincs rövid idézetem hozzá, ez egy tény.
Az agyunk több végtag egyszerre mozgatására képes, mint ahány végtagunk alapból van.
"One monkey, named Aurora, learned to thought-control a detached bionic arm while simultaneously moving her two organic arms. Like some Hindu goddess, Aurora now has three arms, and her arms can be located in different rooms - or even cities."
Micsoda lehetőségeket rejt ez magában és micsoda kihasználatlan képességei lehetnek még az agyunknak!
Amiken sokat gondolkodtam még, azok az író következő feltevései, amikkel nem értek egyet:
A mezőgazdaság kialakulása - kb. 10000 évvel ezelőtt - az embert rosszabb körülmények közé sodorta, mint amik közt elődei, a gyűjtögető emberek éltek.
Ezt az író tényként kezeli és azután írja le, hogy előtte oldalakon át taglalja, hogy miért nem tudunk semmit a gyűjtögetők életéről - röviden azért, mert nem maradt fel abból a korból semmi, ami segítene megérteni a lelkivilágukat. Honnan tudhatnánk akkor, hogy nem éltek állandó rettegésben attól, hogy nem találnak elég élelmet?
A mai ember nem boldogabb vagy még boldogtalanabb is, mint egy középkori, pedig sokkal kényelmesebb az élete.
Addig egyetértek a könyvvel, hogy a középkori ember elégedettsége elérhette vagy meghaladhatta a mai emberét amiatt, hogy nem voltak magasak az elvárásai. De hogy ebből az következik, hogy akkor a világ rossz irányba haladt azóta, azt nem gondolom. Legalábbis nekem jó így, és biztos nem vagyok ezzel egyedül, hogy számomra az élet értelme a tudás megszerzése illetve elgondolkodni a megszerzett információn. Lehetett elégedett egy középkori ember a mosatlan ruhájában és sötétséggel a fejében, de ez a lét egy boldog állat életéhez hasonlítható. Én viszont egy többnyire elégedett, néha nehézségekkel küzdő ember vagyok itt a tiszta lakásban az internet előtt.
Van ennek a könyvnek folytatása is, a címe Homo Deus: A Brief History of Tomorrow. Azt is tervezem elolvasni, mert biztos vagyok benne, hogy érdekes.