Szombaton prájdoltam, vasárnap meg átúsztam a Balatont. Előbbi jó élmény volt, utóbbi nem igazán.
Ez volt az első alkalom, hogy végigvonultam a Budapest Pride-on. Bécsben többször is voltam. Ezentúl gyakrabban kéne menni az ittenire! Bulihangulat volt és nagy tömeg. Az út két szélén alacsony kerítés, mögöttük kevés ellenző ember, de nem lehetett őket hallani a zenétől. A kerítésen kívül is voltak viszont szirvárványos zászlóval integető emberek, akiknek külön tisztelet, hiszen ha bárkinek baja volt a felvonulással, azok is a kerítésen kívül voltak, tehát az ott álló támogatók kitették magukat amazok beszólásainak. Respect! Az útvonal melletti házak ablakaiból és erkélyeiről idős nénik és bácsik mosolyogtak, integettek, tapsoltak! Erre a tömeg nagy éljenzéssel és zászlólengetéssel válaszolt. :) Fatival+kislányával mentem. Ha egyszer úgy jön ki, hogy Jojóka épp velem lesz, engedélyt kérek az apjától, hogy őt is vihessem. Ha nagyon félne az apja attól, hogy valami baja lesz, akkor nem vinném, de a szombati tapasztalatom alapján őszintén tudom mondani, hogy teljesen biztonságos.
Balatont átúszni negyedszer voltam, de még sose volt ekkora küzdelem. Hideg volt a víz ahhoz, hogy órákig benne legyek. 5,2 km a táv, 1 km után kezdtem fázni, 2 km után már nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy jégtáblák közt úszok és január van. Eszembe jutott, hogy januárban ugyanazon a vízen korcsolyáztunk. Brrr... Az se segített! Ráadásul másfél km-ig alig lehetett haladni a nagy hullámok miatt, utána meg a vacogás miatt nem voltam képes rendesen haladni. Párszor odaúsztam egy vitorláshoz csak azért, hogy a karom egy kicsit a víz fölé kerüljön és melegedjen. Szar volt. Végül átértem, leküzdve saját magam, ez persze jó érzés, csak sajnos utána további rossz érzések következtek. Úgy leégtem - miközben vacogtam a vízben - ahogyan már nagyon régen nem. Hülyeség volt részemről nem bekenni magam csak mert éppen felhős volt az ég induláskor. Vastag felhőréteg volt még akkor, de egy szempillantás alatt eltűnt az egész, amint vízbe csobbantam Révfülöpön és onnantól végig tűzött a nap. A vacogás ellen nem segített, viszont rákvörösre égette a hátam, főleg az fáj. Az arcom is érdekes, bár mások azt mondják, jól áll. A karomon meg ott virít a karszalag helye. És ez még nem minden, térdfájásom is lett, ami még sose lett korábban Balaton-átúszástól. 3 óráig evickéltem, miközben az eddigi átúszásaimat 2 és fél óra alatt teljesítettem. Most kúrálom magam, levonom a szükséges következtetéseket, és remélhetőleg egy év múlva helyes döntést hozok arról, hogy menjek-e átúszni és ha igen, akkor milyen felkészüléssel. Robi kísért el az átúszásra. Ő nem úszott, mert éppen gyógyul a bokája - pont úgy járt, mint én két éve - viszont vigyázott a cuccomra, ami nagy segítség volt.
Ez volt az első alkalom, hogy végigvonultam a Budapest Pride-on. Bécsben többször is voltam. Ezentúl gyakrabban kéne menni az ittenire! Bulihangulat volt és nagy tömeg. Az út két szélén alacsony kerítés, mögöttük kevés ellenző ember, de nem lehetett őket hallani a zenétől. A kerítésen kívül is voltak viszont szirvárványos zászlóval integető emberek, akiknek külön tisztelet, hiszen ha bárkinek baja volt a felvonulással, azok is a kerítésen kívül voltak, tehát az ott álló támogatók kitették magukat amazok beszólásainak. Respect! Az útvonal melletti házak ablakaiból és erkélyeiről idős nénik és bácsik mosolyogtak, integettek, tapsoltak! Erre a tömeg nagy éljenzéssel és zászlólengetéssel válaszolt. :) Fatival+kislányával mentem. Ha egyszer úgy jön ki, hogy Jojóka épp velem lesz, engedélyt kérek az apjától, hogy őt is vihessem. Ha nagyon félne az apja attól, hogy valami baja lesz, akkor nem vinném, de a szombati tapasztalatom alapján őszintén tudom mondani, hogy teljesen biztonságos.
Balatont átúszni negyedszer voltam, de még sose volt ekkora küzdelem. Hideg volt a víz ahhoz, hogy órákig benne legyek. 5,2 km a táv, 1 km után kezdtem fázni, 2 km után már nem tudtam elhessegetni a gondolatot, hogy jégtáblák közt úszok és január van. Eszembe jutott, hogy januárban ugyanazon a vízen korcsolyáztunk. Brrr... Az se segített! Ráadásul másfél km-ig alig lehetett haladni a nagy hullámok miatt, utána meg a vacogás miatt nem voltam képes rendesen haladni. Párszor odaúsztam egy vitorláshoz csak azért, hogy a karom egy kicsit a víz fölé kerüljön és melegedjen. Szar volt. Végül átértem, leküzdve saját magam, ez persze jó érzés, csak sajnos utána további rossz érzések következtek. Úgy leégtem - miközben vacogtam a vízben - ahogyan már nagyon régen nem. Hülyeség volt részemről nem bekenni magam csak mert éppen felhős volt az ég induláskor. Vastag felhőréteg volt még akkor, de egy szempillantás alatt eltűnt az egész, amint vízbe csobbantam Révfülöpön és onnantól végig tűzött a nap. A vacogás ellen nem segített, viszont rákvörösre égette a hátam, főleg az fáj. Az arcom is érdekes, bár mások azt mondják, jól áll. A karomon meg ott virít a karszalag helye. És ez még nem minden, térdfájásom is lett, ami még sose lett korábban Balaton-átúszástól. 3 óráig evickéltem, miközben az eddigi átúszásaimat 2 és fél óra alatt teljesítettem. Most kúrálom magam, levonom a szükséges következtetéseket, és remélhetőleg egy év múlva helyes döntést hozok arról, hogy menjek-e átúszni és ha igen, akkor milyen felkészüléssel. Robi kísért el az átúszásra. Ő nem úszott, mert éppen gyógyul a bokája - pont úgy járt, mint én két éve - viszont vigyázott a cuccomra, ami nagy segítség volt.