Az elmúlt hétvégén két olyan vendégem is volt, akik lényegében meghívatták magukat. Egyikük péntek este, másikuk szombat este jött el beszélgetni. Még múlt héten azon gondolkodtam, hogy - bár nem volt igazán kedvem beszélgetni velük - talán mégis jó lesz valamire, ha találkozunk. De most, hogy már megtörténtek azok a beszélgetések, megállapíthatom, hogy SEMMIT nem vesztettem volna azzal, ha nem történnek meg. :) Azon gondolkodom most, hogy legközelebb hogyan mondhatnék nemet ilyen helyzetben, illetve még gondolkodok azon is, hogy kell-e nemet mondanom, vagy ennyit meg kell tennem azok kedvéért, akik néha meghívatják magukat. Mert nyilvánvaló, hogy nekik jó volt valamire, hogy eljöttek, különben nem akartak volna jönni. Tehát ha nem csak magamra gondolok egyszer az életben, akkor legközelebb is igent kell mondanom, hogy persze, gyertek csak... De nincs kedvem! :D

Jojónak is volt vendége, Nati nevű barátnője, aki idén (harmadik tanévben) úgy érzem, hogy megelőzte Bogit Jojó életében. Nati szombatról vasárnapra nálunk is aludt, egész vasárnap délelőtt is együtt játszottak. Aztán jöttek vendégségbe Fati+Emi, akiket szívesen hívtam meg, nem pedig meghívatták magukat. :) Ebéd után jött Natiért az apukája, mi négyesben pedig rollerezni / görkorizni mentünk.

A lenti képen Emivel hintázok, október van, és jobb az idő, mint Angliában augusztusban! :D