Az a helyzet, hogy az új munkámat, amiről itt írtam, szenvedélyesen utálom. Amíg február elsejével el nem kellett kezdenem élesben, addig nem jöttem rá, hogy mennyire szar. Akkor viszont azonnal feltűnt, hogy számomra hosszú távon kibírhatatlan, ezért menekülőre fogtam. Nem mondtam fel azonnal, mert ez a munka is jobb a semminél, de elkezdtem keresni másikat. Eddig négy különböző cégnél hat különböző állásra jelentkeztem, ezek közül az egyikkel kapcsolatban visszaírtak, hogy "kösz, nem", egy másik pedig pénteken telefonos interjút csinált velem, és ha személyes interjúra is mehetek, akkor hívnak újra. Úgyhogy egyelőre kénytelen vagyok folytatni az utálatos munkámat, de folytatom a keresést is.
A legfontosabb szempont jelenleg az új munkámat illetően, hogy minél közelebb legyen a lakhelyemhez. Másodlagos, hogy a fizu mennyi, illetve kevesebbet a jelenleginél nem fogadnék el, de ha pont ennyi, az nem zavarna. Harmadlagos szempont, hogy a munka micsoda, tehát ha el tudom végezni, megfelel. Mert hogy a jelenleginél csak jobb lehet, az biztos.
Érdekes fejlemény még, hogy esetleg visszakaphatom a régi munkámat valamilyen formában, de ez még nem biztos. És ha kiderül, hogy tényleg visszakaphatom, akkor sem biztos, hogy úgy döntenék, kell. Még úgy sem, hogy történetesen a jelenlegi munkahelyem is valamivel közelebb költözik hozzám ez év őszén, pontosan négy metrómegállóval közelebb. A volt főnököm örülne, ha visszamennék (teljesen független tőle, hogy miért kellett elmennem), én viszont nem mennék vissza kedvezőtlen feltételekkel. Annyit tudok, hogy úgy a fizum továbbra is maradna, amennyi most. Azt kell megbeszélnem vele, hogy a munkaidő hogyan alakulna. Mert ha például fél 6-ig kéne benn lennem minden nap, azt nem vállalnám. (Jelenleg 8-tól fél 5-ig dolgozok.) Kizárólag olyan cégekhez jelentkezek most, amik közel vannak ide, a négy közül kettő sétatávra, egy egyetlen villamosmegállónyira, egy pedig (pont az, amelyik hívott pénteken) igényelne egy kis utazást, de jó központi helyen van, úgyhogy még azzal is kiegyeznék. Igen, nekem most ez a legfontosabb, a szabadidőm növelése. Ez nekem most mindennél többet érne.
A legfontosabb szempont jelenleg az új munkámat illetően, hogy minél közelebb legyen a lakhelyemhez. Másodlagos, hogy a fizu mennyi, illetve kevesebbet a jelenleginél nem fogadnék el, de ha pont ennyi, az nem zavarna. Harmadlagos szempont, hogy a munka micsoda, tehát ha el tudom végezni, megfelel. Mert hogy a jelenleginél csak jobb lehet, az biztos.
Érdekes fejlemény még, hogy esetleg visszakaphatom a régi munkámat valamilyen formában, de ez még nem biztos. És ha kiderül, hogy tényleg visszakaphatom, akkor sem biztos, hogy úgy döntenék, kell. Még úgy sem, hogy történetesen a jelenlegi munkahelyem is valamivel közelebb költözik hozzám ez év őszén, pontosan négy metrómegállóval közelebb. A volt főnököm örülne, ha visszamennék (teljesen független tőle, hogy miért kellett elmennem), én viszont nem mennék vissza kedvezőtlen feltételekkel. Annyit tudok, hogy úgy a fizum továbbra is maradna, amennyi most. Azt kell megbeszélnem vele, hogy a munkaidő hogyan alakulna. Mert ha például fél 6-ig kéne benn lennem minden nap, azt nem vállalnám. (Jelenleg 8-tól fél 5-ig dolgozok.) Kizárólag olyan cégekhez jelentkezek most, amik közel vannak ide, a négy közül kettő sétatávra, egy egyetlen villamosmegállónyira, egy pedig (pont az, amelyik hívott pénteken) igényelne egy kis utazást, de jó központi helyen van, úgyhogy még azzal is kiegyeznék. Igen, nekem most ez a legfontosabb, a szabadidőm növelése. Ez nekem most mindennél többet érne.