Idén szinte csak meséket nézek moziban... Az Aladdin már megvolt, lesz még a Demóna 2, a Jégvarázs 2, és ma megnéztük Jojóval az Oroszlánkirályt. (Ezen a héten megint szabin lógok itthon Jojókával.)

Huszonötéves az eredeti film. Én tizenöt éves voltam, húgom tíz. Az eredetit vele néztem valami azóta már nem létező kis moziban. Emlékszem, hogy sose lehetett az egész vásznat látni azokban a mozikban, mert a padló majdnem vízszintes volt. Emlékszem arra is, hogy amint beleordított a csendbe Lebo M és felragyogott az afrikai napfelkelte, már tudtam, hogy ez valami különlegesen szép mese lesz. És arra is emlékszem, hogy pityeregtem, amikor Mufasa meghalt.

Ma IMAX moziban ültem, többszáz négyzetméteres vásznon 3D-ben volt előttem a film, mellettem pedig a tízéves lányom ült. Hát, ez az élet körforgása. :))

Jojó az eredetit is látta többször itthon tévén, mivel az a külső vinyónkon ülő egyik film. Szereti azt is, és egyetértünk abban, hogy az új változat pont olyan jó, mint az eredeti, se jobb, se rosszabb. Illetve Jojó mondott valami találót a végén, mégpedig, hogy az új változatból hiányoznak az arckifejezések. Ez tényleg így van, mivel az állatok szinte olyan élethűek, mint egy természetfilmben, és nem igyekeztek emberi arckifejezéseket erőltetni rájuk.

Ami nem változott huszonöt éve: Teljesen mindegy hányszor látom azt a pillanatot, amikor a majom a feje fölé emeli az újszülött Simbát a szikla peremén, minden egyes alkalommal az összes szőrszálam égnek áll. :)