Jojó ma reggel a tükör előtt:
"Ma nem is lesz Zoom órám! Minek fésülködök?"
Most van az utolsó teljes hét a suliból és a tanárok érezhetően belefáradtak az online oktatásba.
Jojókámról azt tudom írni, hogy lusta, mint az anyja. Igen ám, de a követelmények az ő általános iskolájában olyanok, mint amilyenek az én középiskolámban voltak. Az, hogy így alakult az első tanéve felső tagozaton, igazából egy hatalmas szerencse. Ha folytatta volna azt, amit alsóban, most tele lenne hármasokkal (jó esetben...), mint ahogy az első félévben be is szerzett már néhányat. Mióta itthon van és pontosan látom, (mert a Google Classroomon el tudom olvasni), hogy a tanárok mit várnak, állandóan tudom nyaggatni, hogy tanuljon, és így sikerült ötösre írnia mindkét töri témazáróját, például. Megtanult vázlatot írni (tőlem, mert eddig senki se tanította meg neki), beosztani az idejét és lényegében megtanult tanulni. Azt csak remélni tudom, hogy amikor hatodikba lép és valószínűleg vissza kell térnie az iskolába, akkor nem folytatja azt, amiről március óta sikerült leszoktatnom.
Egyébként baromi fárasztó úgy dolgozni itthon, hogy közben Jojónak tanítok magyar és angol nyelvtant, ókori történelmet, geometriát, természettudományokat, és még sorolhatnám... Ennek ellenére örülök, hogy így alakult, mert jobb, mint ha lemaradt volna, márpedig az iskolában ez történt volna, hiszen a tanárok nem annyira viselik szívükön az ő előrehaladását, mint én.
Jojóból egyébként a 11. szülinapja óta eltűnt minden kisgyerekség. Olyan hirtelen volt ez a változás, hogy én nem tudtam olyan hirtelen reagálni rá és időben megváltoztatni a viselkedésemet irányába, pedig meg kellett. Egy darabig még sajnáltam olyanokért, amiért haragudni kellett volna rá. Elhittem neki olyanokat, amiket nem kellett volna. Szerencsére végül rájöttem, hogy ha továbbra is úgy viszonyulnék hozzá, mint egy ártatlan kisgyerekhez, akkor nem tanulna meg egy csomó fontos dolgot az életről. Ha hazudik vagy trehány vagy ellóg valami feladatot, akkor arra megfelelően kell reagálnom, másképp olyan felnőtt lesz belőle, amilyet nem szeretnék.
Nem azt mondom, hogy most kifejezetten nehéz Jojóval. Anyának lenni mindig nagyon nehéz függetlenül attól, hogy mennyi idős a gyerek. Csak mindig másért nehéz. :)
"Ma nem is lesz Zoom órám! Minek fésülködök?"
Most van az utolsó teljes hét a suliból és a tanárok érezhetően belefáradtak az online oktatásba.
Jojókámról azt tudom írni, hogy lusta, mint az anyja. Igen ám, de a követelmények az ő általános iskolájában olyanok, mint amilyenek az én középiskolámban voltak. Az, hogy így alakult az első tanéve felső tagozaton, igazából egy hatalmas szerencse. Ha folytatta volna azt, amit alsóban, most tele lenne hármasokkal (jó esetben...), mint ahogy az első félévben be is szerzett már néhányat. Mióta itthon van és pontosan látom, (mert a Google Classroomon el tudom olvasni), hogy a tanárok mit várnak, állandóan tudom nyaggatni, hogy tanuljon, és így sikerült ötösre írnia mindkét töri témazáróját, például. Megtanult vázlatot írni (tőlem, mert eddig senki se tanította meg neki), beosztani az idejét és lényegében megtanult tanulni. Azt csak remélni tudom, hogy amikor hatodikba lép és valószínűleg vissza kell térnie az iskolába, akkor nem folytatja azt, amiről március óta sikerült leszoktatnom.
Egyébként baromi fárasztó úgy dolgozni itthon, hogy közben Jojónak tanítok magyar és angol nyelvtant, ókori történelmet, geometriát, természettudományokat, és még sorolhatnám... Ennek ellenére örülök, hogy így alakult, mert jobb, mint ha lemaradt volna, márpedig az iskolában ez történt volna, hiszen a tanárok nem annyira viselik szívükön az ő előrehaladását, mint én.
Jojóból egyébként a 11. szülinapja óta eltűnt minden kisgyerekség. Olyan hirtelen volt ez a változás, hogy én nem tudtam olyan hirtelen reagálni rá és időben megváltoztatni a viselkedésemet irányába, pedig meg kellett. Egy darabig még sajnáltam olyanokért, amiért haragudni kellett volna rá. Elhittem neki olyanokat, amiket nem kellett volna. Szerencsére végül rájöttem, hogy ha továbbra is úgy viszonyulnék hozzá, mint egy ártatlan kisgyerekhez, akkor nem tanulna meg egy csomó fontos dolgot az életről. Ha hazudik vagy trehány vagy ellóg valami feladatot, akkor arra megfelelően kell reagálnom, másképp olyan felnőtt lesz belőle, amilyet nem szeretnék.
Nem azt mondom, hogy most kifejezetten nehéz Jojóval. Anyának lenni mindig nagyon nehéz függetlenül attól, hogy mennyi idős a gyerek. Csak mindig másért nehéz. :)