Ma 4 óra 45 perckor keltünk, és bár csípős hideg volt még akkor, azonnal fürdőruhába bújtunk. Arra persze felvettünk még pár réteget, hogy ne fázzunk. A zalai táj megint új arcát mutatta, hajnali köd szállt fel a legelőkről, amit a felkelő nap halvány narancssárgára színezett. A tehéncsordák a helyükön voltak és legelésztek.
Kicsit tartottunk tőle, hogy nem sikerül bejutni Horvátországba, mivel azt olvastuk, hogy az utazási célunk részleteit taglaló, kinyomtatott adatlappal lehet csak átlépni a határt. Meg is próbáltunk ilyet kitölteni a neten tegnap, bár nyomtatni semmi esélyünk nem lett volna. Gondoltuk, ha beküldjük az adatainkat, az is jobb a semminél. Azonban kötelezően kitöltendő mező volt a horvátországi szállás… Ilyen nekünk nem lévén, nem tudtunk beküldeni semmit. Úgy indultunk el ma reggel, hogy lesz ami lesz, megpróbálunk átjutni a határon, és legrosszabb esetben visszafordulunk, Krisztáék zalai háza úgysincs onnan messze.
A határon rajtunk kívül még néhány autó igyekezett átjutni. Először a magyar határőr szemlélte meg a személyi igazolványainkat, majd közölte, hogy "viszontlátásra". A horvát emberke azt firtatta, hogy "where you go?" "Crikvenica" felelte Kriszta. Az igazolványainkon kívül még Kriszta telszáma érdekelte, azt fel kellett írnunk egy papírra, amin már több más telszám is szerepelt. Ezután mehettünk is.
Így esett, hogy már Horvátországban is jártam és az Adriai-tengerben is úsztam. :)
Az észak-horvát táj sűrűn álló, óriási fenyőkkel borított dombság. A tengerhez közeledve magasra nőnek a dombok és egyre több helyen sziklásak. A tenger mellett már mediterrán növényzet nő és a fákon kabócák berregnek.
Strandidő volt, délben már elég forróság ahhoz, hogy melegünk legyen, így a hideg víz se zavart. A hőmérséklete pont olyan volt, mint a Balatonnak néhány hete. Először kellemetlen, de meg lehet szokni. Viszont átlátszó tiszta volt és sós. :) Apró halak úszkáltak benne, és láttam néhány csúcsos házú csigát is, amik egy vízalatti kőről moszatot eszegettek. Nem voltak kagylóhéjak sehol, ez furcsa volt. A part és a tenger egy darabig befelé haladva kövecses, nem tanácsos mezítláb sétálni benne, úgyhogy papuccsal mentünk be úszni.
Késő délután indultunk vissza Magyarországra és késő este érkeztünk. Leírtam ezt ide, és most ideje vacsorázni. :)
Kicsit tartottunk tőle, hogy nem sikerül bejutni Horvátországba, mivel azt olvastuk, hogy az utazási célunk részleteit taglaló, kinyomtatott adatlappal lehet csak átlépni a határt. Meg is próbáltunk ilyet kitölteni a neten tegnap, bár nyomtatni semmi esélyünk nem lett volna. Gondoltuk, ha beküldjük az adatainkat, az is jobb a semminél. Azonban kötelezően kitöltendő mező volt a horvátországi szállás… Ilyen nekünk nem lévén, nem tudtunk beküldeni semmit. Úgy indultunk el ma reggel, hogy lesz ami lesz, megpróbálunk átjutni a határon, és legrosszabb esetben visszafordulunk, Krisztáék zalai háza úgysincs onnan messze.
A határon rajtunk kívül még néhány autó igyekezett átjutni. Először a magyar határőr szemlélte meg a személyi igazolványainkat, majd közölte, hogy "viszontlátásra". A horvát emberke azt firtatta, hogy "where you go?" "Crikvenica" felelte Kriszta. Az igazolványainkon kívül még Kriszta telszáma érdekelte, azt fel kellett írnunk egy papírra, amin már több más telszám is szerepelt. Ezután mehettünk is.
Így esett, hogy már Horvátországban is jártam és az Adriai-tengerben is úsztam. :)
Az észak-horvát táj sűrűn álló, óriási fenyőkkel borított dombság. A tengerhez közeledve magasra nőnek a dombok és egyre több helyen sziklásak. A tenger mellett már mediterrán növényzet nő és a fákon kabócák berregnek.
Strandidő volt, délben már elég forróság ahhoz, hogy melegünk legyen, így a hideg víz se zavart. A hőmérséklete pont olyan volt, mint a Balatonnak néhány hete. Először kellemetlen, de meg lehet szokni. Viszont átlátszó tiszta volt és sós. :) Apró halak úszkáltak benne, és láttam néhány csúcsos házú csigát is, amik egy vízalatti kőről moszatot eszegettek. Nem voltak kagylóhéjak sehol, ez furcsa volt. A part és a tenger egy darabig befelé haladva kövecses, nem tanácsos mezítláb sétálni benne, úgyhogy papuccsal mentünk be úszni.
Késő délután indultunk vissza Magyarországra és késő este érkeztünk. Leírtam ezt ide, és most ideje vacsorázni. :)