Hét eleje óta újra zárva van minden mozi, étterem, edzőterem, stb. A középiskolák és egyetemek is bezártak megint, de az általános iskolák (még?) nem, így Jojó továbbra is jár iskolába. Már a szabadban is kell maszkot hordani, kivéve sportolás közben, amit persze nem szabad csoportosan végezni, csak egyedül. Este 8 és reggel 5 között kijárási tilalom van.

Az új munkám borzalmasan stresszes, mivel: jön az év vége + most jelennek meg a legújabb generációs játékkonzolok + a fél világ karanténban ül otthon. Ezek a tényezők olyan hatással vannak a munkámra, hogy munkanapok végére borzalmasan el szoktam fáradni. Sokszor semmi másra nem vagyok képes, mint bőgni egy sarokban, hogy megszabaduljak a felgyülemlett feszültségtől. Bízom benne, hogy idővel jobb lesz a helyzet, de így, hogy új vagyok még és a fenti tényezők is fennállnak, egyelőre nehezen bírom. Hogy jó dolgokat is írjak, a felettesem dicsér, a beosztottaim meg nyitottak a visszajelzésre és iparkodnak.

Összességében jól érzem magam. Szerencsés vagyok, hogy pont Krisztával vagyok összezárva március óta egy home office-nak berendezett szobában. Szörnyű lenne egyedül és még szörnyűbb valakivel, akivel nem vagyok jóban. Krisztával minden nehézséget megoldunk és aztán jókat pihenünk együtt. És Jojóval sincs több gond, mint egy átlagos tizenegyévessel. :) Pénteken pedig beszéltem telefonon az osztályfőnökével - mostanában így folynak a fogadóórák - és nagyon dicsérte Jojót a matekórai szorgalmáért és okosságáért. :)

Máskülönben meg, bármennyi stresszt is okoznak nekem jelenleg, nagyon izgatott vagyok a legújabb generációs játékkonzolok megjelenése miatt. :)