Pénteken munka után felkerekedtünk, hogy Zala megyében tölthessük a hétvégét. Négyesben mentünk, mert Jojó is velünk volt és ecsém is történetesen éppen Magyarországon tartózkodik, és mondta, hogy szívesen velünk tartana. Kriszta azt mondta, miért is ne, a házban kényelmesen elférünk. Az időjárás tökéletes őszi túrázó idő volt. Szombaton 13 kilométert túráztunk és vasárnap még tettünk egy 5 km-es erdei sétát. Ecsémet is lenyűgözte a táj szépsége és az, hogy sok órás túrázás közben egyetlen emberrel se találkoztunk. Én is ezeket szeretem Zala megyében. :)
Találkoztunk azonban állatokkal. A szokásos szarvasok és őzek az erdőben Krisztát ijesztgették. :) Én nem ijedtem meg, mert Kriszta előre szólt, hogy hol vannak. Ecsém egy vaddisznót látott közelről egy kiszáradt kukoricásban és megijedt tőle, de úgy tűnik, a vaddisznó ijedősebb volt, mert mire odaértünk, már elszaladt. Az egyetlen igazán veszélyes állatfaj, amivel találkoztunk, a tehén. És ez komoly, borjaikat védő tehenek öltek már meg embert. Nos, ecsém ezt nem tudta és felbőszített egy tehéncsordát. Futottunk előlük szétszéledve és végülis egyikünknek se lett baja. A következő legelésző tehéncsoportot már nagy ívben elkerülve, az erdőben elbújva hagytuk magunk mögött.
Találkoztunk azonban állatokkal. A szokásos szarvasok és őzek az erdőben Krisztát ijesztgették. :) Én nem ijedtem meg, mert Kriszta előre szólt, hogy hol vannak. Ecsém egy vaddisznót látott közelről egy kiszáradt kukoricásban és megijedt tőle, de úgy tűnik, a vaddisznó ijedősebb volt, mert mire odaértünk, már elszaladt. Az egyetlen igazán veszélyes állatfaj, amivel találkoztunk, a tehén. És ez komoly, borjaikat védő tehenek öltek már meg embert. Nos, ecsém ezt nem tudta és felbőszített egy tehéncsordát. Futottunk előlük szétszéledve és végülis egyikünknek se lett baja. A következő legelésző tehéncsoportot már nagy ívben elkerülve, az erdőben elbújva hagytuk magunk mögött.
