Úgy döntöttem, részletesen leírom, hogy milyen betegségem van. Nagyon hosszú és horrorisztikus bejegyzés következik, ne olvasd el a második bekezdéstől, ha nem hiányzik az ilyesmi. Ebbe a bekezdésbe csak annyit írok, hogy ma jártam a hematológián, eredmény 70-es hemoglobin, ami borzalmasan rossz, bár egy hónapja, mielőtt vért kaptam, még rosszabb volt, csak 59. Holnap kapni fogok 2 zacsi vért. Aztán november 9-én mehetek a kórházba, ahová lakcím szerint tartozok. Arra számítok, hogy ott megmondják, mikor lesz a műtétem, és hogy addig is mit kellene tennem.
2018 őszén derült ki, hogy van egy mióma, vagyis egy daganat a méhemben. Jóindulata ellenére iszonyatos tüneteket okoz. Pedig nem is nagy, 3 centi volt keresztben, amikor megtalálták, másfél centi a 2018 végi műtét után és 4 centi jelenleg. A korombeli nők nagy százalékának van ilyen, csak nem mindenkinek okoz tüneteket. 2018 őszén nekem erős vérzést, erős görcsöket és lázat okozott. A nőgyógyászom azt mondta, legjobb lesz, ha megműt. Bár mondta, hogy nem fogja tudni az egész miómát kivágni, mert a “lehető legrosszabb” helyre nőtt, de azzal biztatott, hogy ha szerencsém van, akkor nem fog visszanőni és enyhülnek majd a tünetek. Ez így is lett, 2019-ben nem volt gondom. Félévente visszajártam kontrollra, a mióma növekedést mutatott, ez aggasztó volt kicsit, de reménykedtem. A tünetek tavalyig nem jöttek vissza, de akkor újult erővel. Szerencsére akkor már itthonról dolgoztunk. Nekem ez a mióma tavaly óta olyan vérzést okoz minden hónapban, hogy a lakást nem tudom elhagyni. Ömlik, mint a csapból, nincs az a betét, tampon, intimkehely, menstruációs bugyi vagy bármi, ami elég lenne ahhoz, hogy kitehessem a lábam itthonról, mert óránként kell cserélni ezeket a cuccokat, bármit is használok. Folyton összevérzem a ruhám meg a padlót. A görcsök se kellemesek, de az a kisebb gond, azt gyógyszerrel és/vagy heverészéssel enyhíteni lehet. Az orvosom, hogy az újabb műtétet megpróbáljuk elkerülni, kipróbáltatta velem a Mirena nevű spirált. Ez egy kis T alakú tárgy, amit a méhbe helyez az orvos, hormont adagol és gátolja a mióma növekedését, csökkenti a vérzést. A legtöbb nőnek segít, ha ilyen baja van, mint nekem. Nekem azonban kilökődött, egyszerűen kipottyant a soron következő véráradatban. A dokim ezután jobb híján fogamzásgátlót kezdett velem szedetni, mert annak is szokott vérzéscsökkentő hatása lenni. Nekem mit sem ért. És aztán kezdtem érezni, hogy nagyon nem vagyok jól. Ez idén nyár végén volt már. Ősz elején visszamentem az orvoshoz, akkor írta elő a vérvételt, amiből kiderült, hogy súlyos vérszegénységhez vezetett a sok borzalmas vérzés. Egy hónapja kaptam először vért, attól azonnal jobban lettem, csakhogy azóta volt megint egy vérzés, az eddigi legrosszabb.
Múlt hét szerdán munka után kezdődött. Az irodában ültem, már csak percek voltak hátra a munkaidőből. Éreztem, hogy elkezd folyni belőlem a vér. Egy nappal későbbre számítottam csak rá, ezért az volt a terv, hogy itthonról dolgozok csütörtökön és pénteken, de szerdán még nem. Kimentem a mosdóba, cseréltem tampont, betétet, volt rajtam egy extra nedvszívó menstruációs bugyi is. Összepakoltam a gépet, kábeleket, billentyűzetet, stb. az itthoni munkához és a két hátizsákommal mentem a metróhoz. Amíg arra vártam, éreztem, hogy megint ömlik a vér és a gatyám elázott. Odanyúltam és piros lett az ujjam. Semmi, amit magamba és magam alá pakoltam, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez történjen, mert olyan volt, mintha pohárral locsolták volna a vért a bugyimba. Még le se ülhettem a járműveken, mert egy vértócsát hagytam volna magam után az ülésen, úgyhogy állva utaztam végig a metrón, kicseszett metrópótló buszon és a villamoson hazáig. Itthon ledobáltam a ruháimat és bemásztam a kádba, ami egy pillanat alatt úgy nézett ki, mintha lemészároltam volna benne valakit. Ültem a kádban, zokogtam, folyt belőlem a vér. Szegény Krisztának is borzalmas lehetett ezt látni. :( Segített, amivel tudott. Órákig ömlött a vérem és öklömnyi véres cafatok is távoztak. Amikor már nem volt kedvem a kádban gubbasztani, magam alá tettem egy nagy, nedvszívó alátétet, amit a cicák alá vettünk utazáshoz, hogy ha esetleg összepisilnék magukat. Velük sose történt ilyen, de most nem is tudom mit csináltam volna, ha nincsenek itthon ilyen alátétek. Felül felöltöztem, hogy ne fázzak és félmeztelenül, alattam az alátéttel feküdtem be az ágyba. Ömlött a vér tovább és egy tócsa gyűlt az alátétre pár óra alatt. Kriszta kérte, hogy az orvosommal konzultáljak, mert félt, hogy elvérzek - én sejtettem, hogy azért ilyen nincs, de írtam neki SMS-t. Írt két vérzéscsillapító gyógyszerről, hogy kipróbálhatom őket, ha gondolom, de igazából nem fognak segíteni, mert a mióma okozza az egészet. Akkor már este volt, közben Kriszta megetette Jojót meg nekem is hozott vacsit. Megint mosakodtam, óriás tampon, óriás betét, alátét - mert menstruációs bugyim csak egy van, és az használhatatlan lett egy napra, ki kellett mosni. Így aludtam néhány órát, akkor fel kellett kelnem és megint irány a kád, mert megint állt alattam a vér. Ez még egyszer megtörtént, hajnalban, és onnantól aludtam reggelig. Másnap itthon dolgoztam és elvoltam délután 4-ig, akkor viszont megismétlődtek a fent leírtak. 5-ig tart a munkaidőm, szóval bemásztam a kádba a telefonommal és miközben ömlött belőlem a vér, a Zoomon olvasgattam a munkatársaim üzeneteit és írogattam nekik vissza... Órákig véreztem ilyen szinten megint, jöttek ki óriási véres cafatok is, végül már tényleg nem is tudtam elképzelni, honnan jöhet annyi vér... Mikor már fáztam a kádban, kimásztam és még eláztattam egy újabb alátétet. Ez volt csütörtökön este, azóta is vérzek, de már nem ennyire.
Mindez oda vezetett, hogy visszatértek a súlyos vérszegénység tünetei. Ha csak felmegyek egy lépcsőn, zsibbad a lábam, kapkodom a levegőt és a szívem ki akar ugrani a helyéről. A főnökömnek megírtam, hogy nem akarok ezentúl majdnem minden nap bejárni az irodába, mert az utazás stresszes, a stressz nagyon egészségtelen, és kevesebbet akarok belőle az életemben. Megmondtam neki, hogy akkor is ezt akarnám, ha nem lenne egy szörnyű betegségem, de így meg főleg. És leírtam neki, horrorisztikus részletek nélkül persze, röviden ezt a történetet. Eljött az idő, hogy tudnia kell róla. A műtétem után ugyanis hetekig nem fogok tudni dolgozni, utána pedig, ha még mindig fájdalmaim lesznek, tiszteletteljesen kérni fogom, hogy dolgozhassak itthonról, amíg elég jól leszek ahhoz, hogy bemenjek az irodába. Szerintem szenvedtem már eleget. :( Abban maradtunk, hogy heti 3 napot járok be ezentúl, illetve havi plusz egy napot kérni fogok még az itthon maradásra, hogy véletlenül se történjen meg az, ami múlt szerdán. :(
A műtét során, amire szükségem van, ki fogják venni a méhem nagy részét. Arról most nem szeretnék írni, hogy ez lelkileg hogy érint, arról majd talán máskor. Az a nőgyógyász, akihez jártam eddig, kb. másfél millió forintért műtene meg, mivel az ország egyik legdrágább magánkórházában dolgozik. Ő is tisztában van vele, hogy ez sok, nem is említette, hogy menjek oda, ezt én mondhatnám neki, ha akarnám. De nem akarom. Vannak valamivel kevésbé drága magánkórházak is, ahol ennek kb. feléért csinálnak ilyen műtétet, de nagyon nem akarom erre költeni a pénzem, ha nem muszáj. A kórházba, ahová lakcím szerint tartozok, nov. 9-re kaptam időpontot, miután elmondtam, hogy mi bajom van. Addig is szedek vasat, amit felírt az orvos, meg minden este iszok egy deci vörösbort.
2018 őszén derült ki, hogy van egy mióma, vagyis egy daganat a méhemben. Jóindulata ellenére iszonyatos tüneteket okoz. Pedig nem is nagy, 3 centi volt keresztben, amikor megtalálták, másfél centi a 2018 végi műtét után és 4 centi jelenleg. A korombeli nők nagy százalékának van ilyen, csak nem mindenkinek okoz tüneteket. 2018 őszén nekem erős vérzést, erős görcsöket és lázat okozott. A nőgyógyászom azt mondta, legjobb lesz, ha megműt. Bár mondta, hogy nem fogja tudni az egész miómát kivágni, mert a “lehető legrosszabb” helyre nőtt, de azzal biztatott, hogy ha szerencsém van, akkor nem fog visszanőni és enyhülnek majd a tünetek. Ez így is lett, 2019-ben nem volt gondom. Félévente visszajártam kontrollra, a mióma növekedést mutatott, ez aggasztó volt kicsit, de reménykedtem. A tünetek tavalyig nem jöttek vissza, de akkor újult erővel. Szerencsére akkor már itthonról dolgoztunk. Nekem ez a mióma tavaly óta olyan vérzést okoz minden hónapban, hogy a lakást nem tudom elhagyni. Ömlik, mint a csapból, nincs az a betét, tampon, intimkehely, menstruációs bugyi vagy bármi, ami elég lenne ahhoz, hogy kitehessem a lábam itthonról, mert óránként kell cserélni ezeket a cuccokat, bármit is használok. Folyton összevérzem a ruhám meg a padlót. A görcsök se kellemesek, de az a kisebb gond, azt gyógyszerrel és/vagy heverészéssel enyhíteni lehet. Az orvosom, hogy az újabb műtétet megpróbáljuk elkerülni, kipróbáltatta velem a Mirena nevű spirált. Ez egy kis T alakú tárgy, amit a méhbe helyez az orvos, hormont adagol és gátolja a mióma növekedését, csökkenti a vérzést. A legtöbb nőnek segít, ha ilyen baja van, mint nekem. Nekem azonban kilökődött, egyszerűen kipottyant a soron következő véráradatban. A dokim ezután jobb híján fogamzásgátlót kezdett velem szedetni, mert annak is szokott vérzéscsökkentő hatása lenni. Nekem mit sem ért. És aztán kezdtem érezni, hogy nagyon nem vagyok jól. Ez idén nyár végén volt már. Ősz elején visszamentem az orvoshoz, akkor írta elő a vérvételt, amiből kiderült, hogy súlyos vérszegénységhez vezetett a sok borzalmas vérzés. Egy hónapja kaptam először vért, attól azonnal jobban lettem, csakhogy azóta volt megint egy vérzés, az eddigi legrosszabb.
Múlt hét szerdán munka után kezdődött. Az irodában ültem, már csak percek voltak hátra a munkaidőből. Éreztem, hogy elkezd folyni belőlem a vér. Egy nappal későbbre számítottam csak rá, ezért az volt a terv, hogy itthonról dolgozok csütörtökön és pénteken, de szerdán még nem. Kimentem a mosdóba, cseréltem tampont, betétet, volt rajtam egy extra nedvszívó menstruációs bugyi is. Összepakoltam a gépet, kábeleket, billentyűzetet, stb. az itthoni munkához és a két hátizsákommal mentem a metróhoz. Amíg arra vártam, éreztem, hogy megint ömlik a vér és a gatyám elázott. Odanyúltam és piros lett az ujjam. Semmi, amit magamba és magam alá pakoltam, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez történjen, mert olyan volt, mintha pohárral locsolták volna a vért a bugyimba. Még le se ülhettem a járműveken, mert egy vértócsát hagytam volna magam után az ülésen, úgyhogy állva utaztam végig a metrón, kicseszett metrópótló buszon és a villamoson hazáig. Itthon ledobáltam a ruháimat és bemásztam a kádba, ami egy pillanat alatt úgy nézett ki, mintha lemészároltam volna benne valakit. Ültem a kádban, zokogtam, folyt belőlem a vér. Szegény Krisztának is borzalmas lehetett ezt látni. :( Segített, amivel tudott. Órákig ömlött a vérem és öklömnyi véres cafatok is távoztak. Amikor már nem volt kedvem a kádban gubbasztani, magam alá tettem egy nagy, nedvszívó alátétet, amit a cicák alá vettünk utazáshoz, hogy ha esetleg összepisilnék magukat. Velük sose történt ilyen, de most nem is tudom mit csináltam volna, ha nincsenek itthon ilyen alátétek. Felül felöltöztem, hogy ne fázzak és félmeztelenül, alattam az alátéttel feküdtem be az ágyba. Ömlött a vér tovább és egy tócsa gyűlt az alátétre pár óra alatt. Kriszta kérte, hogy az orvosommal konzultáljak, mert félt, hogy elvérzek - én sejtettem, hogy azért ilyen nincs, de írtam neki SMS-t. Írt két vérzéscsillapító gyógyszerről, hogy kipróbálhatom őket, ha gondolom, de igazából nem fognak segíteni, mert a mióma okozza az egészet. Akkor már este volt, közben Kriszta megetette Jojót meg nekem is hozott vacsit. Megint mosakodtam, óriás tampon, óriás betét, alátét - mert menstruációs bugyim csak egy van, és az használhatatlan lett egy napra, ki kellett mosni. Így aludtam néhány órát, akkor fel kellett kelnem és megint irány a kád, mert megint állt alattam a vér. Ez még egyszer megtörtént, hajnalban, és onnantól aludtam reggelig. Másnap itthon dolgoztam és elvoltam délután 4-ig, akkor viszont megismétlődtek a fent leírtak. 5-ig tart a munkaidőm, szóval bemásztam a kádba a telefonommal és miközben ömlött belőlem a vér, a Zoomon olvasgattam a munkatársaim üzeneteit és írogattam nekik vissza... Órákig véreztem ilyen szinten megint, jöttek ki óriási véres cafatok is, végül már tényleg nem is tudtam elképzelni, honnan jöhet annyi vér... Mikor már fáztam a kádban, kimásztam és még eláztattam egy újabb alátétet. Ez volt csütörtökön este, azóta is vérzek, de már nem ennyire.
Mindez oda vezetett, hogy visszatértek a súlyos vérszegénység tünetei. Ha csak felmegyek egy lépcsőn, zsibbad a lábam, kapkodom a levegőt és a szívem ki akar ugrani a helyéről. A főnökömnek megírtam, hogy nem akarok ezentúl majdnem minden nap bejárni az irodába, mert az utazás stresszes, a stressz nagyon egészségtelen, és kevesebbet akarok belőle az életemben. Megmondtam neki, hogy akkor is ezt akarnám, ha nem lenne egy szörnyű betegségem, de így meg főleg. És leírtam neki, horrorisztikus részletek nélkül persze, röviden ezt a történetet. Eljött az idő, hogy tudnia kell róla. A műtétem után ugyanis hetekig nem fogok tudni dolgozni, utána pedig, ha még mindig fájdalmaim lesznek, tiszteletteljesen kérni fogom, hogy dolgozhassak itthonról, amíg elég jól leszek ahhoz, hogy bemenjek az irodába. Szerintem szenvedtem már eleget. :( Abban maradtunk, hogy heti 3 napot járok be ezentúl, illetve havi plusz egy napot kérni fogok még az itthon maradásra, hogy véletlenül se történjen meg az, ami múlt szerdán. :(
A műtét során, amire szükségem van, ki fogják venni a méhem nagy részét. Arról most nem szeretnék írni, hogy ez lelkileg hogy érint, arról majd talán máskor. Az a nőgyógyász, akihez jártam eddig, kb. másfél millió forintért műtene meg, mivel az ország egyik legdrágább magánkórházában dolgozik. Ő is tisztában van vele, hogy ez sok, nem is említette, hogy menjek oda, ezt én mondhatnám neki, ha akarnám. De nem akarom. Vannak valamivel kevésbé drága magánkórházak is, ahol ennek kb. feléért csinálnak ilyen műtétet, de nagyon nem akarom erre költeni a pénzem, ha nem muszáj. A kórházba, ahová lakcím szerint tartozok, nov. 9-re kaptam időpontot, miután elmondtam, hogy mi bajom van. Addig is szedek vasat, amit felírt az orvos, meg minden este iszok egy deci vörösbort.