Szegény Krisztát nagyon megkínozta a covid. Biztosak vagyunk benne, hogy azért, mert terhesség alatt kapta el. Még soha nem volt ilyen beteg, és még soha nem volt ilyen hosszú ideig betegszabin, mint most, ezt mondta. Egy átlagos influenza vagy megfázás miatt legfeljebb 2-3 nap betegszabira volt szüksége a múltban, és a kapcsolódó hétvégét is felhasználta a gyógyulásra. De ilyen is csak régebben volt, mielőtt megismertem, és annak már majdnem 4 éve. A köhögés és taknyosság nekem és Jojónak sem múlt el maradéktalanul, de már egyáltalán nem vészes. Hármunk közül nekem ártott meg legkevésébe ez a nyavalya, lázam nem volt, és csak egy napig volt rossz közérzetem. Jojóka nyűglődött néhány napig, de aztán jobban lett. Kriszta viszont napokig volt lázas, mindig újra és újra felment, amikor sikerült csillapítani, ami muszáj volt, mert terhesen 38 fok fölött nem szabad maradnia. A legmagasabb 38,6 volt. Hogy a lehető legkevesebb gyógyszert kelljen szednie, inkább hűtőfürdőket csináltam neki, és volt olyan este, hogy kétszer is be kellett ülnie a hideg vízbe, hogy lemenjen a láza. A nőgyógyászával és a védőnővel is konzultált és aszerint kezeltük. Napi 18 órákat aludt, életereje semmi nem volt. Aztán mikor a lázas napoknak vége lett, elment a hangja pár napra, és még mindig kicsit rekedt. Holnap és lehet hogy még pár napig betegszabin marad, mert még mindig nincs jól. Borzasztóan hamar elfárad. Ha elmegyünk sétálni, 15 perc után le kell ülnie pihenni. Szerencsére én már teljesen jól voltam ezen a héten és tudtam ápolni. Holnap, a műtétemet követő hathetes betegszabim után, már újra dolgozok.