Holnap már augusztus, az a hónap, amikor Riki baba meg fog születni! Legalábbis nagyon reméljük, hogy úgy lesz. Van egy nagyon kicsi esély rá, hogy nem indul meg magától, ahogy minden baba esetében. Ha ez történne, hogy augusztus utolsó napján sem indul meg a szülés, akkor szeptember elsején megindítják. Ezt több okból sem szeretnénk, úgyhogy reméljük, hogy nem úgy lesz. Kriszta a 35. terhességi hetet tapossa, pocakfotók itt. Ez már a durván nagy has időszaka. Véleményem szerint nem normális, aki kitalálta, hogy az utód a felnőtt egyed BELSEJÉBEN fejlődjön ki, de ezt a véleményemet most nem fejtegetem. :) Sajnálom Krisztát, gyakran jajgat mostanában, mert mindene fáj, bedagad a bokája, nem tud aludni éjjel, mert sehogy se kényelmes… De nincs mit tenni, gyereket akart, ennek (egyelőre?) nincs más módja, mint a vemhesség - ahogy poénból szoktam hívni ezt az állapotot.

Július 23-án újra átúsztam a Balatont, ami ezúttal szuper élmény volt, mert az év addigi és azóta is legmelegebb napjára esett. Szeretem a kellemesen meleg vizet. :) Meg nyilván az is segített, hogy már egészséges vagyok. Most már teljesen egyértelmű, hogy tavaly miért nem sikerült. Nagyon beteg voltam akkor, és nem is tudtam róla. Elgondolkodtam azóta, hogy vajon miért nem mondta egyetlen orvos sem, akiknek az elmúlt évek alatt mondtam, hogy brutális mennyiségű vért vesztek, hogy “Kedves beteg, ez súlyos vérszegénységhez vezethet, aminek az a tünete, hogy nem fog elég oxigénhez jutni a szervezete.” Akkor figyeltem volna erre a tünetre és azonnal tudtam volna, hogy mi bajom és miért, és előbb kértem volna segítséget. Na, de most már mindegy.

A lakás átalakítása elkészült végre, bár nem egészen a kivitelezők által ígért időpontban. Sokat erről a témáról nem akarok írni, mert még írni is fárasztó róla. Elég az hozzá, hogy még mindig Kriszta szüleinél lakunk, de most már majdnem egy hete minden este és ezen a hétvégén reggeltől estig a lakást takarítottuk és pakoltunk. És még beláthatatlan, hogy mikor leszünk készen. Így Krisztának sincs valami nyugodalmas terhessége. Szerencsés nő lehet, akinek az van. (Nekem se volt az annak idején.) Ami jó, hogy a lakás nagy lépést tett afelé, amilyet szeretnénk. Bőven van még mit szépíteni benne, de előbb gyűjtünk megint pénzt. Sem én sem Kriszta nem kedveljük a hiteleket, úgyhogy annyit költünk, amennyink van és nem többet. A következő években majd folytatjuk a lakásfelújítást kisebb lépésekkel, de a legnagyobb feladat már kész. Nekem az is jó érzés, hogy tudom, hogy Anya is örülne, ha látná most a lakást. Soha nem jutott el oda életében, hogy megvalósítsa ezt az átalakítást, hogy legyen egy nagy konyhája, pedig ő is nagyon szerette volna…

Jojóka közben vakációzik, ahogy azt kell. A Műszaki Egyetem tábora után egy hétig Kriszta szüleinél tanyázott velünk együtt, utána két hétig apjáékkal nyaralt, most pedig egy hétig Noémiék szállásolják el. Jövő héten velünk lesz és napközis önkormányzati táborban fogják szórakoztatni.