Jojó ezen a héten lett 15 éves, egész pontosan 7-én éjfél előtt 2 perccel. Idén tanultam meg valami fontosat a szülőséggel kapcsolatban (pedig az idei év még nem is tart régóta), mégpedig azt, hogy formálhatjuk a gyerekünket a saját tetszésünk szerint tíz, tizenöt, valószínűleg akár húsz évig is vagy még tovább, de nem akármeddig. Egyszer, váratlanul kirobban belőlük a saját énjük, aki előtt értetlenül fogunk állni. Kb. egy hónapja ismertem ezt fel, amikor Jojó megosztott velem valami mélyen személyeset és átlagtól eltérőt, amit nem írok itt le, mert az ő dolga, meg nem is az a lényeg. A lényeg az, hogy ha a gyerekünk megoszt velünk olyasmit, amit nem értünk, akkor a legjobb, amit mondhatunk, hogy "Nem értem ezt, de elfogadom." Most már tudom, hogy borzalmas nehéz ezt kimondani. "Nem értelek, de elfogadlak olyannak, amilyen vagy." Ezt szeretné hallani minden nagy gyerek, aki megoszt valami mélyen személyeset és átlagtól eltérőt a szülőjével, de szülőként nehéz ezt kimondani, mert ez azt jelenti, idegen lett számunkra a gyerekünk. Lett valaki, akit nem ismerünk egyáltalán, de a gyerekünk, ezért teljesen nyitottan mindenre amit elénk tár, meg kell ismernünk. Legalábbis szerintem ez a dolgunk szülőként. Nyilván nem mindenki így gondolja, meg nem mindenki képes erre, de nekik is eljön a pillanat, amikor a gyerekük egyszercsak átváltozik egy idegenné, és akkor minden szülőnek két út marad: elfogadni és megismerni - vagy elveszteni azt a gyereket. Amikor én annak idején majdnem 24 évesen elmondtam édesanyámnak, hogy egy másik lányt szeretek, én se vágytam többre, mint azokra a szavakra, hogy "nem baj, így is szeretlek, elfogadlak így is." Nem ezeket mondta. Nem tette jól, amit tett. De átérzem azt, hogy mennyire nehéz volt akkor neki.
7-én este hármasban (Rikit egyik apukája elvitte éppen valahova) egy közeli cukrászdából hozott édességet vacsoráztunk Jojó szülinapja alkalmából, mert ilyen eseményekkor ezt meg szoktuk engedni magunknak, hogy egy kupac édességet vacsorázzunk. :) Jojó egy szál gyertyát is kapott a minitortájára. Kriszta vett neki tárgyi ajándékot, én egy meglepi programot szervezek neki, ami március 2-án esedékes. Nem árulom még el, hogy mi az, mert szerintem néha belenéz ebbe a blogba. Robi haverom egy másik meglepi programra viszi el egy hét múlva. És húgom pont jól időzítette, hogy aznap hívta meg magukhoz egy hétre nyárra Svájcba. Ezt a hétvégét az apjáéknál tölti és nagyon remélem, hogy ők is elkényeztetik! :)
7-én este hármasban (Rikit egyik apukája elvitte éppen valahova) egy közeli cukrászdából hozott édességet vacsoráztunk Jojó szülinapja alkalmából, mert ilyen eseményekkor ezt meg szoktuk engedni magunknak, hogy egy kupac édességet vacsorázzunk. :) Jojó egy szál gyertyát is kapott a minitortájára. Kriszta vett neki tárgyi ajándékot, én egy meglepi programot szervezek neki, ami március 2-án esedékes. Nem árulom még el, hogy mi az, mert szerintem néha belenéz ebbe a blogba. Robi haverom egy másik meglepi programra viszi el egy hét múlva. És húgom pont jól időzítette, hogy aznap hívta meg magukhoz egy hétre nyárra Svájcba. Ezt a hétvégét az apjáéknál tölti és nagyon remélem, hogy ők is elkényeztetik! :)