Csupa jó élménnyel gazdagodtunk hétvégén. :) A hétvége pénteken este kezdődött azzal, hogy Kriszta a nemrég elmúlt szülinapom alkalmából elvitt a budapesti Chinatownba (aka Kőbánya), azon belül is az IN TOWN Hotpot nevű étterembe, ahol egészen rendkívüli és nagyon finom vacsit ettünk. Sőt, még másnap ebédre is jóllaktunk abból, amit vettünk, mert nem vagyunk valami nagyétkűek, ezért amikor vacsira már jóllaktunk, megfőztük a megmaradt finomságokat az alaplevekben, meglocsoltuk az általunk kotyvasztott szósszal és hazahoztuk dobozban. Isteni volt minden frissen is meg másnap jól összeérve is! Szerintem mindenkinek érdemes ellátogatnia ide, aki szereti a kínai ételeket és / vagy kíváncsi a budapesti Chinatownra - utóbbi is nagyon érdekes élmény. Mintha nem is Magyarországon járnánk, alig látni fehérembert az utcákon, kínai emberkék sütögetik a kajájukat az utcán, kínai feliratok mindenfelé a boltokon! Csak ámuldoztunk, hogy hova kerültünk. :) Ezt a 3 alaplevet rendeltük: közepesen csípős, arany, lime. Ezeket főztük meg bennük: tofu, marhahús, rákhús, lótusz, wonton. A szósznak pedig, amit Kriszta kikevert, szójapaszta volt az alapja, volt benne még osztrigaolaj és jó sok fokhagyma is, és mogyoróra emlékeztető íze volt.
Másnap délelőtt pihentünk, ebéd után pedig útnak indultunk a Nagy Magyar Alföld felé. A Könyves Kálmán körúton kelet felé száguldván Kriszta rátalált a Retro Rádióra, ahol éppen az szólt, hogy "vár ránk a nyár, és most nem lehet késnünk, ha lemaradsz nincs tovább, lesz más útitárs, csak te meg én és a nyár, egy jó buli készül..." és mondhatni pont témába vágó volt a muzsika, mert 28 fokos hőség dübörgött be a lehúzott ablakokon és éppen egy nagy házibuliba készültünk Kriszta egyik régi barátjához, aki a családjával egy alföldi városban él. Kriszta egy pillanat alatt bulihangulatba került, felhangosította a zenét és nekiállt dobálni magát a kormány mögött, én meg csak röhögtem. :D Közben Sparos rózsaszín fánkokat tömtünk magunkba uzsi gyanánt. Megéreztem akkor az idei nyár közeledtét és nagyon örülök neki, hogy közeleg! :)
Az ilyen 20+ fős házibulik nem az én világom, nem tudok én akárkivel akármiről beszélgetni, de tudom, hogy Kriszta nagyon örült, hogy vele mentem. Amikor rá tudom szánni magam, akkor megyek vele buliba. Nem is szoktam megbánni igazából, csak utána jól ki kell pihennem az ilyesmit. Beszélgettem, akivel tudtam miről, ittam néhány gin tonicot meg pálinkát, simogattam a házban lakó két cicát, játszottam retro videojátékokat a házban található Super Nintendon, aztán mikor már kezdett nagyon elszabadulni a hangulat, felmentem az emeletre, bedugtam a fülem a füldugómmal és aludtam egy jót. :) Ez éjjel 1-kor volt, Kriszta akkor már féktelenül ugrálva táncolt a ház közepén a legjobb barátaival. :) Nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy tud pihenni és kikapcsolódni. Amikor reggel felébredtem, Kriszta feküdt mellettem az ágyban, az ágy mellett a padlón pedig egy matracon horkolt egy barátja és mellette az ő felesége (utóbbi nem horkolt). :) Hatalmas a ház, rengeteg a szoba, úgyhogy mindenkinek bőven jutott kényelmes hely, aki ott akart aludni aznap.
Reggelizés és elbúcsúzás után Szarvasra indultunk, hogy megnézzük az arborétumot és a Mini Magyarországot. A szombatunk hangos és bulis volt, a vasárnapunk csendes és nyugodalmas. :) Nagy, szutykos, de azért szeretett szülővárosunkba csak vacsorára jöttünk haza.
Másnap délelőtt pihentünk, ebéd után pedig útnak indultunk a Nagy Magyar Alföld felé. A Könyves Kálmán körúton kelet felé száguldván Kriszta rátalált a Retro Rádióra, ahol éppen az szólt, hogy "vár ránk a nyár, és most nem lehet késnünk, ha lemaradsz nincs tovább, lesz más útitárs, csak te meg én és a nyár, egy jó buli készül..." és mondhatni pont témába vágó volt a muzsika, mert 28 fokos hőség dübörgött be a lehúzott ablakokon és éppen egy nagy házibuliba készültünk Kriszta egyik régi barátjához, aki a családjával egy alföldi városban él. Kriszta egy pillanat alatt bulihangulatba került, felhangosította a zenét és nekiállt dobálni magát a kormány mögött, én meg csak röhögtem. :D Közben Sparos rózsaszín fánkokat tömtünk magunkba uzsi gyanánt. Megéreztem akkor az idei nyár közeledtét és nagyon örülök neki, hogy közeleg! :)
Az ilyen 20+ fős házibulik nem az én világom, nem tudok én akárkivel akármiről beszélgetni, de tudom, hogy Kriszta nagyon örült, hogy vele mentem. Amikor rá tudom szánni magam, akkor megyek vele buliba. Nem is szoktam megbánni igazából, csak utána jól ki kell pihennem az ilyesmit. Beszélgettem, akivel tudtam miről, ittam néhány gin tonicot meg pálinkát, simogattam a házban lakó két cicát, játszottam retro videojátékokat a házban található Super Nintendon, aztán mikor már kezdett nagyon elszabadulni a hangulat, felmentem az emeletre, bedugtam a fülem a füldugómmal és aludtam egy jót. :) Ez éjjel 1-kor volt, Kriszta akkor már féktelenül ugrálva táncolt a ház közepén a legjobb barátaival. :) Nem vagyunk egyformák, mindenki máshogy tud pihenni és kikapcsolódni. Amikor reggel felébredtem, Kriszta feküdt mellettem az ágyban, az ágy mellett a padlón pedig egy matracon horkolt egy barátja és mellette az ő felesége (utóbbi nem horkolt). :) Hatalmas a ház, rengeteg a szoba, úgyhogy mindenkinek bőven jutott kényelmes hely, aki ott akart aludni aznap.
Reggelizés és elbúcsúzás után Szarvasra indultunk, hogy megnézzük az arborétumot és a Mini Magyarországot. A szombatunk hangos és bulis volt, a vasárnapunk csendes és nyugodalmas. :) Nagy, szutykos, de azért szeretett szülővárosunkba csak vacsorára jöttünk haza.
