Riki az előző hétvégén járt először imádott Zala megyénkben úgy, hogy látott is belőle valamit. :) Valamikor 2022-ben ugyanis már elvittük oda, de akkor még Kriszta hasában lévén nem tudott jól körülnézni. :) Elhívtuk Jojó egyik barátnőjét is, hogy neki is legyen társasága, és nagyon jól sikerült az egész kiruccanás! Kriszta okosan kitalálta, hogy mikor induljunk oda és onnan vissza annak érdekében, hogy Riki jól viselje a többórás autóutat. Odafelé péntek este 6 körül indultunk és a siófoki Mekiben vacsiztunk, hogy utána Riki már kellően álmos legyen csirkefalatkákkal meg sültkrumplival a hasában, hazafelé pedig vasárnap ebéd után indultunk, amikor szintén aludni szokott.
A péntek esti programot a közelmúlt erős napkitörései szogáltatták: láthattunk sarki fényt! Ami szabad szemmel egyébként NEM így nézett ki, csak a telefonom hajlamos túlzásokba esni a színeket illetően. :) Az ég mindenesetre rózsaszínes fényben játszott éjjel fél 11 körül, ami tényleg nagyon szép és érdekes volt!
Szombaton az egész napot azon a helyen töltöttük, amit néhány hete Krisztával fedeztünk fel. Másnap délelőtt pedig Rikivel és a két nagylánnyal egy olyan gyalog is elérhető helyre sétáltunk el a faluból, ahol korábban már jártam egyedül és jártunk négyesben Jojóval és Dodóval is. Kriszta aznap a házban maradt pakolászni, hogy rendben indulhassunk ebéd után.
Nagyon szeretek kisgyerekeknek olyan csodákat megmutatni, mint a pókháló, a meztelencsiga, az elhullajtott madártoll, a magasles, a moha, az erdő, a szöcske... :) Ahogy reméltük, Riki imádta a végtelennek látszó mezőket, röhögve bukdácsolt a számára nyakig érő fűben, és ahányszor elesett, azon is röhögött. :D Amikor elfáradt, Kriszta cipelte a hátán, én meg az összes málhát cipeltem. A nagylányok kettesben is mentek felfedezőútra, aztán csatlakoztak megint hozzánk. Futkostunk rövid füvű réten, jártunk gombaillatú erdőben, másnap pedig sétáltunk a faluban, ahol a kertekbe ültetett virágok bódító illata szállt. Aznap én vagy Jojó cipeltük a hátunkon Rikit, amikor gyorsabban akartunk haladni. Őz- és szarvasriport: Egy kisebb agancssal ékesített szarvast egészen közelről láttunk, amikor totál nyugodtan átsétált az autónk előtt még pénteken este! Aztán messzebbről láttunk szombaton és vasárnap is magányos és csapatostul vonuló őzeket is. Néhány év múlva már Riki is érteni fogja, hogy ez mekkora élmény. :)
A péntek esti programot a közelmúlt erős napkitörései szogáltatták: láthattunk sarki fényt! Ami szabad szemmel egyébként NEM így nézett ki, csak a telefonom hajlamos túlzásokba esni a színeket illetően. :) Az ég mindenesetre rózsaszínes fényben játszott éjjel fél 11 körül, ami tényleg nagyon szép és érdekes volt!
Szombaton az egész napot azon a helyen töltöttük, amit néhány hete Krisztával fedeztünk fel. Másnap délelőtt pedig Rikivel és a két nagylánnyal egy olyan gyalog is elérhető helyre sétáltunk el a faluból, ahol korábban már jártam egyedül és jártunk négyesben Jojóval és Dodóval is. Kriszta aznap a házban maradt pakolászni, hogy rendben indulhassunk ebéd után.
Nagyon szeretek kisgyerekeknek olyan csodákat megmutatni, mint a pókháló, a meztelencsiga, az elhullajtott madártoll, a magasles, a moha, az erdő, a szöcske... :) Ahogy reméltük, Riki imádta a végtelennek látszó mezőket, röhögve bukdácsolt a számára nyakig érő fűben, és ahányszor elesett, azon is röhögött. :D Amikor elfáradt, Kriszta cipelte a hátán, én meg az összes málhát cipeltem. A nagylányok kettesben is mentek felfedezőútra, aztán csatlakoztak megint hozzánk. Futkostunk rövid füvű réten, jártunk gombaillatú erdőben, másnap pedig sétáltunk a faluban, ahol a kertekbe ültetett virágok bódító illata szállt. Aznap én vagy Jojó cipeltük a hátunkon Rikit, amikor gyorsabban akartunk haladni. Őz- és szarvasriport: Egy kisebb agancssal ékesített szarvast egészen közelről láttunk, amikor totál nyugodtan átsétált az autónk előtt még pénteken este! Aztán messzebbről láttunk szombaton és vasárnap is magányos és csapatostul vonuló őzeket is. Néhány év múlva már Riki is érteni fogja, hogy ez mekkora élmény. :)
