Kegyetlenül nehéz napokkal keződött el az idei nyár. Jojónak nagyon nehéz tinédzsernek lenni, nekem meg nagyon nehéz egy tinédzser anyjának lenni... Remélem, hogy sok jó napot is tartogat számunkra ez a nyár, mert mindannyiukra ránk férne!

A tanévből nem egészen két hét maradt. Utána június végéig Jojó abban a bölcsiben fog ingyenmunkát (szép szóval "közösségi szolgálatot") végezni, ahova Riki jár, ahova ő is járt 13 évvel ezelőtt. Kertészkedni fog. Középiskolásoknak kötelező az érettségiig elvégezni legalább 50 óra közmunkát, úgyhogy szerencsés, hogy itt adódott egy ilyen lehetőség, nem kell miatta messzire mennie. Utána az a terv, hogy a nyár végéig ő is ugyanazokon a hétvégéken és heteken lesz itthon, amikor Riki, aztán egész heteket tölt majd apjáéknál ő is. Ebbe a rendszerbe néhány utazás szól majd bele, a két nagy gyerekkel Szlovákiába készülünk hegyetmászni, Kriszta és én Spanyolországba megyünk tengerben pancsolni, Jojó Svájcba utazik húgomékhoz, Riki apja hazalátogat Vietnámba és vagy viszi Rikit vagy nem, ez még nem dőlt el.

Én szabin vagyok ezen a héten, legközelebb 10-én dolgozok. Egyelőre sehova nem utazunk, csak élem az életem egy hétig anélkül, hogy munka zavarná meg.