Este van, hazafelé robogunk az M7-es autópályán Zalából. Idei első zalai napjaink értek véget. Péntekre szabit vettünk ki, és amikor már Riki bölcsiben, Jojó pedig suliban volt, útnak is indultunk. Rikiért apái mentek pénteken a bölcsibe és velük van ezen a héten péntekig, Jojó pedig Noééknál hétvégézett és onnan ment suliba ma reggel. Mi pedig, most először, kipróbáltuk azt az aljasságot, hogy a zalai házból dolgoztunk. :D Munkaszerződéseink szerint pedig két helyen dolgozhatunk, a munkahelyeink által bérelt irodaházból vagy a bejelentett lakhelyünkről, nem pedig egy zalai faluból, de nem érdekel. Azzal, hogy onnan dolgoztunk ma, tegnap nyertünk néhány órát, amikor még kinn levegőzhettünk a zalai erdőségben és ma, amikor szüneteket tartottam a munkában, kimehettem a teraszra a napra, hallgathattam a madarakat, a zümmögést, a távolból kutyákat és kakasokat, és szimatolhattam az ázott föld és a füst illatát! Bőven megérte! Persze már a covid alatt is eszünkbe jutott, hogy onnan kéne dolgozni, de akkor még nem volt bevezetve a net, nem akartunk akkor azzal bajlódni, most már viszont az is van. Úgyhogy kábelekkel, laptopokkal és egy plusz monitorral felszerelkezve érkeztünk pénteken azzal a tervvel, hogy teszteljük a dolgokat, és ha bármi nem működik rendesen, akkor a hétfői munkakezdésre visszatérünk Budapestre. De minden működött. :) Tegnap és tegnapelőtt kellemes kis túrákat tettünk a tavaszi erdőkben, majd teszek fel képeket is azokról.