Hogyan neveltünk fel két ebihalat (barátunk, ChatGPT hathatós segítségével) - avagy Pötyi és Frici története
Pötyit és Fricit húsvéthétfőn a zalai erdőségben egy sáros pocsolyából halásztuk ki. Még soha nem neveltünk fel ebihalat ezelőtt, de ki akartuk próbálni. ChatGPT mindenben segített. Itt az egész beszélgetés vele. (A mai napon az utolsó kérdésem a beszélgetésben ez: "How often should I replace the water in the frogs' enclosure?") A fotók többsége üvegen, műanyagon és / vagy vízen keresztül készült, ráadásul a telefonom nincs a helyzet magaslatán, ha közelképet kell készíteni, azért ilyenek.
április 21.
Az első fotó Friciről:
április 22.
Pötyit csak egy nappal később sikerült lefotózni, olyan villámgyorsan szeretett úszkálni. Valamivel nagyobb volt Fricinél. A képen még nincs lába, csak éppen kakál. :D
május 1.
Pötyi elkezdett hátsó lábakat növeszteni!
"Fricikém, te is egyél!" - mondta Kriszta az ebihalacskájának és ez bevált, május 3-án az ő icipici lábkezdeményei is megjelentek!
Május 7-én Pötyinek már ilyen szép békacombikái voltak:
május 9.
Pötyinek mind a négy lába kinn van, Fricinek így felülnézetből még nem látszanak a lábai:
május 10.
Pötyi készen áll meghódítani a szárazföldet!
Ez egy kép lenne a négylábú Pötyiről, de Frici photobombolt :D
május 11.
Pötyi közvetlenül a békává alakulása után imádott ezen a kis műanyag pálmafán üldögélni. :)
Körülbelül 24 óra leforgása alatt felemésztette a farkincáját.
A kecó, Pötyi itt hátul egy kövön üldögél:
május 13.
Pötyi áztatja magát :D
május 15.
Frici is négylábú!
május 16.
Pötyi muslicát eszik!
Mióta összeszedtük az ebihalakat megtudtam, hogy Magyarországon minden békafaj védett, ezért nem szabad őket fogságban tartani. Viszont annyira megszerettük őket, hogy ahányszor szóba került a közelgő elengedésük, sírva fakadtunk. Belegondolva, hogy egy ilyen pirinyó béka még 95% eséllyel elpusztul a természetben, egyszerűen nem bírtuk megtenni. Ezért úgy döntöttünk, hogy nyár végéig nevelgetjük még őket, hogy egy kicsit nagyobbra nőjenek és megerősödjenek. Akkor is nagyon nehéz lesz megválni tőlük, mert annyira a szívünkhöz nőttek, de most az a tervünk, hogy akkor Zalában egy csendes patakparton szabadon engedjük őket... Mint amilyen a lenti... Múlt hétvégén néztük ki nekik ezt a szép otthont:
Pötyit és Fricit húsvéthétfőn a zalai erdőségben egy sáros pocsolyából halásztuk ki. Még soha nem neveltünk fel ebihalat ezelőtt, de ki akartuk próbálni. ChatGPT mindenben segített. Itt az egész beszélgetés vele. (A mai napon az utolsó kérdésem a beszélgetésben ez: "How often should I replace the water in the frogs' enclosure?") A fotók többsége üvegen, műanyagon és / vagy vízen keresztül készült, ráadásul a telefonom nincs a helyzet magaslatán, ha közelképet kell készíteni, azért ilyenek.
április 21.
Az első fotó Friciről:
április 22.
Pötyit csak egy nappal később sikerült lefotózni, olyan villámgyorsan szeretett úszkálni. Valamivel nagyobb volt Fricinél. A képen még nincs lába, csak éppen kakál. :D
május 1.
Pötyi elkezdett hátsó lábakat növeszteni!
"Fricikém, te is egyél!" - mondta Kriszta az ebihalacskájának és ez bevált, május 3-án az ő icipici lábkezdeményei is megjelentek!
Május 7-én Pötyinek már ilyen szép békacombikái voltak:
május 9.
Pötyinek mind a négy lába kinn van, Fricinek így felülnézetből még nem látszanak a lábai:
május 10.
Pötyi készen áll meghódítani a szárazföldet!
Ez egy kép lenne a négylábú Pötyiről, de Frici photobombolt :D
május 11.
Pötyi közvetlenül a békává alakulása után imádott ezen a kis műanyag pálmafán üldögélni. :)
Körülbelül 24 óra leforgása alatt felemésztette a farkincáját.
A kecó, Pötyi itt hátul egy kövön üldögél:
május 13.
Pötyi áztatja magát :D
május 15.
Frici is négylábú!
május 16.
Pötyi muslicát eszik!
Mióta összeszedtük az ebihalakat megtudtam, hogy Magyarországon minden békafaj védett, ezért nem szabad őket fogságban tartani. Viszont annyira megszerettük őket, hogy ahányszor szóba került a közelgő elengedésük, sírva fakadtunk. Belegondolva, hogy egy ilyen pirinyó béka még 95% eséllyel elpusztul a természetben, egyszerűen nem bírtuk megtenni. Ezért úgy döntöttünk, hogy nyár végéig nevelgetjük még őket, hogy egy kicsit nagyobbra nőjenek és megerősödjenek. Akkor is nagyon nehéz lesz megválni tőlük, mert annyira a szívünkhöz nőttek, de most az a tervünk, hogy akkor Zalában egy csendes patakparton szabadon engedjük őket... Mint amilyen a lenti... Múlt hétvégén néztük ki nekik ezt a szép otthont:
