A szilveszterünk úgy alakult, hogy kettesben töltöttük, ami nagyon jó volt, ránk fért. Riki még apáinál volt, Jojó munkája végeztével Noéékhoz utazott.
Egy kád forró vízben ülve, halk zenét hallgatva, rozéfröccsöt szürcsölgetve és chipset rágcsálva vártuk az estét. Miután a kádból kimásztunk, nem fáztunk, és amikor kinéztünk az ablakon, megdöbbenve láttuk, hogy havasak az utcák és szakad a hó! Olyan ritkán fordul elő manapság, hogy Budapesten annyi hó esik, hogy fehérek lesznek tőle az utcák, hogy azonnal eldöntöttük, kimegyünk és megnézzük. Hogy ez pont szilveszter estéjén történt meg, az felér egy csodával. :) Jól felöltöztünk sok réteg ruhába, mert még emlékszünk rá, hogy ha hó esik = hideg van. Kriszta bekevert még 2 rozéfröccsöt és azokat műanyag palackba töltve vittük magunkkal. Kavarogtak körülöttünk a hópelyhek, szorongattuk a vastag kesztyűben a műanyag palackjainkat, és így sétáltunk ki a Duna-partra. A lábunk alatt ropogó hó hangja ismerős volt, mégis furcsa, olyan régen nem hallottam már. Leginkább fiatalok jöttek szembe, hangoskodtak, gondolom ők is csodálkoztak és örültek, hogy havazik. Láttunk hozzánk hasonlóan csendben sétálókat is és egy nagyobb társaságot, akik tűzijátékot durrogtattak a Duna fölé. Ott készült ez a kép:
Felsétáltunk a Gellért-hegyre, gyönyörködtünk a fehérségben, nosztalgiázva emlegettük gyerekkorunk teleit, az életveszélyes szánkózásokat, amiket valahogy mégis túléltünk, a jéggé fagyott ujjaink fájdalmát, amiket aztán a radiátoron melengettünk fel. Sokan sétálgattak és üldögéltek aznap este a Gellért-hegyen. Mivel már nem vagyok fiatal és kamaszgyerek anyja vagyok, persze rögtön az jutott eszembe, hogy azok a fiatalok, akik ott tervezik tölteni az egész éjjelt piákkal felszerelkezve, vajon felöltöztek-e rendesen, mert ha nem, akkor nagyon kellemetlen és veszélyes meglepetésben lesz részük... Remélem, hogy vigyáztak magukra és egymásra.
A rozéfröccsünk aztán érezhetően 1 fokosra hűlt, mire az utolsó kortyhoz értünk, és a láb- és kézujjaimba belenyilallt az a régről ismerős bénító fájdalom, amit a hideg okoz. Akkor el is indultunk haza. A házunk közelében még láttunk néhány hógolyózó fiatalt, a derekuk is kilógott, kesztyű se volt rajtuk... Jaj. :)
Itthon forró teát ittunk, megvártuk az éjfélt, akkor pezsgővel koccintottunk és aludni tértünk.
Elsején folytattuk a pihenést, társasoztunk, videójátékoztunk együtt. Rikit már aznap este megkaptuk a szokásos péntek reggel helyett, mert apái elutaztak péntek hajnalban. Miután elaludt, megnéztük a Disney+-on ezt a filmet: Wild Kriszta már látta és nagyon szereti, én most láttam először. Nekem is eléggé tetszett és örülök, hogy megmutatta.
Pénteken Kriszta és Riki "Mamánál és Papánál" töltötték a napot, én meg pihentem itthon.
Tegnap hármasban voltunk Rikivel, itthon játszottunk, jól mulattunk,igyekeztünk ellenállni a kísértésnek, hogy megfojtsuk, vásárolni mentünk. :) Igen, elég rondán viselkedik Krisztával sokszor és a türelmünk véges.
Ma délelőtt pedig Jojó is hazatért, vége a szünetnek, holnaptól újraindul a suli, ovi, munka.
Újévi fogadalom címén az fogalmazódott meg bennem, amit igazából minden évben célul tűzök ki: Úgy élni, hogy az életem minél hosszabb, egészségesebb és boldogabb legyen. Ennek jegyében egyébként néhány hónapja visszautasítottam főnököm főnökének egy ajánlatát, hogy magasabb pozícióba lépjek. Tudom, hogy ez akadályozná elérni az előbb említett célt, ezért nem kérek belőle. Helyette amiket ebben az évben is folytatni tervezek, mert tudom, hogy ezek tesznek jót:
- keveset enni,
- sokat játszani,
- annyit dolgozni, amennyit a munkaszerződésem előír.
BOLDOG 2026-OT KÍVÁNOK
Egy kád forró vízben ülve, halk zenét hallgatva, rozéfröccsöt szürcsölgetve és chipset rágcsálva vártuk az estét. Miután a kádból kimásztunk, nem fáztunk, és amikor kinéztünk az ablakon, megdöbbenve láttuk, hogy havasak az utcák és szakad a hó! Olyan ritkán fordul elő manapság, hogy Budapesten annyi hó esik, hogy fehérek lesznek tőle az utcák, hogy azonnal eldöntöttük, kimegyünk és megnézzük. Hogy ez pont szilveszter estéjén történt meg, az felér egy csodával. :) Jól felöltöztünk sok réteg ruhába, mert még emlékszünk rá, hogy ha hó esik = hideg van. Kriszta bekevert még 2 rozéfröccsöt és azokat műanyag palackba töltve vittük magunkkal. Kavarogtak körülöttünk a hópelyhek, szorongattuk a vastag kesztyűben a műanyag palackjainkat, és így sétáltunk ki a Duna-partra. A lábunk alatt ropogó hó hangja ismerős volt, mégis furcsa, olyan régen nem hallottam már. Leginkább fiatalok jöttek szembe, hangoskodtak, gondolom ők is csodálkoztak és örültek, hogy havazik. Láttunk hozzánk hasonlóan csendben sétálókat is és egy nagyobb társaságot, akik tűzijátékot durrogtattak a Duna fölé. Ott készült ez a kép:
Felsétáltunk a Gellért-hegyre, gyönyörködtünk a fehérségben, nosztalgiázva emlegettük gyerekkorunk teleit, az életveszélyes szánkózásokat, amiket valahogy mégis túléltünk, a jéggé fagyott ujjaink fájdalmát, amiket aztán a radiátoron melengettünk fel. Sokan sétálgattak és üldögéltek aznap este a Gellért-hegyen. Mivel már nem vagyok fiatal és kamaszgyerek anyja vagyok, persze rögtön az jutott eszembe, hogy azok a fiatalok, akik ott tervezik tölteni az egész éjjelt piákkal felszerelkezve, vajon felöltöztek-e rendesen, mert ha nem, akkor nagyon kellemetlen és veszélyes meglepetésben lesz részük... Remélem, hogy vigyáztak magukra és egymásra.
A rozéfröccsünk aztán érezhetően 1 fokosra hűlt, mire az utolsó kortyhoz értünk, és a láb- és kézujjaimba belenyilallt az a régről ismerős bénító fájdalom, amit a hideg okoz. Akkor el is indultunk haza. A házunk közelében még láttunk néhány hógolyózó fiatalt, a derekuk is kilógott, kesztyű se volt rajtuk... Jaj. :)
Itthon forró teát ittunk, megvártuk az éjfélt, akkor pezsgővel koccintottunk és aludni tértünk.
Elsején folytattuk a pihenést, társasoztunk, videójátékoztunk együtt. Rikit már aznap este megkaptuk a szokásos péntek reggel helyett, mert apái elutaztak péntek hajnalban. Miután elaludt, megnéztük a Disney+-on ezt a filmet: Wild Kriszta már látta és nagyon szereti, én most láttam először. Nekem is eléggé tetszett és örülök, hogy megmutatta.
Pénteken Kriszta és Riki "Mamánál és Papánál" töltötték a napot, én meg pihentem itthon.
Tegnap hármasban voltunk Rikivel, itthon játszottunk, jól mulattunk,
Ma délelőtt pedig Jojó is hazatért, vége a szünetnek, holnaptól újraindul a suli, ovi, munka.
Újévi fogadalom címén az fogalmazódott meg bennem, amit igazából minden évben célul tűzök ki: Úgy élni, hogy az életem minél hosszabb, egészségesebb és boldogabb legyen. Ennek jegyében egyébként néhány hónapja visszautasítottam főnököm főnökének egy ajánlatát, hogy magasabb pozícióba lépjek. Tudom, hogy ez akadályozná elérni az előbb említett célt, ezért nem kérek belőle. Helyette amiket ebben az évben is folytatni tervezek, mert tudom, hogy ezek tesznek jót:
- keveset enni,
- sokat játszani,
- annyit dolgozni, amennyit a munkaszerződésem előír.
BOLDOG 2026-OT KÍVÁNOK