Éva húgom gyönyörű helyeket mutatott meg Svájcban, azokat szeretném most képeken megmutatni. Egyébként az utazás sem volt vészes, mindössze háromnegyed órás késéssel indultam mindkét irányba, ami nagyon jónak számít a 2020 óta eddig tapasztalt állapotokhoz képest. Éváról is lesznek itt képek, mert engedélyezte, illetve a rólam készült képeket meg ő készítette.
Random utcakép a kisvárosban, ahol Éva most lakik.
Kicsit sétáltunk ebéd után a környéken. A távoli dombok már Németországhoz tartoznak.
Svájci táj.
Pont aznap (jún. 18.) kezdődött ez a jelenleg is még tartó európai hőhullám, 34 fok volt, úgyhogy nagyon melegünk lett a sétálgatástól. Éva megmutatta, hol szokott a Rajnában úszkálni. A víz csak húsz fokos volt, de a bélelt fürdőruhámban és jól kimelegedve bemerészkedtem. :) Azt is javasolta, hogy kóstoljam meg a svájci kólát. :)
Másnap, hegyekhez közeledvén, már az autóból fotózgattam. :)
Az ezen a térképen látható Caumasee nevezetű, 1000 méteren fekvő tóhoz túráztunk el. Ebben is terveztünk úszkálni, de délutánra olyan vihar kerekedett, hogy erről le kellett tennünk.
Pedig ilyen gyönyörű ez a tó! De pont mire fürdőruhára vetkőztünk és betocsogtunk a vízbe, villámlás és égdörgés közepette szakadni kezdett az eső! Addig is csepegett, de úgy voltunk vele, hogy ha már ott vagyunk, bemegyünk a vízbe, de akkor inkább úgy döntöttünk, hogy mégse lenne jó ötlet. Szerencsének érzem amúgy, hogy addigra már fürdőruhában voltam, mert annak nem árt az eső, a táskámba pakolt ruhám meg így száraz maradt. Csuromvizesen és mezítláb, a táskámat és a cipőimet menekítve másztam vissza a tó meredek partján, hogy egy esőtől védett helyre állhassak. Éva is egy fa alatt állt a holmiját védve. Egy darabig így álldogáltunk, remélve, hogy hamar eláll az eső. Még mindig elég meleg volt, fürdőruhában és elázva se fáztam. A tavat alpesi fenyőerdő veszi körül. A csupasz talpammal vizes, vastag tűlevélszőnyegen álltam, ami meglepően kényelmes volt, nem szúrt. De aztán még jobban rázendített az eső, és már ott sem maradtak volna szárazon a cuccaink, ahol álltunk. Átkeltünk a tavat körülvevő, pocsolyás úton és feljebb másztunk be az erdőbe, én még mindig félpucéron és mezítláb taposva a süppedős mohatakarón. Imádok ilyen módon eggyé válni a természettel! :)) Úgyhogy, bár az úszkálás aznap elmaradt, ez is nagyon jó élmény volt. Viszont továbbra is rendületlenül esett, kezdett hűvös is lenni úgy, hogy a nedves törölközőink alatt kuporogtunk. Éva már azt is felvetette, hogy keresnünk kéne egy barlangot, ami nagyon ősemberesen hangzott. :D De aztán inkább mégis maradtunk még a fák közti búvóhelyünkön, amíg alább nem hagyott az eső. Akkor felöltöztünk és elindultunk, mert még vissza kellett túrázni az autóhoz.
Újra süt a nap és Éva talált egy játszóteret. :)
Ezek a képek már a következő napon készültek.
Az aznapi programunk az volt, hogy Európa első fogaskerekű vasútjával felmentünk a Rigi nevű hegyre 1400 méteres magasságig és onnan feltúráztunk az 1800 méter magas Rigi Kulm nevű csúcsig. A túra semmiség lett volna, ha nem lett volna olyan magasan is 27 fok. Így elég izzasztó volt. Ezért a hegyről leérkezésünk után ismét egy hideg tóba ugrottunk, aminek szép hosszú, német neve Vierwaldstättersee. :)
Utolsó nap, a hazautazásom napján, a Rajna-vízesést látogattuk meg. Ez is egy elképesztően szép hely, Európa legnagyobb víztömegű vízesése. Kristálytiszta, átlátszó, a napfényben pedig türkizkék.
Mivel egyedül utaztam, nem fizettem külön azért, hogy ülőhelyet válasszak magamnak, úgyhogy kisorsoltak nekem egy-egy helyet. Odafelé nem volt nagy szerencsém ezzel, ablak mellett ülő utastársam kb. 10 másodperccel azután, hogy felemelkedtünk a bolygó felszínéről, már a szalámis kiflijét rágta. :D És persze így nem is láttam kifelé semmit. Hazafelé viszont véletlenül úgy esett, hogy ablak mellett ülhettem, mellettem nem ült senki, csak a háromüléses sor másik végén. Akkor csináltam ezeket a képeket:
Random utcakép a kisvárosban, ahol Éva most lakik.
Kicsit sétáltunk ebéd után a környéken. A távoli dombok már Németországhoz tartoznak.
Svájci táj.
Pont aznap (jún. 18.) kezdődött ez a jelenleg is még tartó európai hőhullám, 34 fok volt, úgyhogy nagyon melegünk lett a sétálgatástól. Éva megmutatta, hol szokott a Rajnában úszkálni. A víz csak húsz fokos volt, de a bélelt fürdőruhámban és jól kimelegedve bemerészkedtem. :) Azt is javasolta, hogy kóstoljam meg a svájci kólát. :)
Másnap, hegyekhez közeledvén, már az autóból fotózgattam. :)
Az ezen a térképen látható Caumasee nevezetű, 1000 méteren fekvő tóhoz túráztunk el. Ebben is terveztünk úszkálni, de délutánra olyan vihar kerekedett, hogy erről le kellett tennünk.
Pedig ilyen gyönyörű ez a tó! De pont mire fürdőruhára vetkőztünk és betocsogtunk a vízbe, villámlás és égdörgés közepette szakadni kezdett az eső! Addig is csepegett, de úgy voltunk vele, hogy ha már ott vagyunk, bemegyünk a vízbe, de akkor inkább úgy döntöttünk, hogy mégse lenne jó ötlet. Szerencsének érzem amúgy, hogy addigra már fürdőruhában voltam, mert annak nem árt az eső, a táskámba pakolt ruhám meg így száraz maradt. Csuromvizesen és mezítláb, a táskámat és a cipőimet menekítve másztam vissza a tó meredek partján, hogy egy esőtől védett helyre állhassak. Éva is egy fa alatt állt a holmiját védve. Egy darabig így álldogáltunk, remélve, hogy hamar eláll az eső. Még mindig elég meleg volt, fürdőruhában és elázva se fáztam. A tavat alpesi fenyőerdő veszi körül. A csupasz talpammal vizes, vastag tűlevélszőnyegen álltam, ami meglepően kényelmes volt, nem szúrt. De aztán még jobban rázendített az eső, és már ott sem maradtak volna szárazon a cuccaink, ahol álltunk. Átkeltünk a tavat körülvevő, pocsolyás úton és feljebb másztunk be az erdőbe, én még mindig félpucéron és mezítláb taposva a süppedős mohatakarón. Imádok ilyen módon eggyé válni a természettel! :)) Úgyhogy, bár az úszkálás aznap elmaradt, ez is nagyon jó élmény volt. Viszont továbbra is rendületlenül esett, kezdett hűvös is lenni úgy, hogy a nedves törölközőink alatt kuporogtunk. Éva már azt is felvetette, hogy keresnünk kéne egy barlangot, ami nagyon ősemberesen hangzott. :D De aztán inkább mégis maradtunk még a fák közti búvóhelyünkön, amíg alább nem hagyott az eső. Akkor felöltöztünk és elindultunk, mert még vissza kellett túrázni az autóhoz.
Újra süt a nap és Éva talált egy játszóteret. :)
Ezek a képek már a következő napon készültek.
Az aznapi programunk az volt, hogy Európa első fogaskerekű vasútjával felmentünk a Rigi nevű hegyre 1400 méteres magasságig és onnan feltúráztunk az 1800 méter magas Rigi Kulm nevű csúcsig. A túra semmiség lett volna, ha nem lett volna olyan magasan is 27 fok. Így elég izzasztó volt. Ezért a hegyről leérkezésünk után ismét egy hideg tóba ugrottunk, aminek szép hosszú, német neve Vierwaldstättersee. :)
Utolsó nap, a hazautazásom napján, a Rajna-vízesést látogattuk meg. Ez is egy elképesztően szép hely, Európa legnagyobb víztömegű vízesése. Kristálytiszta, átlátszó, a napfényben pedig türkizkék.
Mivel egyedül utaztam, nem fizettem külön azért, hogy ülőhelyet válasszak magamnak, úgyhogy kisorsoltak nekem egy-egy helyet. Odafelé nem volt nagy szerencsém ezzel, ablak mellett ülő utastársam kb. 10 másodperccel azután, hogy felemelkedtünk a bolygó felszínéről, már a szalámis kiflijét rágta. :D És persze így nem is láttam kifelé semmit. Hazafelé viszont véletlenül úgy esett, hogy ablak mellett ülhettem, mellettem nem ült senki, csak a háromüléses sor másik végén. Akkor csináltam ezeket a képeket:
