Hazatértünk Zalából Jojóhoz és a két macskához. :) Hazafelé úton az autópályán a lentit írogattam a telefonomon, ezt felteszem most, aztán megyek aludni.
július 26. vasárnap
A bevált balatoni szabadstrandunkra autóztunk. Sok ember ruhástul sétálgatott a vízben, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy eláznak. Mi is betocsogtunk. Elláttunk a mederig, pedig ez a Balatonra nem jellemző. De most olyan kevés a víz, hogy láttuk az iszapban a nagyobb kagylók által rajzolt nyomvonalakat is, a vonalak végén meg a kagylókat. Begázoltam egy bójáig, ami általában kb. 120 cm-es vízben szokott lengedezni. Megfeneklett! A hullámzás ráhordta az iszapot, úgyhogy meg se tudtam mozdítani. A lánca a meder alján hevert, látszott, hogy merre tekereg a betontömbig, ami a tó fenekéhez szokta rögzíteni. Kíváncsi voltam, hogy a többi bójánál leér-e lábam, ezért elindultam arrafelé. Akkor láttam, hogy két ember elsétál mellettük! A lábszáruk közepéig ért a víz.
Sokkal melegebb ez a zalai nyaralásunk, mint a tavalyi. 31 fok volt ezen a napon. Egy nagy fa árnyékában heverésztünk, és hűtőtáskából táplálkoztunk.
Estére hazatértünk. Fröccsöztünk a teraszon, beszélgettünk, aztán még egy cuki filmet is megnéztünk, ezt: The Intern
július 27. hétfő
Az erdei kisvasutazást választottuk aznapi programnak. Tavaly is ugyanarra vonatoztunk, de nem lehet megunni azt a gyönyörű tájat! Olyan ötletünk támadt, hogy egyszer nem oda-vissza jegyet veszünk a kisvasútra, hanem egy reggeli járattal elvitetjük magunkat a végállomásig, aztán visszatúrázunk az erdőkön és mezőkön át az autónkhoz. Kb. 20 km. Ez nagyon szép túra lenne, remélem, hogy ősszel vagy jövő tavasszal sikerül megvalósítani!
Egy kisebb vihar és zápor kapott el minket hazafelé, amikor már visszaszálltunk az autóba a vonatozás után. Örülök mostanában, ha esőt látok. Sajnos nagyon kevés eső esett idén tavasszal és nyáron. A Duna vízállása konkrétan olyan alacsony, mint még soha.
Alkonyatkor kimentünk vadszedret szedni oda, ahol tavaly sokat találtunk. Azóta megint vadszederrel esszük a reggeli zabkásánkat, ma szedres joghurt volt a tízórai, és még holnap reggelre is maradt belőle. :)
Amikor már esteledett, az erdőszélen sétáltunk hazafelé olyan csendben, hogy még a magasan felettünk szálló nagy madarak szárnysuhogását is jól hallottuk.
július 28. kedd
5-kor keltünk, hogy vadakat lessünk, de ez az időpont nem bizonyult elég korainak ehhez. Egy kis sétát tettünk a közeli, nádassal és kukoricással szegélyezett mezőn azt remélve, hogy akkor még sok szarvas jár arra, de csak Kriszta látott egyet egy pillanatra. Talán jóval napkelte előtt kellett volna kimennünk ahhoz, hogy több állatot lássunk. A séta után hazamentünk, én fél 7-től 8-ig még aludtam, aztán reggeliztünk.
Aznap a ház körül lebzseltünk. Délelőtt egy nyugágyban heverve olvastam, közben Kriszta a szülei házából elhozott dobozait nézegette és az érdekesebb emlékekkel odaszaladt hozzám, hogy megmutassa. :)
Délutánra 29 fok lett, akkor a kerti medencében hűsöltünk.
Este pedig kiderült, hogy a szarvasok naplementekor szeretnek gyülekezni a nádas mellett. :)
Lesifotó:
AI barátom kicsit feljavította:
Nagyon kellemes sétát tettünk a legközelebbi kis erdőség felé, ahova egy tágas, lankás mezőn át vezet az út. Ez az egyik kedvenc helyem a környéken. Messze ellátni minden irányba. Hallgattuk a csendet, néztük a színesedő eget, füleltünk, hogy merre járhatnak még állatok. Nem sokkal naplemente után, átellenben a mező másik oldalán, lassan a horizont fölé emelkedett a fényes telihold.
Hűvös volt már a levegő és egy kicsit fáztam is, amikor hazaindultunk.
július 29. szerda
Összepakoltunk és ismét a Balaton felé vettük az irányt. 35 fokkal kezdődött el az újabb hőhullám. Nagyon, nagyon messze begyalogoltunk a Balatonba, hogy el tudjunk merülni benne, aztán beúsztam addig, hogy már ne érjen le a lábam. A Balatonban gyaloglás egyébként nagyon jó lábformáló torna! De azért jobb lenne, ha nem ilyen apokaliptikus állapotok uralkodnának.
Délután fél 4 körül hazaindultunk, hogy még vásárlással együtt is itthon legyünk vacsira.
július 26. vasárnap
A bevált balatoni szabadstrandunkra autóztunk. Sok ember ruhástul sétálgatott a vízben, mert nem kellett attól tartaniuk, hogy eláznak. Mi is betocsogtunk. Elláttunk a mederig, pedig ez a Balatonra nem jellemző. De most olyan kevés a víz, hogy láttuk az iszapban a nagyobb kagylók által rajzolt nyomvonalakat is, a vonalak végén meg a kagylókat. Begázoltam egy bójáig, ami általában kb. 120 cm-es vízben szokott lengedezni. Megfeneklett! A hullámzás ráhordta az iszapot, úgyhogy meg se tudtam mozdítani. A lánca a meder alján hevert, látszott, hogy merre tekereg a betontömbig, ami a tó fenekéhez szokta rögzíteni. Kíváncsi voltam, hogy a többi bójánál leér-e lábam, ezért elindultam arrafelé. Akkor láttam, hogy két ember elsétál mellettük! A lábszáruk közepéig ért a víz.
Sokkal melegebb ez a zalai nyaralásunk, mint a tavalyi. 31 fok volt ezen a napon. Egy nagy fa árnyékában heverésztünk, és hűtőtáskából táplálkoztunk.
Estére hazatértünk. Fröccsöztünk a teraszon, beszélgettünk, aztán még egy cuki filmet is megnéztünk, ezt: The Intern
július 27. hétfő
Az erdei kisvasutazást választottuk aznapi programnak. Tavaly is ugyanarra vonatoztunk, de nem lehet megunni azt a gyönyörű tájat! Olyan ötletünk támadt, hogy egyszer nem oda-vissza jegyet veszünk a kisvasútra, hanem egy reggeli járattal elvitetjük magunkat a végállomásig, aztán visszatúrázunk az erdőkön és mezőkön át az autónkhoz. Kb. 20 km. Ez nagyon szép túra lenne, remélem, hogy ősszel vagy jövő tavasszal sikerül megvalósítani!
Egy kisebb vihar és zápor kapott el minket hazafelé, amikor már visszaszálltunk az autóba a vonatozás után. Örülök mostanában, ha esőt látok. Sajnos nagyon kevés eső esett idén tavasszal és nyáron. A Duna vízállása konkrétan olyan alacsony, mint még soha.
Alkonyatkor kimentünk vadszedret szedni oda, ahol tavaly sokat találtunk. Azóta megint vadszederrel esszük a reggeli zabkásánkat, ma szedres joghurt volt a tízórai, és még holnap reggelre is maradt belőle. :)
Amikor már esteledett, az erdőszélen sétáltunk hazafelé olyan csendben, hogy még a magasan felettünk szálló nagy madarak szárnysuhogását is jól hallottuk.
július 28. kedd
5-kor keltünk, hogy vadakat lessünk, de ez az időpont nem bizonyult elég korainak ehhez. Egy kis sétát tettünk a közeli, nádassal és kukoricással szegélyezett mezőn azt remélve, hogy akkor még sok szarvas jár arra, de csak Kriszta látott egyet egy pillanatra. Talán jóval napkelte előtt kellett volna kimennünk ahhoz, hogy több állatot lássunk. A séta után hazamentünk, én fél 7-től 8-ig még aludtam, aztán reggeliztünk.
Aznap a ház körül lebzseltünk. Délelőtt egy nyugágyban heverve olvastam, közben Kriszta a szülei házából elhozott dobozait nézegette és az érdekesebb emlékekkel odaszaladt hozzám, hogy megmutassa. :)
Délutánra 29 fok lett, akkor a kerti medencében hűsöltünk.
Este pedig kiderült, hogy a szarvasok naplementekor szeretnek gyülekezni a nádas mellett. :)
Lesifotó:
AI barátom kicsit feljavította:
Nagyon kellemes sétát tettünk a legközelebbi kis erdőség felé, ahova egy tágas, lankás mezőn át vezet az út. Ez az egyik kedvenc helyem a környéken. Messze ellátni minden irányba. Hallgattuk a csendet, néztük a színesedő eget, füleltünk, hogy merre járhatnak még állatok. Nem sokkal naplemente után, átellenben a mező másik oldalán, lassan a horizont fölé emelkedett a fényes telihold.
Hűvös volt már a levegő és egy kicsit fáztam is, amikor hazaindultunk.
július 29. szerda
Összepakoltunk és ismét a Balaton felé vettük az irányt. 35 fokkal kezdődött el az újabb hőhullám. Nagyon, nagyon messze begyalogoltunk a Balatonba, hogy el tudjunk merülni benne, aztán beúsztam addig, hogy már ne érjen le a lábam. A Balatonban gyaloglás egyébként nagyon jó lábformáló torna! De azért jobb lenne, ha nem ilyen apokaliptikus állapotok uralkodnának.
Délután fél 4 körül hazaindultunk, hogy még vásárlással együtt is itthon legyünk vacsira.