Rikike betöltötte negyedik életévét szombaton. Kriszta szüleinél ünnepeltünk, ahogy szoktunk, jó sokan. Riki mind a négy magyar unokatesója is ott volt, és már a legkisebb is ment valamennyire utánuk, bár ő még nem gyorsan. :) Riki főleg a második legfiatalabb unokatesójával játszott.

Milyen a négy éves Rikike? Úgy kell elképzelni, hogy mindkét vállán ül egy-egy manó, és az egyik folyamatosan azt súgja a fülébe, hogy "Riki, legyél egy undok, bunkó pöcs!", és a másik meg azt súgja, hogy "Riki, legyél egy édibédi, tündéri kisfiú!", és szegény Riki nagyon nehezen tudja eldönteni, hogy most akkor melyikre hallgasson, gyakran váltogatja, néha egyik pillanatról a másikra. :)

Jelenleg hatalmas Pókember-imádatban van, talpig Pókemberes szerelésben szeret mászkálni, úgyhogy főleg Pókemberes ajándékokat kapott: ceruza, póló, LEGO, tornazsák, stb., mind-mind tele a piros-kék, kedvenc szuperhősével.

A kedvenc elfoglaltsága a gonoszok és a jók harcát eljátszani mindenféle figurákkal és építményekkel, és a kedvéért szoktunk is vele ilyesmit játszani, de tényleg csak a kedvéért, mert annyira édi és lelkes, csak mi közben érezzük, hogy pusztulnak az agysejtjeink. :D

Ugyanakkor random időpontokban egyszercsak azt mondja nekem (vagy másnak), hogy "szeretlek!" és megölelget. :) Tegnap az új LEGO-jával játszás közben ezt a költői gondolatot fogalmazta meg: "Venomot lengeti a tavaszi szél." :D És lóbálta a pókhálón függő, tűhegyes fogakkal vicsorgó, fekete csápos szupergonoszt. :D Az biztos, hogy él benne egy végtelenül gyengéd emberke, szóval őt igyekszünk előcsalogatni. :)