Noj Blogja

Van ez a négynapos hétvége, aminek ma van a harmadik napja. Megtoldottam egy nappal, szerdán szabin leszek, így nekem ötnapos a hétvége. Jojónak van őszi szünet, bár az országban idén azt eltörölték, hogy a téli szünet lehessen hosszabb. Ez azért kell, hogy a gyerekek ne fagyjanak meg a fűtetlen iskolákban tél közepén, inkább legyenek otthon. Csodás időket élünk, mondhatom. Viszont Jojó sulija a minden tanévben itt-ott elszórt "tanítás nélküli munkanapokat" idén átpakolta az őszi szünet eredeti napjaira, így neki legközelebb 7-én lesz suli. Most itthon van, szerda estétől apjáékkal lesz. Dodó 3-án lesz 13 éves, ez alkalomból elvittem őt és Jojót a Svábhegyi Csillagvizsgálóba szombaton és a Hadtörténeti Múzeumba tegnap. Dodó mindenféle online lövöldözős játékot szokott játszani a barátaival, ezek kapcsán elkezdték érdekelni a fegyverek. A múzeumban sokat tanított nekünk a különböző puskák és gépfegyverek működéséről. :) A csillagvizsgáló is érdekes program volt, de sajnos a ...

Riki ma lett 2 hónapos. Pofifotóját idetettem . Ahogy az lenni szokott a babákkal, 2 hónapos korára ő is felfúvódott. :D És ahogy az lenni szokott, vele is az első hónap volt a legnehezebb, ez a második egy fokkal jobb volt. Bár továbbra sem alszik sokat és egyedül nem tud elaludni, csak ha valaki ringatja, cipeli, kendőben magára köti vagy az anyja a mellét a szájába dugja, azért mindenképpen jobb társaság már, mint az első hónapban. Ébren töltött idejében sokat mosolyog, némán nevet, odafigyel a beszédünkre és a neki mutatott bébijátékokra. Valamivel kevesebbet halljuk a velőtrázó ordítását, mint az első hónapban. :) Egyre több és hosszabb cuki hangot ad ki, hümmög, sóhajtozik, aranyosan kiabál érthetetlenségeket. Pontosan 8 hetes korában csinálta először, hogy a föléje lógatott játékokat a jobb kezével igyekezett elérni és amikor ez sikerült, akkor figyelte, ahogy a meglökött játék lengedezik. Kissé ügyetlenül csinálja még ezt, nem mindig sikerül irányítania a kezét, és attól ideges...

Újra megfestettem ezt a fát , és szerintem sokkal jobb lett. Ld. lejjebb. Igazából most ez egyike a három olyan pasztell képemnek, amiket bátorkodok közszemlére kitenni a lakásban. Ez a másik (még mindig a kedvencem az összes mázolmányom közül) és ez a harmadik . Jojóka pedig többek közt a lentieket alkotta mostanában. Digitális rajz mindkettő. A bagolyfa lény Krisztának annyira megtetszett, hogy az lesz a telefontokján, mihelyt kinyomtatjuk. Nekem meg egyébként az itt látható digitális rajz a telefontokom.

Nagyon sokáig nem volt kedvenc filmem, egészen 30 éves koromig, amikor megnéztem az Avatart. (Azóta lett még egy kedvencem, a The Martian , és ez a két film teljesen egy szinten, legfelül van a szeretett filmjeim listáján.) Amikor az Avatart 13 éve bemutatták moziban, Jojó kisbaba volt. Akkor kezdődött és azóta nagyjából le is áldozott a 3D mozifilmek és tévék kora. Nagy számnak tűnt először, és évekig csak 3D szemüveggel mászkáltam a városban a szabad hétvégéimen (mikor Jojó az apáival volt), hogy ha úgy alakul a nap, hogy betévedek egy moziba, ne kelljen újabb szemüveget venni. 3D tévét is vettem itthonra, letöltöttem az Avatart, és amikor Jojó fején már megállt a 3D szemüveg (nagyjából, de azért kellett rá egy gumis hajpánt is, ami tartotta), akkor leültettem a film elé. Tátott szájjal bámulta végig és aztán nagyon sokszor kérte még a következő években, hogy megnézhesse. Sokat tanult belőle angolul is. Most is vannak még 3D filmek, de már nem is emlékszem, a mai nap előtt mikor lát...

Riki ma lett 1 hónapos. Iszonyúan nehéz vele a létezés - minden újszülöttel az, Riki nem kirívó eset. Kőkemény fizikai munka ellátni egy néhány hetes csecsemőt, főleg a szülőanyjának, de mindenki másnak is, aki segíteni próbál. Végül majdnem minden éjjel keltem velük, de általában eggyel kevesebbszer, mint Kriszta, hogy nappal kipihentebb és tettrekészebb legyek, ha pl. Rikit el kellett vinni sétálni, Krisztának pedig egy kis alvásra volt szüksége. Úgyhogy most én is fáradt vagyok, de innentől aludni fogok éjjel és semmi bajom nem lesz. Szerencsésnek érzem magam, hogy Riki életének első hónapjából két teljes hetet szabadságon tölthetek, vele és az anyjával. Utóbbit nagyon sajnálom, de ahányszor hangot adok ennek, azt mondja, hogy ne sajnáljam, mert ő akarta ezt. Hát, nem egészen... Az ember szokott akarni egy gyereket, egy cuki kisbabát, egy csodálatos másik embert, akihez egész életén át semmi mással nem pótolható értékes kapcsolat fűzi... De senki nem *akar* napi 6 órákat aludni 4 r...

Egész nyáron a Rádió 1-et hallgattuk, mert az szólt az autóban, amikor Kriszta reggel munkába szállított és délután onnan haza, aztán meg a lakásfelújítás utáni takarítás és pakolás közben is azzal szórakoztattuk magunkat. Egyébként szinte soha nem hallgatunk rádiót. Most összeállítottam magunknak egy Rádió 1 ihlette playlistet, amit elneveztem " Riki bulijá nak", mert mindig arra a nyárra fognak emlékeztetni ezek a zenék, amikor őt már nagyon vártuk. :)

Jobb szórakozásom nem lévén :) készítettem egy képekkel illusztrált dokumentációt Riki baba 24 órájáról. Itt van. Nem fogok blogot vezetni róla, csak ezt az egy posztot tettem oda, hogy ne ezt a blogot kelljen mutogatni másoknak. Kriszta elküldte már a linket az egész családjának, én meg a kispapáknak. Krisztának augusztus 29. óta minden napja ilyen, vagyis azóta nem aludt egyvégtében többet három óránál. És ki tudja, mikor fog. Ez nyilván nem újság azoknak, akik szültek már gyereket, csak a többieknek mondom. :)