Ősz eleji gondolataim: Bárcsak gólya lehetnék ilyenkor! Már hömpölygő folyók és zöld mocsarak felett szárnyalnék a társaimmal, úton Afrikába. Mennyi gyönyörű helyre eljutnék! Milyen kalandos életem lenne! De medve is szívesen lennék ilyenkor. Lazacevéssel készülnék a közelgő hónapokra, aztán bebújnék a vackomba, ahol csendben, sötétben és melegben tölteném a telet. Milyen békés és boldog élet lenne! De ember vagyok, ezért nemsokára éjszakai sötétségben és hidegben kell majd felkelnem minden reggel, legalább heti háromszor az otthonomat is el kell hagynom, és éjszakai sötétség és hideg lesz, mire délután elindulhatok hazafelé. Mindez olyan természetellenes és egészségtelen, hogy minden porcikám tiltakozni szokott ellene. Ezért nem örülök neki, hogy megint közeledik ez az időszak...
Bejegyzések
Ezt a telefonomon írom, este van. Napközben még azt terveztem, hogy este leülök a géphez blogolni, de olyan szinten nincs kedvem semmihez, hogy még arra se tudom rávenni magam. Semmi vész, csak a nálam az évben ilyenkor szokásos depressziós állapot jött elő. Szóval úgy döntöttem, inkább elmegyek aludni amint lehet, akkor hamarabb lesz reggel, legyek túl rajta, legyen ősz, minél előbb eljön, annál előbb fogok beletörődni, megszokni, megbékélni vele... Megpróbálok majd néhány nap múlva többet írni.
Hazatértünk Szlovákiából, a Magas-Tátrából, ami idén is hatalmas élmény volt! Nem kizárt, hogy jövőre is megyünk. :) Péntek este, ahogy tavaly is a megérkezés napján, körbesétáltuk a Csorba-tavat és közben gyönyörködtünk a szépséges, sziklás hegyvonulatban. Másnap - mi ismét, többiek életükben először - megmásztuk a Rysy-t. Csapatunk egyetlen férfitagja egyébként régebben egyszer már megpróbálta, csak akkor hóvihar miatt nem sikerült feljutni a hegycsúcsra. Pedig akkor sem volt tél, csak szeptember vége. Úgy látszik, a legjobb augusztusban próbálkozni. Ilyenkor is előfordulhatna persze olyan vihar, ami miatt nem lehet feljutni, de legalább hó és jég nem fenyeget. Az időjárással egyébként ismét szerencsénk volt. Én idén kipróbálhattam, milyen ez a túra úgy, hogy nem állok meg rengetegszer elfáradt túratársakat bevárni. Természetesen így is megálltunk jónéhányszor - pisilni, enni, nézelődni - de csak rövidebb időkre. Felfelé jobban kimerültem, mint tavaly, de csak mentem és mentem...
Pénteken jöttünk haza az idei zalai nyaralásunkról. Elteszem most ide az emlékeimet, ahogy szoktam. Szomorúságunk miatt nem zavart a nyomi időjárás. Strandolni ha lehetett volna se lett volna kedvem. Ehelyett kirándultunk, pihentünk, elmélkedtünk, emlékeztünk... Olyan jó volt, amilyen lehetett. Jojó eközben az önállóságot gyakorolta itthon egyedül. Minden este beszéltünk telefonon. Történetesen pihenőnapokat adott neki a Meki, de amúgy lelkesen dolgozik ott azóta is. július 27. vasárnap Délelőtt az MTV 90s-t hallgattuk és megbeszéltük közben, hogy melyik szám mire emlékeztet és hány éves korunkban hallgattuk sokat. Ezt hogy imádtam 14 évesen ! 1993, abban az évben kezdtem a gimit. Kicsi Kriszta még csak 9 éves volt. Ezt mindketten nagyon szerettük , mint kiderült. Akkor már 16 éves voltam. Kriszta 11. Nyugis nap volt, sokat heverésztünk, a tízórait és a délutáni kávét a teraszon fogyasztottuk el. Reggeli és ebéd közben a Született feleségeket néztük a Disney+-on. Mostanában a...
Nem akartam, hogy ez a történet így érjen véget. Hogy az én hibámból ért így véget, azt még nem tudom, valaha meg tudom-e bocsátani magamnak. Szerdán este kipucoltam a kisbékák lakóhelyét. Mielőtt elmentem aludni, elfelejtettem visszatenni őket. Víz nélkül maradtak. Nem érték meg a reggelt. Kriszta és Riki itt voltak Zalában Kriszta szüleivel. Felhívtam bőgve, hogy elmondjam neki, mit tettem. Aznap otthon dolgoztam. Így bőghettem közben. Aznap este jött haza Kriszta és Riki. Reggel Kriszta átvitte Rikit az apáihoz, én irodába mentem dolgozni, és mától kezdődik a kéthetes szabim. Most hoztuk volna vissza Pötyit és Fricit ide Zalába, ahonnan tavasszal ebihalként elhoztuk őket. Helyettük csak azt a két kis emlékkövet tudtuk elhelyezni a patakparton. Szerettek azokon üldögélni... Sokat sírunk mindketten. Kriszta azt mondja, nem haragszik rám egyáltalán. Ezt nem értem. Én fordított helyzetben szerintem haragudnék rá. Ártatlan, gerinces állatok halálát okoztam. Nem tudom hova t...
Jojó hősiesen dolgozik a Mekiben már két hete. A feladata az asztalhoz rendelt ételek felszolgálása. Úgyhogy Papa (Apa) egyik nap elment abba a Mekibe ebédelni és asztalhoz kérte a kajáját, én pedig tegnap délután Dodóval elmentem oda fagyizni és mi is odahozattuk a két McFlurry-t. Az még hátra van, hogy valamikor Krisztával is meglátogassuk majd munka közben. Jojó sürgött-forgott, szorgoskodott, szélesen mosolygott, szerintem nagyon jól csinálja. :) Igazán csinos a sötétkék, sültkrumpli-zsebes pólóban, derekára kötött köténykében, kontyba csavart hajával. Nem kímélik, a szünetei természetesen nem akkor vannak, amikor neki jólesne enni, illetve egész idő alatt talpon van, amitől fáj a lába, de ez egyáltalán nem látszott rajta. Szóval van még egy ok, amiért büszke lehetek rá. :)