Mostanában, amikor olyan testi, lelki, szellemi kimerültséget érzek, amit senkinek se kívánnék (oka a munkám, a majdnem tizenhét éves, akit én szültem, és a majdnem három és fél éves, akit Kriszta szült), akkor igyekszem a munkanélküliekre és a meddőkre gondolni... és arra, hogy ők engem és minket mennyire irigyelhetnek. És ez segít értékelni az életet, ami jutott. Mindazonáltal már nagyon várom a nyugdíjt! :D
Bejegyzések
Bárki is felelős Budapest időjárásáért, szerintem mégsértődött, hogy azt írtam , hogy itt már csodaszámba megy az igazi havazás, azóta annyi hó esett (20 cm), mint amennyit utoljára 14 éve láttunk! 2012 februárja volt akkor, Jojó 3 éves volt, és abban az időben írtam egy (nem publikus) blogot csak az ő kis életéről. Abból tudom, hogy elvittem a Normafához, hogy kipróbálhassa a szánkózást, de éppen hisztis napja volt, és nem volt kedve szánkózni. Azt írtam akkor, hogy sebaj, talán majd 5 évvel később, ha megint lesz hó, talán már lesz kedve. Tehát tudtam, hogy nem lesz évente annyi hó, hiszen 2000 óta érezhetően melegebbek a telek, ritkábban és kevesebb hó esik, sőt, sok télen egyáltalán nem látunk egy hópihét se. De arra, hogy Jojó felnő, mire megint rendes havazás lesz, nem számítottam! És itt vagyunk, majdnem 17 éves, és most meg MÁR nem volt kedve szánkózni. Szomorkodtam ezen kicsit, nem feltétlenül csak azon, hogy nem szánkózhattam vele, hanem mindenért úgy együtt... az idő múlása,...
Néhány napja kipattant a fejemből egy egyszerű kis dalszöveg, megihletett az új év. Szerettem volna dalként hallani, és bár semmilyen tehetségem nincs se zenét írni, se énekelni, ez manapság egyáltalán nem akadálya annak, hogy dalként meghallgathassam a fejemből kipattant kis dalszöveget. :) Egy AI-ba beírtam a szövegemet, kértem egy "symphonic metal" stílusú dalt, amit énekesnő ad elő, megadtam a dal címének azt, hogy "Happy New Year" és kész . Szerintem egész jó lett. :D
A szilveszterünk úgy alakult, hogy kettesben töltöttük, ami nagyon jó volt, ránk fért. Riki még apáinál volt, Jojó munkája végeztével Noéékhoz utazott. Egy kád forró vízben ülve, halk zenét hallgatva, rozéfröccsöt szürcsölgetve és chipset rágcsálva vártuk az estét. Miután a kádból kimásztunk, nem fáztunk, és amikor kinéztünk az ablakon, megdöbbenve láttuk, hogy havasak az utcák és szakad a hó! Olyan ritkán fordul elő manapság, hogy Budapesten annyi hó esik, hogy fehérek lesznek tőle az utcák, hogy azonnal eldöntöttük, kimegyünk és megnézzük. Hogy ez pont szilveszter estéjén történt meg, az felér egy csodával. :) Jól felöltöztünk sok réteg ruhába, mert még emlékszünk rá, hogy ha hó esik = hideg van. Kriszta bekevert még 2 rozéfröccsöt és azokat műanyag palackba töltve vittük magunkkal. Kavarogtak körülöttünk a hópelyhek, szorongattuk a vastag kesztyűben a műanyag palackjainkat, és így sétáltunk ki a Duna-partra. A lábunk alatt ropogó hó hangja ismerős volt, mégis furcsa, olyan régen n...
Holnap már munka, ugh. De most úgy fogom fel, hogy csak meg kell szakítanom két és fél napra a pihenést (szerdán minden bizonnyal csak fél napot kell dolgozni főnökeim engedélyével), aztán folytathatom egészen január 5-éig, amikor beindul az új év. Január 2-a ugyanis nem lesz munkanap, majd helyette 10-én szombaton kell dolgozni. A 24-e este vidámabbra sikerült, mint vártam, örültem neki. Pedig nem jól indult a nap, előtte éjjel alig aludtam, féltem, hogy el lesz rontva az egész karácsonyeste. Anélkül, hogy túl sokat írnék az eseményekről: Jojó kamasz, hülyeségeket csinál, én ettől kiborulok, Kriszta meg attól, hogy megint szenvedni lát, közben mérges lesz Jojóra, én attól még jobban kiborulok, mert nem szeretem, hogy mérges Jojóra... És ez így megy, ördögi kör. Estére valahogy mégis jobb lett, a karácsony varázsa vagy mi miatt, nem tudom. Rikit visszahozták apái, miután pár órára elvitték, hogy náluk is lehessen kicsit huszonnegyedikén. Addigra a feldíszített fa alá pakoltuk az aján...
A kéthetes téli szünet első hete van. Mármint iskolásoknak kéthetes, nekem csak erre a hétre +1 nap futja a szabimból, de így is tíz egybefüggő napom van, amikor nem kell dolgoznom. Mennyei. :) Múlt héten már nem sok történés volt a suliban, így bevállaltunk egy nap kialvatlanságot és szerdán késő este megnéztük hármasban, Kriszta, Jojó, meg én a legújabb Avatar filmet. Majd külön írok róla. Jojó aztán szombaton dolgozott, de vasárnap nem, úgyhogy Dodó szombat este érkezett. Az aznap esti program az volt, hogy megnéztük a Carl Sagan-féle Kozmosz című sorozat második részét. Carl Sagan a hősöm , ezt már említettem egyszer ebben a blogban. A Kozmosz című tudományos sorozata, ahogy rajtam kívül még nagyon sok embernek, hatással volt az egész világnézetemre. Az eredeti sorozat nagyon régi, 1980/81-ben mutatták be Amerikában. Én az 1990-es évek legelején láthattam, amikor Apával néztem a tévében, felsős általános iskolásként. Valamikor megvettem a DVD-kiadást, azt kezdtük el nézni. Ez ta...