Itt az ideje egy Jojó update-nek. Az idei nyárra Jojókám szerintem úgy fog majd visszaemlékezni egyszer, hogy "a nyár, amikor a Mekiben dolgoztam és a Baldur’s Gate 3 -mal játszottam felváltva." Sokat dolgozott Mekis kajára vágyó emberek kiszolgálásán, aztán pihenésképpen sokat játszott a vadiúj számítógépén, amit nyár elején engedélyeztem, hogy megvegyen. Már egy éve, az előző tanév elején is rimánkodott érte, de tudtam, hogy akkor nem lett volna jó ötlet. Azt mondtam, előbb csináljon végig rendesen egy tanévet anélkül, hogy állandóan nekem kéne emlékeztetnem a dolgaira, és majd akkor. És végeredményben ez sikerült, tényleg az előző tanév ment eddig a legsimábban, komoly hadakozások nélkül is igyekezett figyelni a tanulnivalóira és jó jegyeket szerezni. Az előző tanévet ennek köszönhetően zárta szép eredménnyel és végre nem azért, mert én állandóan nyüstöltem, hogy tanuljon. A gép nagyrészt még abból a pénzből van, amit az elmúlt évek során apai nagymamájától kapott külön...
Bejegyzések
Tegnap Kriszta és én bejegyeztettük magunkat az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásába . Mióta tavaly nyáron Barcelonában "megkérte a kezem", többször gondolkoztam és beszélgettünk róla, hogy mi legyen a következő lépés. Tudom, hogy létezik olyan, hogy bejegyzett élettársi kapcsolat (BÉK). Viszont mindaz, amit eddigi életem során megtudtam a házasság intézményéről... nos, nem hozta meg a kedvem a házassághoz. :D Márpedig a BÉK lényegében az, ez van kitalálva Magyarországon azonos nemű pároknak, ha házasodni akarnak. Hogy Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartása létezik, azt valamikor idén év elején tudtam meg, miután a munkahelyem kiosztotta a gyerek utáni pótszabadság igényléséhez használandó űrlapokat. Tudtam, hogy Jojó után idén utoljára kérhetek ilyen pótszabikat, mert utoljára abban az évben jogosult rá az ember, amikor a vele élő gyereke betölti 16. életévét. Most először kíváncsiságból végigolvastam, hogy egyébként milyen esetekben jogosult még egy munkavállaló ilyen...
Szombaton körbeautóztuk a Balatont Krisztával (mert jövő tavasszal tervezzük elektromos rollerrel körbeutazni és ehhez mértük fel, merre vezet a bicikliút, melyik településeken kell majd éjszakázni, hol lehet majd megszállni stb.) és olyan költői gondolatokat mondott, amik nagyon tetszettek, ezért leírom. :) "Nézd, a nyár romjai: félig leeresztett strandlabda hánykolódik az út szélén, ördögszekérként gurul végig a Balaton partján..."
Miközben azzal küzdök, hogy az új őszbe beletörődjek, ideje megemlékezni Rikike növekedéséről, aki nyár végén már három éves lett! Kriszta rá is eszmélt, amíg egyszerre készült az elmúlt hónapban az ovikezdésre és a szülinapi ünnepségre, hogy a fia szülinapja és az iskolakezdés mindig egybe fog esni és az valószínűleg nem lesz egyszerű. De ez van, Riki nyár végi gyerek lett, és pont azért, hogy ne kelljen majd 6 évesen és 3 naposan kezdenie az iskolát, Kriszta azt tervezi, hogy 4 évig fogja oviba járatni. Múlt hét szombaton Kriszta szüleinél ünnepeltünk, sokan voltunk, 3 gyerek, 2 kamasz, 9 felnőtt + 1 baba. Kriszta még Riki egyik bölcsis gondozónőjét is meghívta, aki annyira megszerette Rikit, hogy nagy szomorúság neki, hogy elballagott idén a bölcsiből. Temu-ról összevásárolt tűzoltó témájú lufik, amiket Jojó fújt fel hélium palackkal és feldíszítette velük a kerítést: A kertben szendvicseztünk: A kerti partit ezek után elmosta az eső: Kriszta nagynénjének férje készítette a...
Ősz eleji gondolataim: Bárcsak gólya lehetnék ilyenkor! Már hömpölygő folyók és zöld mocsarak felett szárnyalnék a társaimmal, úton Afrikába. Mennyi gyönyörű helyre eljutnék! Milyen kalandos életem lenne! De medve is szívesen lennék ilyenkor. Lazacevéssel készülnék a közelgő hónapokra, aztán bebújnék a vackomba, ahol csendben, sötétben és melegben tölteném a telet. Milyen békés és boldog élet lenne! De ember vagyok, ezért nemsokára éjszakai sötétségben és hidegben kell majd felkelnem minden reggel, legalább heti háromszor az otthonomat is el kell hagynom, és éjszakai sötétség és hideg lesz, mire délután elindulhatok hazafelé. Mindez olyan természetellenes és egészségtelen, hogy minden porcikám tiltakozni szokott ellene. Ezért nem örülök neki, hogy megint közeledik ez az időszak...
Ezt a telefonomon írom, este van. Napközben még azt terveztem, hogy este leülök a géphez blogolni, de olyan szinten nincs kedvem semmihez, hogy még arra se tudom rávenni magam. Semmi vész, csak a nálam az évben ilyenkor szokásos depressziós állapot jött elő. Szóval úgy döntöttem, inkább elmegyek aludni amint lehet, akkor hamarabb lesz reggel, legyek túl rajta, legyen ősz, minél előbb eljön, annál előbb fogok beletörődni, megszokni, megbékélni vele... Megpróbálok majd néhány nap múlva többet írni.
