Noj Blogja

Ma reggel 16 fokra ébredtünk, ezért rollerrel (még mindig nem elektromos, hanem hagyományos) indultunk munkába, idén először. Krisztával együtt indultam, de ő ma a munkáltatója egy másik irodájába tartott kivételesen, ezért a Szabadság híd budai végénél elváltak útjaink. Egyébként a szokásos irodája nemrég óta sétatávolságra van az enyémtől. De így ő ma tovább gurult a rakparton az Erzsébet híd felé, én pedig átkeltem Pestre. Ez egy új útvonal, a Nyugatiig a Kiskörúton akartam menni a Nagykörút helyett, kellemesebbnek tűnik. Gurultam, gurulgattam, szólt a fülembe a Purple Disco Machine és minden jó volt, majd egyszercsak, pontosan miután kereszteztem a Veres Pálné utcát, megállt a roller első kereke. Teljesen megmagyarázhatatlan volt számomra ennek az oka ezután több óráig, csak akkor jöttem rá, mi történt pontosan, amikor már a neurológia előtt ültem és vártam a soromra, és észrevettem, hogy a bal cipőm fűzője meg van szaggatva és a talajra lóg! Nem mentem gyorsan egyébként, hisze...

Április 30-án nyolc évesek lettünk Krisztával. Neki ez már rég élete leghosszabb kapcsolata, bár nem tudja megmondani, pontosan mióta, ugyanis - számomra hihetetlen módon - nem tudja, hogy mennyi ideig tartott a második leghosszabb kapcsolata. :D Bár lehet, hogy csak azért furcsa ez nekem, mert én szinte mindig írtam naplót vagy blogot, és emiatt tudom napra pontosan megmondani, hogy valami mikor történt vagy mettől meddig tartott az életemben. Nekem ez még nem a leghosszabb kapcsolatom, de ha még egy évet megérünk együtt, akkor már az lesz! És ez elképesztő, és boldog vagyok, hogy már itt tartunk! Eközben az ismerőseink körében egymás után több kapcsolat és házasság, a miénknél hosszabbak is, gyermekesek és gyermektelenek is, azonos nemű és különböző nemű párok is, felbomlanak... Ahányszor ilyen hírt hallok, egyrészt szomorú leszek, másrészt megijedek - mi leszünk a következők? De minél több ilyet hallunk, annál jobban megbecsüljük, amink van. lakatunk - ahogy mindenki más lakata is,...

Tegnap home office-ban dolgoztam, Riki hazatért az oviból és vékonyka, aranyos, kisgyerek hangján, méltatlankodva emígyen szólt: - Szia Noj! Tomitól nem lehet végigjátszani egy kib.ott játékot se! Nos, örömmel hallom, hogy az ovi a való életre neveli. :'D

Csütörtökön 47 éves lettem - mint kedvenc űrhajósnőm . :) Kaptam: tulipánokat és rózsákat Krisztától, azt a cuki béka rajzot Jojótól, papírvirágot Rikitől, hétvégén egy mini marcipántortát, ma érkezett képeslapot húgomtól Svájcból. :) A szülinapom nagyon jól telt, bár munkanap volt, de itthonról dolgoztam aznap, és kivételesen nem idegesített annyi ügyfél és munkatárs, ahány szokott. Munka után pedig moziba mentünk Krisztával, és a Michael Jacksonról szóló filmet néztük meg. Szerintem nem rossz film, ( bár ez azért jobb ) de azt tudni kell róla, hogy csak fél film, a végén ki van írva, hogy folytatódik. És ez még nem minden, mert Krisztával még egy utószülinapi kajálás is tervben van május közepén. :)

A blogom új háttérképét a NASA oldaláról innen töltöttem le.

A The Martian az egyik kedvenc filmem, ami nagy szó, mert összesen csak két kedvenc filmem van. Andy Weir regényéből készült, úgyhogy amikor megtudtam, hogy egy másik regényéből is film készült, persze azonnal érdekelt! Ez a Project Hail Mary , amit pénteken Krisztával volt szerencsénk megnézni moziban. Imádnivaló film, sokat sírtunk és sokat nevettünk is rajta! Egészen más, mint a The Martian , előbbi sokkal inkább hihető, nincs benne vicces űrlény, de a Project Hail Mary a maga műfajában egy tökéletes film. Ebben az esetben a filmet előbb láttam, mint hogy a regényt elolvastam volna, nem úgy, mint a The Martian esetében, de ezt is el fogom olvasni. :) Érdekességek: Az Artemis II egyik űrhajósa, Jeremy Hansen, arról beszél , hogy az űrrepülésük előtti karantén alatt megnézték a filmet és nagyon tetszett nekik. Neil DeGrasse Tyson és Andy Weir a Project Hail Mary történetének tudományos hátteréről beszélgetnek . Ezt a videót már azelőtt megnéztem, hogy a filmet láttam volna,...