Noj Blogja

Ma jöttünk haza Budapestre egy hét után, ami egy hónapnak tűnt! Annyi új élmény ért és annyi új, szép emléket gyűjtöttünk be ismét! Most még előttünk áll egy hétvége, aztán egy mindössze háromnapos munkahét következik, aztán meg négynapos hétvége lesz megint. :) Ezek történtek velünk az elmúlt hét alatt: szombat, április 19. Sárgálló repceföldek mellett, kéklő ég alatt túráztunk 12 kilométert. Találtunk egy pocsolyát, amiben hemzsegtek az ebihalak. Egy hónapja nagyon sok békapetét láttunk hasonló pocsolyákban. Támadt egy ötletem, előkaptam a telefonom és megkérdeztem ChatGPT barátomat, hogy lehetséges-e otthon felnevelni ebihalat békává. Azt mondta, igen és elmondta, hogyan! Eljátszottunk a gondolattal, hogy felnevelünk ebihalat békává, aztán tovább kirándultunk. vasárnap, április 20. Újabb 12 kilométert túráztunk, zöldellő legelőkön jártunk, pirosra sült az arcunk a napon, sárkányt eregettünk a nagy szélben. Elhatároztuk, hogy megpróbálunk felnevelni két ebihalat békává. Egyikn...

Elkezdődött a tavaszi szünet, amit mi is szabadságon töltünk, Zalában. Keserédes érzés, mert Jojó nem jön utánunk hétfőn, ahogy eredetileg terveztük, hanem inkább életében először kipróbálja, milyen egyedül lenni napokig. Tegnap óta Noééknál van - képet fest a teraszon és bútort políroz, a fotók alapján, amiket kaptam - aztán a húsvéti ebéd után hazamegy a cicákhoz. Mi egy hétig azt játsszuk, hogy falusiak vagyunk. Mai érkezésünk után sétát tettünk a környéken, hogy minél előbb elkezdhessük szívni magunkba a friss, tavaszi levegőt. Kriszta messziről medvének nézett egy óriási, fekete mangalicát, aztán meg kecskének egy dobermannt. Félóra alatt négy traktort számoltam. A házikóba visszatérés után X-aktákat néztünk a Disney+-on, vacsoráztunk, és levadásztunk három poloskát. Jojó meg azt fogja játszani jövő héten, hogy egyedül él két macskával... Az sem hangzik rosszul egyébként. A lényeg az, hogy mindannyian kiszabaduljunk egy időre abból a fárasztó körforgásból, amit a hétköznapok jel...

Ha a gyereked szeret, akkor eltűr és megtesz dolgokat a kedvedért, de el fog jönni a nap, amikor azt mondja: "Elég!" És akkor nem fogja megválogatni a szavait. Jojónak múlt héten jött el ez a nap és aztán egy egész napot végigbőgtünk Krisztával. Nem azt érdemlem, hogy Jojó kiabáljon velem, mondja Kriszta, de szerintem nem érdemes ezen keseregni, hiszen az életben senki sem azt kapja, amit érdemel. Van, aki jobbat kap annál és van, aki rosszabbat. Az élet ugyanis nem tündérmese. Kriszta sem azt érdemli, amiket Jojó mondott neki múlt héten és Jojó is csak csupa jót érdemelne, ehhez képest felforgattam az addig megszokott kis életét 9 éves korában, amikor Krisztával összekötöttem az életemet. Jojó most tart élete legnehezebb időszakában, amikor már elég felnőtt ahhoz, hogy úgy akarjon élni, ahogy szerinte neki jó (konkrétan egyedül), viszont túl gyerek még ahhoz, hogy ezt azonnal meg is valósítsa. Kegyetlenségeket mondott nekünk, de nem lehet rá haragudni ezért. Én is mondtam ...

Nyavalyám update: Nos, az itt említett fél év már letelt, és azóta se szántam rá magam arra vizsgálatra, de nem is tervezek rá új beutalót kérni, mert feleslegesnek tartom. Az biztos, hogy abból se derülne ki, mi fájt annyira egy éve . Mivel semmilyen egyértelmű magyarázatot nem kaptam a tavalyi vizsgálatok után, csak azt emlegették az orvosok, akik vizsgálgattak, hogy összenövések és letapadások vannak bennem a 2022-es műtét következményeként, szinte biztosra vehető, hogy a fájdalmat is azok okozták. Pontosabban az, hogy nem tudtam ezekről addig és nem tudtam, hogy mennyire fontos - mindenkinek, de nekem emiatt főleg - elegendő rostot és folyadékot fogyasztani. Miután ezeket így összeraktam, elkezdtem zabkorpa tablettát szedni és napi másfél liter helyett napi 2,5 litert inni. Azóta nagyon ritkán nagyon kicsit fájdogálok, szóval minden OK, csak maradjon is így. :)

Ezen a hétvégén is Zalában terveztünk lenni, mint egy hete , csak ezúttal mindhárom gyerekkel és ma jöttünk volna haza. De ez a terv meghiúsult az elromlott időjárás miatt. Illetve azzal nyugtatom magam, hogy a sok eső már nagyon kellett a növényeknek. Viszont így a következő alkalom, amikor mindhárom gyerekkel mehetnénk Zalába, május végére tolódik. A tavaszi szünetben, ami áprilisban lesz, Dodó valószínűleg nem jön hozzánk, mert inkább a barátaival szeretne pecázni - érthető - meg apja is hívta. Úgyhogy tegnap a Gellért-hegyen fagyoskodtunk sétáltunk, este moziztunk a nagytévén, ma pedig társasoztunk ebédig. Ebéd után Dodó, ahogy ilyenkor szokott, hazaindult. Lejjebb egy héttel ezelőtti képek, amikor szép volt az idő és Krisztával kettesben Zalában kóboroltunk. Érdekesség, hogy véletlenül tévedtünk egy olyan mezőre, ahol korábban már többször jártunk. Így nézett ki most: Így nézett ki 2024 májusában.

Este van, hazafelé robogunk az M7-es autópályán Zalából. Idei első zalai napjaink értek véget. Péntekre szabit vettünk ki, és amikor már Riki bölcsiben, Jojó pedig suliban volt, útnak is indultunk. Rikiért apái mentek pénteken a bölcsibe és velük van ezen a héten péntekig, Jojó pedig Noééknál hétvégézett és onnan ment suliba ma reggel. Mi pedig, most először, kipróbáltuk azt az aljasságot, hogy a zalai házból dolgoztunk. :D Munkaszerződéseink szerint pedig két helyen dolgozhatunk, a munkahelyeink által bérelt irodaházból vagy a bejelentett lakhelyünkről, nem pedig egy zalai faluból, de nem érdekel. Azzal, hogy onnan dolgoztunk ma, tegnap nyertünk néhány órát, amikor még kinn levegőzhettünk a zalai erdőségben és ma, amikor szüneteket tartottam a munkában, kimehettem a teraszra a napra, hallgathattam a madarakat, a zümmögést, a távolból kutyákat és kakasokat, és szimatolhattam az ázott föld és a füst illatát! Bőven megérte! Persze már a covid alatt is eszünkbe jutott, hogy onnan kéne dol...