Bejegyzések

-
Kép
Őszi szünet van, legalábbis Jojónak és Rikinek. Kriszta és én most is keveset pihenünk. Ébren töltött időnk legnagyobb részét továbbra is a dolgozás veszi el, mivel egyelőre hiába várjuk, hogy az AI elvegye a munkánkat. :D De amikor éppen nem dolgozunk, akkor nagyon jó életünk van. :) Néhány szeptemberi és októberi képet elteszek ide. Szeptember 26., amikor Fati barátnőmmel 18 kilométert túráztunk a Pilisben. Magasra nem mentünk, csak szép erdőkben és mezőkön jártunk és közben nagyon sok gyönyörű lóval találkoztunk. Fenti helyszín annyira megtetszett, hogy október 10-én visszatértem oda, ezúttal Krisztával, Rikivel, Jojóval és Dodóval. Rikire tekintettel rövidebbet mentünk, csak 7,5 kilométert. Ezt a képet Dodó készítette rólunk. Október 18-án Krisztával kettesben 20 kilométert rollereztünk Budapesten. Őszi színkavalkád A Duna már olyan sekély, hogy lelátni a meder aljáig. Ezt a képet az Árpád hídról lenézve fotóztam. Az uzsonnánk iránt érdeklődő kismadarak Okt...
TOVÁBB »
-
Rajtam így jött ki az életközepi* válság: - Beiratkoztam egy könyvtárba és olvasok mindenfélét, de főleg 19. század végi regényeket. - Miköben újrajátszom a Baldur's Gate 3 -at, ezúttal a legnehezebb fokozaton, egy füzetbe felírom az olyan angol szavakat, amiket nem tudnék lefordítani magyarra - vagy azért, mert nem ismerem, vagy azért, mert hiába tudom pontosan mit jelent, nem tudnám megmondani, mi a magyar megfelelője. Vagyis csupa olyat csinálok, amiket akkor, amikor még diák voltam - könyvtárba járok, papírkönyveket olvasok Kindle helyett, Rotring ceruzával füzetbe írok, szótárt forgatok... Tényleg valami "bajom" van, és csak azzal tudom magyarázni, hogy pánikolok az életem rövidsége miatt. Mivel tudom, hogy az olvasás, a kézzel írás, a videójátékok, és bármi újnak a megtanulása mind segítenek és mind máshogy segítenek az agyat egészségesen tartani, azért csinálom mindezt, mert nem csak attól félek, hogy esetleg nem élek olyan sokáig, mint szeretnék, hanem attól i...
TOVÁBB »
-
Arra jöttem rá a napokban, hogy igazából nagyon beteges az a szeretet, amit az anyák a gyerekük iránt éreznek. Egy gyerek a születésétől a felnövéséig olyan mérhetetlen testi és lelki gyötrelmeknek teszi ki az anyját, hogy ha bárki más csinálná azt, utálnánk és látni se akarnánk, ehelyett a gyerekünket meg mindenkinél jobban szeretjük! Hogy működik ez?? Ami nekem az életben legjobban fáj és sokat sírtam már miatta, hogy soha nem kérhettem bocsánatot anyukámtól, pedig nagyon szeretnék! Szégyellem magam, ahányszor eszembe jut, hogy mennyi eszement baromságot zúdítottam rá annak idején, és azt hittem, hogy igazam van, miközben nekem még tojáshéj volt a seggemen, ő meg nálam harminc évvel idősebb felnőtt volt! Aztán mire felnőttem és pofonvágott a valóság, ő már nem volt ott, hogy elmondhassam neki, hogy mennyire sajnálom...
TOVÁBB »
-
Kép
Ha minden ugyanúgy lenne, mint életünk elmúlt öt őszén, akkor most Zalában lennénk péntek óta és ma jönnénk haza. De nem így van, a dolgok megváltoztak, amikor Kriszta szülei kb. egy hónappal ezelőtt bejelentették, hogy odaköltöznek. Hogy miért, az a magánügyük, nem részletezem itt. Mindig hónapokkal előre megtervezzük, mikor veszünk ki közös szabadságot. Pénteken és ma azért nem dolgozunk, mert most lett volna idei első őszi kiruccanásunk Zalába, ahova a stresszes mindennapok elől szoktunk elmenekülni egy kicsit a csendbe, nyugalomba, emberektől távol, természethez és aranyos állatkákhoz közel. Ennek most vége, de a lehetőségeinket kihasználtuk, pihentünk úgy, ahogy lehetett. Persze mehetünk még Zalába, Kriszta szülei szívesen látnak, de a ház kicsi, hosszabb ideig és kettesben nem lehetünk már ott. Majd meglátjuk, mi lesz, egyelőre máshol próbáltuk pótolni a mozgáshiányunkat. :) Pénteken mindketten korán keltünk, Kriszta azért, hogy felfusson a Gellért-hegyre, én pedig azért, mert ...
TOVÁBB »
-
Kép
Elmúlt a nyár, amikor olyan meleg volt Magyarországon (meg több más európai országban is), mint még soha. Néhány koremléket elteszek ide. Én jól bírom a meleget, nem vagyok se hisztis, se túlsúlyos, se túl öreg vagy túl beteg ahhoz, hogy bajom legyen tőle, és hatékony módszerekkel alkalmazkodni is tudok hozzá, de ami június végén volt itt idén, arra már én is azt mondtam, hogy "ez még nekem is sok". Az augusztus eleji hőhullámról nem tudok nyilatkozni, mert azt Görögországban töltöttem - és már az is elképesztő, hogy ott sokkal alacsonyabb volt a hőmérséklet akkor, mint itt - de gondolom, azt is valahogy úgy éltük volna túl, ahogy a június végét. Igazából eddig kétszer mondtam életemben hőségre azt, hogy "ez már nekem is sok", 2007-ben és idén. Idén nem csak az volt a gond, hogy túl meleg volt. A 2010-es évek hőhullámaira úgy emlékszem, hogy utánuk mindig bőséges esőt hozó vihar következett, amikor vízszintesen zuhogott az orkánszerű szélben és rohantam a sehogy ...
TOVÁBB »
-
Rikike betöltötte negyedik életévét szombaton. Kriszta szüleinél ünnepeltünk, ahogy szoktunk, jó sokan. Riki mind a négy magyar unokatesója is ott volt, és már a legkisebb is ment valamennyire utánuk, bár ő még nem gyorsan. :) Riki főleg a második legfiatalabb unokatesójával játszott. Milyen a négy éves Rikike? Úgy kell elképzelni, hogy mindkét vállán ül egy-egy manó, és az egyik folyamatosan azt súgja a fülébe, hogy "Riki, legyél egy undok, bunkó pöcs!", és a másik meg azt súgja, hogy "Riki, legyél egy édibédi, tündéri kisfiú!", és szegény Riki nagyon nehezen tudja eldönteni, hogy most akkor melyikre hallgasson, gyakran váltogatja, néha egyik pillanatról a másikra. :) Jelenleg hatalmas Pókember-imádatban van, talpig Pókemberes szerelésben szeret mászkálni, úgyhogy főleg Pókemberes ajándékokat kapott: ceruzák, póló, LEGO, tornazsák, stb., mind-mind tele a piros-kék, kedvenc szuperhősével. A kedvenc elfoglaltsága a gonoszok és a jók harcát eljátszani mindenféle f...
TOVÁBB »
-
Kép
Szlovákiában hétvégéztünk. Péntek este körbesétáltuk a Csorba-tavat, ahogy ez már szokásunkká vált az ilyen pénteki érkezésekkor. :) Aztán szombaton és ma ezeket írtam ceruzával a füzetkémbe: augusztus 22. szombat Szlovákiában vagyunk, Menguszfalván, azon a szálláson, ami már annyira a szívünkhöz nőtt, hogy én és Kriszta immár negyedszer járunk itt. Mondjuk úgy tűnik, hogy a házigazda szlovák néninek meg mi nőttünk a szívéhez, mert tegnap este a bárban, ahová azért mentünk fel, hogy a szállást kifizessük, megkínált minket valami itókával, amit csak "likőr"-nek nevezett. :D Finom volt, szívesen ittunk vele egyet. :) Sokat csevegni nem tudunk, mert nem tudunk szlovákul, ő pedig angolul nem annyira jól, de már eldöntöttük, hogy ha jövünk még ide, most már hozunk neki valami ajándékot Magyarországról. Azt már biztosan tudjuk, hogy a likőrt szereti. :) Szóval ma reggel újra a Magas-Tátra csodás hegyvonulatának látványára ébredtünk, és amikor így indul a reggelünk, akkor mindi...
TOVÁBB »