Ha minden ugyanúgy lenne, mint életünk elmúlt öt őszén, akkor most Zalában lennénk péntek óta és ma jönnénk haza. De nem így van, a dolgok megváltoztak, amikor Kriszta szülei kb. egy hónappal ezelőtt bejelentették, hogy odaköltöznek. Hogy miért, az a magánügyük, nem részletezem itt. Mindig hónapokkal előre megtervezzük, mikor veszünk ki közös szabadságot. Pénteken és ma azért nem dolgozunk, mert most lett volna idei első őszi kiruccanásunk Zalába, ahova a stresszes mindennapok elől szoktunk elmenekülni egy kicsit a csendbe, nyugalomba, emberektől távol, természethez és aranyos állatkákhoz közel. Ennek most vége, de a lehetőségeinket kihasználtuk, pihentünk úgy, ahogy lehetett. Persze mehetünk még Zalába, Kriszta szülei szívesen látnak, de a ház kicsi, hosszabb ideig és kettesben nem lehetünk már ott. Majd meglátjuk, mi lesz, egyelőre máshol próbáltuk pótolni a mozgáshiányunkat. :) Pénteken mindketten korán keltünk, Kriszta azért, hogy felfusson a Gellért-hegyre, én pedig azért, mert ...
