Hétvégére Kriszta és Riki vidékre utaztak Kriszta egyik barátnőjéhez, akinek a Rikivel egyidős kislánya Riki egyik kedvenc játszótársa. Ma nem volt ovi valamiért, úgyhogy Kriszta szabin volt, és mivel Riki szerette volna megnézni a munkahelyemet, bejöttek hozzám mindketten ebédidőben. Most apás hét volt ugyebár, úgyhogy Riki jónéhány napja nem látott. Éppen rendkívül cuki korszakát éli. :) Mikor meglátott az irodaépület tágas előcsarnokában, rohanni kezdett felém, én meg felkaptam. :) Megvizsgálta a nyakamban lógó belépőkártyát és a fényképemet látva azt mondta, hogy "itt vagy rajta!" :D Hoztak nekem is ebédet, eszegetés után pedig megmutattam Rikinek az asztalomat, a kilátást a panomára ablakból és a pecséteimet. Persze utóbbiak tetszettek neki legjobban, össze is nyomdázta a naptáramat. :)
Ezt a hétvégét így Jojóval kettesben fogom tölteni. Dodó nem jött, bár eredetileg úgy beszéltük meg, de aztán most inkább kézimeccsekre megy anyáival. Jojónak múlt szombaton volt az utolsó munkanapja a Mekiben. Felmondott, az idei nyarat munka helyett inkább pihenéssel szeretné tölteni, a következő tanévben pedig az érettségire készülni. Egyetértek a döntésével és azt kívánom neki, hogy élete második munkahelyén is annyira jól érezze majd magát, mint ahogy a Mekiben. :)
Felteszem most ide a rollerrel megtett Balcsikör alatt ceruzával írt élménybeszámolómat. Fotóriport majd később. :)
2026. május 30. 21:26
Balatonakaliban vagyunk a kis szállásunkon, amit Révfülöpön egy cukrászdában fagyis kávé iszogatás közben foglaltunk le délután. Mivel nem lehetünk egész biztosak benne, meddig jutunk el egy-egy nap, mindig csak akkor tervezünk foglalni, ha már látjuk a nap végét.
Ma 55 kilométert tettünk meg a Balaton körüli bicikliúton, ami jó, így reális, hogy körbeérjünk időben. De nagyon fárasztó! Azt hinné az ember, hogy csak állunk a rolleren és kész, de nem csak ennyi a feladat. Állandó figyelmet igényelnek az úthibák, a biciklisek, időnként autók és egy-egy vonatátkelőhely. A dögnehéz táskától a vállunk és a derekunk igényel pihenőket, az álldogálás a talpunkat viseli meg.
De nagyon boldog vagyok, hogy leküzdöttem a félelmem és belevágtunk! Gyönyörű tájakon kanyarog az út, kinn vagyunk a szabadban egész nap, szél simogat... :) Gyenesdiáson tízóraiztunk, Szigligeten ebédeltünk, végiggurultunk a badacsonyi borvidék főutcáján (Római út), aztán Révfülöpön uzsiztunk, ahogy említettem. Utóbbi helyen Kriszta rákéredzkedett egy konnektorra, és az elosztó segítségével két aksit egy órát töltöttünk. Ez szükségesnek is bizonyult ahhoz, hogy ne sétálva kelljen megtenni az idevezető út utolsó néhány kilométerét. :)
Mára még hoztunk némi kaját, de vacsit már nem, úgyhogy miután elfoglaltuk a szállást, lesétáltunk a strandra pizzázni. Nagyon finom, olaszos pizzát kaptunk, ami a fáradtság miatt extrán jólesett. :) Holnapra már ebédszendvicsünk sincs, találni kell majd valamit. Azért is jó ez a néhány nap nekünk, hogy kilépjünk egy kicsit a komfortzónánkból. Mi ugyanis szeretünk minden napot és minden étkezést gondosan megtervezni. Hát, ezt most nem tudjuk megtenni. :) Ma reggel, amikor még Zalában a mák- és pipacsmezők közt autóztunk, a rádióban Amy Macdonald azt énekelte, hogy "where you gonna sleep tonight?", és akkor még erre sem tudtuk a választ. :)
2026. május 31. 21:08
Ma reggel izomláz-szerű fájdalmakra ébredtünk. Krisztának a vádlja fáj, nekem a hasizmom. Nyilvánvaló, hogy nem csak álldogálunk egész nap azokon a rollereken, hanem az izmainkat is használjuk. :)
Ma Akalitól Füredig alig álltunk meg. A talpaink és a vállaink is edződtek tegnap óta. :)
Füreden a Tagore-sétányon ültünk le tízóraizni. Megettük az utolsó kaját is, amit hoztunk, egy-egy gyümölcspürét. Reggelire egyébként egy-egy flapjacket ettünk a szálláson indulás előtt, annyi elég is volt. Azokat eredetileg uzsira terveztük elosztani két napra, de tegnap este nem sikerült semmit venni ma reggelire, és ma már nem akartuk ezzel húzni az időt.
Almádiban ebédeltünk egy büfében. Amíg ettünk, a két addig használt aksi töltőn lógott, mert Kriszta megint ügyesen engedélyt kért egy konnektor használatára. Mikor tovább indultunk, mondtam Krisztának, hogy úgy érzem magam, mint egy középkori utazó. Kriszta ezen nevetett és azt kérdezte:
- Úgy érzed magad, mint egy középkori utazó, egy elektromos rollerrel a talpad alatt?
:) Persze az elektromos rollert kivéve, de úgy érzem magam, mikor egy fogadót keresünk, ahol ehetünk és közben a lovainkat is megabrakolhatjuk. :) A Witcher regények jutnak eszembe ilyenkor, amiket úgy szerettem olvasni, pont az ilyen kalandos utazások leírása miatt. :)
Meg egyébként egy film is eszembe jut a mi utazásunkról, a Vadon. Ahányszor újra felvesszük a hátunkra a málhánkat egy-egy pihenő után és úgy érezzük, nem lehet elbírni, eszembe jut a film elején a jelenet, ahol Reese Witherspoon megpróbál lábra állni egy akkora hátizsákkal, mint ő maga. :D Na jó, a mi hátizsákunk azért nem olyan nagy. :) De továbbra is fájdalmasan nehéz.
De ma is olyan hangulatos utakon gurultunk végig, ami feledteti a fájdalmakat: virágos mezők, kis erdő, Balaton-part. Amikor településeken át vezet az út, akkor meg csak nézzük a házakat, az is érdekes: kisebb-nagyobb nyaralók, szép házak, giccses házak, luxus házak, romos házak...
Ma Kenesén uzsiztunk, a szállásunk pedig Balatonvilágoson van. Fél 6-kor már itt voltunk, vacsi után néztünk. Jólesett volna valami zöldség, de nem találtunk boltot, úgyhogy chipset, üdítőt meg sört vettünk egy közeli benzinkúton. Azokkal kiültünk a szállásunkhoz tartozó stégre, néztük és hallgattuk a hullámzó Balatont, megfigyeltünk vízimadarakat és halakat. :) Aztán feljöttünk a szobánkba, mosakodtunk és birtokba vettük a ma éjjelre jutott ágyikónkat. Kriszta a telójával szórakoztatja magát, én meg ezt irkáltam. Ehhez a szálláshoz reggeli is jár, úgyhogy holnap reggel arra nem lesz gondunk.
2026. június 1. 20:41
Az idei nyarunk kellemetlen időjárással kezdődött. A szállásunk Balatonra néző étkezőteraszán a hűvös szélben ülve költöttük el a reggelit. Már indulás előtt felszereltük a táskákra az esővédőket, mert sejtettük, hogy szükség lesz rájuk. Indulás után nem sokkal pedig meg is kellett állnunk, hogy esőkabátba bújjunk.
Mai utunk főleg autóutak szélén vezetett. Az északi parton szebb az út, mint itt a délin. Végigkanyarogtunk Siófokon, az eső kitartóan esett. A vizes szemüvegemen át kellett néznem az utat, elázott, hideg kézzel markoltam a kormányt, éreztem, hogy lassan átnedvesedik a cipőm. Végül Zamárdi vasútállomásának kihalt várótermében húzódtunk meg. A középkori utazó fíling folytatódott, így kitéve az időjárás viszontagságainak. :)
Miután lecuccoltunk, Kriszta hősiesen kiment valami tízórai után nézni. Két nagy pohár forró teával tért vissza. Mást nem talált, de azok tökéletesek voltak. :)
Ma Balatonföldváron egy e-bike bérlő- és töltőállomáson hagytunk egy lemerült és egy lemerülőben lévő aksit töltődni, amíg mi egy közeli étteremben forró levessel és somlói galuskával töltekeztünk. :) Már nagyon elegünk volt addigra az ázásból-fázásból, és még csak ezután jött a java!
Mikor az étteremből kiléptünk, éppen nem esett. Miután tovább indultunk a rollerekkel, melegedni kezdett az idő, még a nap is ki-kisütött. Levettem az esőkabátot, de kiderült, hogy túl korán. Megint beborult, és amikor egy helyütt a Balaton-parton megálltunk bámészkodni, ijesztő vihart vettünk észre, ami pont felénk tartott. Megdördült az ég, láttuk, hogy egy nagy csapat kacsa bemenekül a nádasba.
Továbbgurultunk, nem tehettünk mást, hajlékunk akkor még nem volt mára. Még egy égdörgés hallatszott, egy villámlás látszott, aztán kaptunk egy zuhanyt a nyakunkba. Egy nagy fa alatt álltunk, amíg zuhogott az eső, aztán tovább indultunk, de még mindig eléggé esett. Végül Balatonlelle felső vasútállomásának teteje alá menekültünk be. Kriszta onnan foglalt egy közeli szállást a telefonján, ott vagyunk most.
Mire az állomástól elindultunk, végleg elállt az eső, megint voltak napos időszakok is napnyugtáig, és állítólag holnap már száraz idő lesz. Itt nincs reggeli a szállás árában, van viszont egy kis konyhasarkunk, és végre egy Lidl-höz is jutottunk. :) Ott vettünk vacsira salátát, amihez megettük a tegnap estéről maradt chips maradékát is. Vettünk reggelire valókat és még gyümölcspüréket is holnap tízóraira, hogy azokat se kelljen vadászni.
Kalandos napunk volt, nem volt kényelmes, próbára tette a kitartásunkat, de ezt is megcsináltuk. :)
Holnapra 46 kilométer maradt Keszthelyig, ahol az autót hagytuk.
2026. június 2. 22:33
Hazaértünk Jojóhoz és a cicákhoz ma este háromnegyed 8-ra. Élményeket cseréltünk, mi kipakoltunk és mosakodtunk, mindannyian ettünk már. Hazafelé úton nem volt kedvem írni, azért most írok. Akkor csak néztem a tájat, Krisztával beszélgettem, vagy csendben elmélkedtem. Holnap még szabin leszek, direkt így kértem, hogy a nagy kalandunk után legyen még egy napom visszarázódni a valóságba. Szar lesz visszatérni az irodába ennyi különleges, szabadban töltött nap után. Szerencsére az majd csak holnapután lesz.
Ma ismét madárcsicsergős, napfényes reggel köszöntött minket. A tegnapi viharra csak néhány pocsolya és az utakra szóródott gallyak és fenyőtobozok emlékeztettek. Ma több helyütt eléggé toldozott-foldozott autó- és bicikliutakon kellett végigzötykölődnünk, de voltak jobb minőségű szakaszok is. Ahol lehetett, rövidebb pihenőket engedélyeztünk magunknak és kisétáltunk a tópartra, hogy a békés balatoni tájkép látványával töltődhessünk.
Balatonfenyvesen tízóraiztunk egy hangulatos, nádasban megbújó stégen, ahol a csendet csak vízimadarak kerregése és a víz blugyogása törte meg. Ma aksit tölteni nem kellett megállni. A déli part sík, nem merültek olyan gyorsan.
Balatonberényben már megéheztünk ebédre. Kriszta egy Sparban vett sajtos kifliket, tálcás szalámit és fejenként egy parit. Ezeket a most még ingyenesen látogatható fizetős strand egyik padján tálaltuk fel magunknak. Imádjuk az ilyen ízletes és olcsó ebédeket! :)
Berény után következett az útnak az a szakasza, amit a korábbi években az autóútról látva kedvünk lett kipróbálni ezt a rolleres utazást. Ugyanis mindig irigykedve néztük az ott guruló biciklistákat, hogy a gyönyörű természetben kanyargó úton kerekezhetnek, amíg mi az autóval egy pillanat alatt elszáguldottunk mellettük. Biciklivel viszont nem tenném meg a Balcsikört, nem bírja a csontos fenekem a biciklinyerget, ezért döntöttünk a roller mellett. Jó döntés volt. :) Így szép lassan, max. 15 km/h sebességgel haladva még a biciklistáknál is jobban meg tudtuk figyelni a minket körbeölelő természetet és élvezni annak közelségét.
Elhagytuk Somogy megyét és visszatértünk az ismerős zalai búza- és kukoricaföldek közé, miközben jobb kéz felől még ott kéklett a Balaton. Varázslatos érzés volt! :) Aztán megérkeztünk Keszthelyre és ott már elmondhattuk, hogy megcsináltuk! Összeszedtük az autókát, és a rollerekkel a csomagtartóban Zalaegerszegre indultunk, mert a rollereket ott kellett leadni. A két város közti úton a végtelen zöld, nyár eleji termőföldekben és erdőségekben gyönyörködtem. Arra gondoltam közben, hogy mennyire jó, hogy végigjártuk ezt az utat és hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy megtehettük, mert olyan sok szép helyet láttunk közben, ahol egyébként sose jártunk volna.
Ez egy csodálatos nyárindító kaland volt, és bár már szóban elmondtam neki, itt is le szeretném írni:
Köszönöm, Kriszta, ezeket a napokat Neked! Köszönöm, hogy vittél, velem tartottál, segítettél, és hogy együtt élhettük át ezeket az élményeket. <3
Ezt a hétvégét így Jojóval kettesben fogom tölteni. Dodó nem jött, bár eredetileg úgy beszéltük meg, de aztán most inkább kézimeccsekre megy anyáival. Jojónak múlt szombaton volt az utolsó munkanapja a Mekiben. Felmondott, az idei nyarat munka helyett inkább pihenéssel szeretné tölteni, a következő tanévben pedig az érettségire készülni. Egyetértek a döntésével és azt kívánom neki, hogy élete második munkahelyén is annyira jól érezze majd magát, mint ahogy a Mekiben. :)
Felteszem most ide a rollerrel megtett Balcsikör alatt ceruzával írt élménybeszámolómat. Fotóriport majd később. :)
2026. május 30. 21:26
Balatonakaliban vagyunk a kis szállásunkon, amit Révfülöpön egy cukrászdában fagyis kávé iszogatás közben foglaltunk le délután. Mivel nem lehetünk egész biztosak benne, meddig jutunk el egy-egy nap, mindig csak akkor tervezünk foglalni, ha már látjuk a nap végét.
Ma 55 kilométert tettünk meg a Balaton körüli bicikliúton, ami jó, így reális, hogy körbeérjünk időben. De nagyon fárasztó! Azt hinné az ember, hogy csak állunk a rolleren és kész, de nem csak ennyi a feladat. Állandó figyelmet igényelnek az úthibák, a biciklisek, időnként autók és egy-egy vonatátkelőhely. A dögnehéz táskától a vállunk és a derekunk igényel pihenőket, az álldogálás a talpunkat viseli meg.
De nagyon boldog vagyok, hogy leküzdöttem a félelmem és belevágtunk! Gyönyörű tájakon kanyarog az út, kinn vagyunk a szabadban egész nap, szél simogat... :) Gyenesdiáson tízóraiztunk, Szigligeten ebédeltünk, végiggurultunk a badacsonyi borvidék főutcáján (Római út), aztán Révfülöpön uzsiztunk, ahogy említettem. Utóbbi helyen Kriszta rákéredzkedett egy konnektorra, és az elosztó segítségével két aksit egy órát töltöttünk. Ez szükségesnek is bizonyult ahhoz, hogy ne sétálva kelljen megtenni az idevezető út utolsó néhány kilométerét. :)
Mára még hoztunk némi kaját, de vacsit már nem, úgyhogy miután elfoglaltuk a szállást, lesétáltunk a strandra pizzázni. Nagyon finom, olaszos pizzát kaptunk, ami a fáradtság miatt extrán jólesett. :) Holnapra már ebédszendvicsünk sincs, találni kell majd valamit. Azért is jó ez a néhány nap nekünk, hogy kilépjünk egy kicsit a komfortzónánkból. Mi ugyanis szeretünk minden napot és minden étkezést gondosan megtervezni. Hát, ezt most nem tudjuk megtenni. :) Ma reggel, amikor még Zalában a mák- és pipacsmezők közt autóztunk, a rádióban Amy Macdonald azt énekelte, hogy "where you gonna sleep tonight?", és akkor még erre sem tudtuk a választ. :)
2026. május 31. 21:08
Ma reggel izomláz-szerű fájdalmakra ébredtünk. Krisztának a vádlja fáj, nekem a hasizmom. Nyilvánvaló, hogy nem csak álldogálunk egész nap azokon a rollereken, hanem az izmainkat is használjuk. :)
Ma Akalitól Füredig alig álltunk meg. A talpaink és a vállaink is edződtek tegnap óta. :)
Füreden a Tagore-sétányon ültünk le tízóraizni. Megettük az utolsó kaját is, amit hoztunk, egy-egy gyümölcspürét. Reggelire egyébként egy-egy flapjacket ettünk a szálláson indulás előtt, annyi elég is volt. Azokat eredetileg uzsira terveztük elosztani két napra, de tegnap este nem sikerült semmit venni ma reggelire, és ma már nem akartuk ezzel húzni az időt.
Almádiban ebédeltünk egy büfében. Amíg ettünk, a két addig használt aksi töltőn lógott, mert Kriszta megint ügyesen engedélyt kért egy konnektor használatára. Mikor tovább indultunk, mondtam Krisztának, hogy úgy érzem magam, mint egy középkori utazó. Kriszta ezen nevetett és azt kérdezte:
- Úgy érzed magad, mint egy középkori utazó, egy elektromos rollerrel a talpad alatt?
:) Persze az elektromos rollert kivéve, de úgy érzem magam, mikor egy fogadót keresünk, ahol ehetünk és közben a lovainkat is megabrakolhatjuk. :) A Witcher regények jutnak eszembe ilyenkor, amiket úgy szerettem olvasni, pont az ilyen kalandos utazások leírása miatt. :)
Meg egyébként egy film is eszembe jut a mi utazásunkról, a Vadon. Ahányszor újra felvesszük a hátunkra a málhánkat egy-egy pihenő után és úgy érezzük, nem lehet elbírni, eszembe jut a film elején a jelenet, ahol Reese Witherspoon megpróbál lábra állni egy akkora hátizsákkal, mint ő maga. :D Na jó, a mi hátizsákunk azért nem olyan nagy. :) De továbbra is fájdalmasan nehéz.
De ma is olyan hangulatos utakon gurultunk végig, ami feledteti a fájdalmakat: virágos mezők, kis erdő, Balaton-part. Amikor településeken át vezet az út, akkor meg csak nézzük a házakat, az is érdekes: kisebb-nagyobb nyaralók, szép házak, giccses házak, luxus házak, romos házak...
Ma Kenesén uzsiztunk, a szállásunk pedig Balatonvilágoson van. Fél 6-kor már itt voltunk, vacsi után néztünk. Jólesett volna valami zöldség, de nem találtunk boltot, úgyhogy chipset, üdítőt meg sört vettünk egy közeli benzinkúton. Azokkal kiültünk a szállásunkhoz tartozó stégre, néztük és hallgattuk a hullámzó Balatont, megfigyeltünk vízimadarakat és halakat. :) Aztán feljöttünk a szobánkba, mosakodtunk és birtokba vettük a ma éjjelre jutott ágyikónkat. Kriszta a telójával szórakoztatja magát, én meg ezt irkáltam. Ehhez a szálláshoz reggeli is jár, úgyhogy holnap reggel arra nem lesz gondunk.
2026. június 1. 20:41
Az idei nyarunk kellemetlen időjárással kezdődött. A szállásunk Balatonra néző étkezőteraszán a hűvös szélben ülve költöttük el a reggelit. Már indulás előtt felszereltük a táskákra az esővédőket, mert sejtettük, hogy szükség lesz rájuk. Indulás után nem sokkal pedig meg is kellett állnunk, hogy esőkabátba bújjunk.
Mai utunk főleg autóutak szélén vezetett. Az északi parton szebb az út, mint itt a délin. Végigkanyarogtunk Siófokon, az eső kitartóan esett. A vizes szemüvegemen át kellett néznem az utat, elázott, hideg kézzel markoltam a kormányt, éreztem, hogy lassan átnedvesedik a cipőm. Végül Zamárdi vasútállomásának kihalt várótermében húzódtunk meg. A középkori utazó fíling folytatódott, így kitéve az időjárás viszontagságainak. :)
Miután lecuccoltunk, Kriszta hősiesen kiment valami tízórai után nézni. Két nagy pohár forró teával tért vissza. Mást nem talált, de azok tökéletesek voltak. :)
Ma Balatonföldváron egy e-bike bérlő- és töltőállomáson hagytunk egy lemerült és egy lemerülőben lévő aksit töltődni, amíg mi egy közeli étteremben forró levessel és somlói galuskával töltekeztünk. :) Már nagyon elegünk volt addigra az ázásból-fázásból, és még csak ezután jött a java!
Mikor az étteremből kiléptünk, éppen nem esett. Miután tovább indultunk a rollerekkel, melegedni kezdett az idő, még a nap is ki-kisütött. Levettem az esőkabátot, de kiderült, hogy túl korán. Megint beborult, és amikor egy helyütt a Balaton-parton megálltunk bámészkodni, ijesztő vihart vettünk észre, ami pont felénk tartott. Megdördült az ég, láttuk, hogy egy nagy csapat kacsa bemenekül a nádasba.
Továbbgurultunk, nem tehettünk mást, hajlékunk akkor még nem volt mára. Még egy égdörgés hallatszott, egy villámlás látszott, aztán kaptunk egy zuhanyt a nyakunkba. Egy nagy fa alatt álltunk, amíg zuhogott az eső, aztán tovább indultunk, de még mindig eléggé esett. Végül Balatonlelle felső vasútállomásának teteje alá menekültünk be. Kriszta onnan foglalt egy közeli szállást a telefonján, ott vagyunk most.
Mire az állomástól elindultunk, végleg elállt az eső, megint voltak napos időszakok is napnyugtáig, és állítólag holnap már száraz idő lesz. Itt nincs reggeli a szállás árában, van viszont egy kis konyhasarkunk, és végre egy Lidl-höz is jutottunk. :) Ott vettünk vacsira salátát, amihez megettük a tegnap estéről maradt chips maradékát is. Vettünk reggelire valókat és még gyümölcspüréket is holnap tízóraira, hogy azokat se kelljen vadászni.
Kalandos napunk volt, nem volt kényelmes, próbára tette a kitartásunkat, de ezt is megcsináltuk. :)
Holnapra 46 kilométer maradt Keszthelyig, ahol az autót hagytuk.
2026. június 2. 22:33
Hazaértünk Jojóhoz és a cicákhoz ma este háromnegyed 8-ra. Élményeket cseréltünk, mi kipakoltunk és mosakodtunk, mindannyian ettünk már. Hazafelé úton nem volt kedvem írni, azért most írok. Akkor csak néztem a tájat, Krisztával beszélgettem, vagy csendben elmélkedtem. Holnap még szabin leszek, direkt így kértem, hogy a nagy kalandunk után legyen még egy napom visszarázódni a valóságba. Szar lesz visszatérni az irodába ennyi különleges, szabadban töltött nap után. Szerencsére az majd csak holnapután lesz.
Ma ismét madárcsicsergős, napfényes reggel köszöntött minket. A tegnapi viharra csak néhány pocsolya és az utakra szóródott gallyak és fenyőtobozok emlékeztettek. Ma több helyütt eléggé toldozott-foldozott autó- és bicikliutakon kellett végigzötykölődnünk, de voltak jobb minőségű szakaszok is. Ahol lehetett, rövidebb pihenőket engedélyeztünk magunknak és kisétáltunk a tópartra, hogy a békés balatoni tájkép látványával töltődhessünk.
Balatonfenyvesen tízóraiztunk egy hangulatos, nádasban megbújó stégen, ahol a csendet csak vízimadarak kerregése és a víz blugyogása törte meg. Ma aksit tölteni nem kellett megállni. A déli part sík, nem merültek olyan gyorsan.
Balatonberényben már megéheztünk ebédre. Kriszta egy Sparban vett sajtos kifliket, tálcás szalámit és fejenként egy parit. Ezeket a most még ingyenesen látogatható fizetős strand egyik padján tálaltuk fel magunknak. Imádjuk az ilyen ízletes és olcsó ebédeket! :)
Berény után következett az útnak az a szakasza, amit a korábbi években az autóútról látva kedvünk lett kipróbálni ezt a rolleres utazást. Ugyanis mindig irigykedve néztük az ott guruló biciklistákat, hogy a gyönyörű természetben kanyargó úton kerekezhetnek, amíg mi az autóval egy pillanat alatt elszáguldottunk mellettük. Biciklivel viszont nem tenném meg a Balcsikört, nem bírja a csontos fenekem a biciklinyerget, ezért döntöttünk a roller mellett. Jó döntés volt. :) Így szép lassan, max. 15 km/h sebességgel haladva még a biciklistáknál is jobban meg tudtuk figyelni a minket körbeölelő természetet és élvezni annak közelségét.
Elhagytuk Somogy megyét és visszatértünk az ismerős zalai búza- és kukoricaföldek közé, miközben jobb kéz felől még ott kéklett a Balaton. Varázslatos érzés volt! :) Aztán megérkeztünk Keszthelyre és ott már elmondhattuk, hogy megcsináltuk! Összeszedtük az autókát, és a rollerekkel a csomagtartóban Zalaegerszegre indultunk, mert a rollereket ott kellett leadni. A két város közti úton a végtelen zöld, nyár eleji termőföldekben és erdőségekben gyönyörködtem. Arra gondoltam közben, hogy mennyire jó, hogy végigjártuk ezt az utat és hogy milyen szerencsések vagyunk, hogy megtehettük, mert olyan sok szép helyet láttunk közben, ahol egyébként sose jártunk volna.
Ez egy csodálatos nyárindító kaland volt, és bár már szóban elmondtam neki, itt is le szeretném írni:
Köszönöm, Kriszta, ezeket a napokat Neked! Köszönöm, hogy vittél, velem tartottál, segítettél, és hogy együtt élhettük át ezeket az élményeket. <3