Tegnap megvolt az első szülői a suliban, és kiderült, hogy Mojszi könyvei egyáltalán nem lesznek drágák, lévén ingyenesek, csak egy szem angol munkafüzet nem fér az állami keretbe, úgyhogy azt meg kell venni ezer és párszáz forintért. Ez nem vészes, csak sajnos a könyvei szerintem annyit is érnek majd, amennyibe kerülnek, mivel "kísérleti" tankönyvek. Az vajon mi a szar? Nem hangzik jól, hogy a gyerekem kísérleti nyúl! Az egyik anyuka mondta, hogy neki van egy harmadikos gyereke, és a kísérleti tankönyvek nagyon gázok, és kérdezte az osztályfőnököt, hogy most akkor mi lesz. De az osztályfőnök (nagyon szimpi egyébként szerencsére), igyekezett megnyugtatni azzal, hogy elsőben ez biztos nem gond, mindenki meg fog tanulni írni, olvasni, számolni a tankönyvekből. Ha kell, fénymásolt lapokkal kiegészíti, tette hozzá...

Hát, remek lehet az a tankönyv, amit fénymásolt lapokkal kell kiegészíteni, hogy haszna legyen... #kurvafidesz Erről ennyi a véleményem.

Viszont, ami nagyon drága lesz, az a rengeteg cucc, amit meg kell venni Jojónak az iskolakezdéshez. Utoljára akkor volt ekkora kiadás egyszerre, amikor megszületett, és azt közösen fizettük az apjával. Gondoltam rá, hogy felvetem neki, hogy most is tegyük ezt, de lehet, hogy mégsem fogom, kivárom, hogy magától eszébe jut-e. Képes vagyok egyedül is kifizetni mindent, csak jólesne, ha segítene. Kiderül...

Ma oviszünet volt (nem tudom, mi okból, néha van egy-egy nap oviszünet), úgyhogy kivettem egy szabit, hogy Jojóval csapjunk egy anya-lánya napot, amit együtt töltünk a városban. Nemrég volt már egy hasonló, csak akkor nem volt még ennyire szép idő. A mai nap tökéletesen sikerült. :)

Írtam, hogy felfedeztük, hogy belenőtt a felnőtt rollerbe. Hát, nem apróztuk el, kezdetnek 23 kilométert rollerezett ma velem! Bejártuk Pestet és Budát. :) OK, Budát kevésbé. :) Itt csak elintéztünk pár dolgot, posta, okmányiroda, meg a leendő sulijában leadtunk egy papírt. Ott máris összehaverkodott az igazgatóhelyettes asszonnyal. :) Kinn hagytam a titkárság előtt, és mikor onnan jöttem kifelé, hát már nagy eszmecserét folytattak az iskola névadójának életéről, ami a folyosón posztereken ki van téve. Jojó aztán elolvasta az egyik poszteren a címet: CSALÁD (Mostanában lépten-nyomon megáll, hogy minél több szót elolvasson mindenfelé.) Az igazgatóhelyettes megdicsérte, ő meg büszkén feszített. :) Megkérdezte a nevét is a néni, mire mondta, hogy ő B. Johanna Karolina. "Jaj, hát te vagy a Johanna Karolina?!" - volt a válasz. Azt hiszem, ritka szép nevet választottunk ennek a gyereknek, azért emlékezhetett rá a névsorból. :)

Onnan aztán ez volt az útvonal: Dunához ki, rakparton felfelé a Lánchídig, azon át, Deák téri Starbucksban pihi, Andrássy úton Hősök teréig, ott is időztünk kicsit, aztán az Ötvenhatosok terénél is. Városligeten át, Stefánia út, aztán megmutattam neki, hogy hol laktunk, amikor megszületett, merre tologattuk őt meg Dodót babakocsiban, és ezek nagyon érdekelték, láttam, hogy átérzi, mit jelent ez... Érdekes, hogy ennyi idősen már érti, mi a régmúlt. Pedig neki ez nagyon RÉGmúlt. :) Onnan a Stadionokig gurultunk, aztán a Kerepesi úton folytattuk utunkat, majd betértünk az Aréna Plázába "ebédelni". Ez 4 és 5 óra közt volt már. Ezután a Keleti pu. felé indultunk, ott megkérdeztem, van-e kedve metróra szállni és azzal haza, vagy menjünk tovább rollerrel. Az utóbbit választotta, úgyhogy onnan még így jöttünk: Rákóczi út, végig egyenesen az Erzsébet hídig, azon át, onnan rakparton a Petőfi hídig, ott jobbra fordultunk és szépen hazagurultunk. A gugli térkép szerint ez összesen 23 kilométer. :)

Egyébiránt soha el nem múló szerelemmel szeretem ezt a várost. :) És a nyarat is!

Ragaszkodott hozzá, hogy ezekkel a szárnyakkal jöjjön el itthonról ma.
Volt is sikere, amerre csak jártunk, mosolyogtak az emberek
és cukinak nevezték. :)

Így nézett ki elölről a kis tündérlány.

"Városi gyerek tiszta füvet talál" c. kép