Reggel az egyik első hír, amit megláttam a telefonomon, ez volt: Majdnem 40 békésen napozó európai turistát lőtt le Tunéziában egy terrorista.

Jojóval a gugli térképet nézegettük pár napja, mert kérdezte, hogy hol van Debrecen. Oda mennek nemsokára wellnesezni a két apjával és a kis Doriánnal. Megmutattam neki, hogy Magyarországon belül hol van egymáshoz képest Budapest és Debrecen. Megállapította, hogy messze. Kicsinyítettem a térképet, hogy ráférjen Svájc is, mutattam neki: "Nézd, ott is jártál már, az mennyivel messzebb van, mint Debrecen!" Csodálkozott. :) Utána mutattam neki Dél-Angliát. "Nézd, ott is jártál már, ott készült rólad a fotó, ahol a kavicsos tengerparton pelenkában üldögélsz." Hüledezett. Még kicsinyítettem a térképen, és már ráfért az összes kontinens. "Nézd, itt van Amerika, itt járt anyád iskolába. Ez pedig Egyiptom, itt nyaralt többször Noéval, itt van Jordánia, Noé itt is járt a nővérével, ez pedig Tunézia, itt is nyaraltunk. Ez itt Afrika. Nagyon jó itt nyaralni, mert meleg a tenger vize és gyönyörű, színes halak úszkálnak benne. Néhány év múlva téged is elviszlek egy afrikai országba nyaralni."

Ezt mondtam neki, de most már biztos, hogy nem lesz így.

Nem vagyok az az elkeseredős típus, de elgondolkodtam azért, vajon milyen messze van még az a világ, amit Byron Reese megálmodott...