Hétvégém története eddig:
Pénteken kedvenc kolléganőmmel korán megléptünk munkából és mások nyomorával nem törődvén kávézni / fagyizni mentünk. Este kolléganőm, de nevezzük nevén, régi barátnőm, Vero, koncertre volt hivatalos Noé által, úgyhogy oda elment, csak előtte nálam lecuccolt, mert azt beszéltük meg, hogy a koncert után visszajön és jól átbeszélgetjük az éjjelt. Így is tettünk, ezúttal vele beszéltem meg az élet nagy dolgait, ami szuper volt, nagyon kellett már. :) Ma "reggeli" (dél körül volt az már) után Vero hathatós segítségével kifeszítettem a ház előtt két fa közé egy spárgát, amin két ilyen felirat lóg:
"KÖLTÖZÉS MIATT KÉRJÜK SZABADON HAGYNI VASÁRNAP DÉLELŐTT. KÖSZÖNJÜK!"
Ténykedésünket meglátta az erkélyéről egy szimpatikus fiatalember és mérgelődött, hogy miért nem odébb feszítjük ki a spárgát, ő pont ott szeretne parkolni egész hétvégén. Elmagyaráztam neki, hogy azért, mert a házunk kapuja pont ott van és nem odébb. A szimpi fiatalember csaja is kinn volt az erkélyen és beszélgetésünket meghallva meggyőzte kedvesét, hogy parkoljon már odébb. Mikor este elfelé mentem, akkor láttam, hogy mindkét autó, amik fölé kifeszítettük a spárgát, eltűnt. :) Ezúton is köszönöm nekik! Egyébként a héten felhívtam a közös képviselőt, hogy megkérdezzem, hogy szokás ezt csinálni, és ő mondta, hogy így kell. Magamtól nem is merészelnék spárgákat kötögetni a fákhoz mások kocsija fölé... De most megint visszatért az emberek jószándékába vetett bizalmam. :)
Ja, azt kihagytam, hogy tegnap volt apa születésnapja, ezért felhívtam még tegnap este, de ki volt kapcsolva és nem is hívott vissza már tegnap, csak ma. Megkérdeztem, mi van vele, ugyanis már egy hónapja nem jelentkezett. Mondta, hogy jól van, és szeptember közepe táján tervez visszajönni Pestre. Kérdezte, hogy mikor költöztetem át az albérletébe, és mondtam, hogy holnap. Azt mondta, nem szeretne nagyon sokáig ott lakni, ezért majd tegyem rendbe a régi szobáját a házban, hogy oda visszaköltözhessen. Azt mondtam neki, hogy jó, de magamban azt gondoltam, hogy annyira fogok ezzel igyekezni, mint amennyire ő igyekezett elköltözni innen az elmúlt években...
A mai napom további részében befejeztem apa cuccainak összepakolását és teljesen felkészültem a költöztetők holnapi fogadására. Közben azért ebédeltem és ebéd után leültem kávézni, miközben fél kézzel a facebookot böngésztem. A Migration Aid postjai közt láttam, hogy ezúttal pokrócokra lenne nagy szükség a Keletiben... Mindig helyreteszi bennem a fontossági sorrendet, mikor látok egy cikket vagy képet ezekről a szerencsétlen emberekről. :( Hogy miközben én békésen kávézgatok és kurvára sajnálom magam mindenféle okból, mások az életüket féltve menekültek el az otthonukból, és most a Keletiben az aluljáró csupasz kövén laknak... Összeszedtem három régi hálózsákot és két pokrócot, írtam a post alá, hogy ezeket vinném és pontosan hova kell, és mikor megjött a válasz, indultam. Elképedtem, amikor odaértem, brutális állapotok vannak ott! Már néhány hete is sokan voltak, amikor utoljára ott jártam, de most valami elképesztő, mennyi ember van. :( Érdemes odamenni megnézni! Érző szívű ember szerintem nem tudja úgy nézni, ami ott van, hogy ne kezdjen el azon gondolkodni, mivel segíthetne. Remélem, hogy sokan segítenek majd akkor is, amikor már nem lesz ilyen jó meleg... Nemrég azt is a facebookon láttam, hogy fel lehet iratkozni, ha egy éjjelre el tudnál szállásolni menekülteket, akiknek nincs hova menniük, de csak másnap indul a vonatuk a táborba. Feliratkoztam, hogy max. 4 ember elfér itt egy éjjelre, de még nem kerestek meg. Persze most még éjjel is meleg van kinn, elég egy pokróc, de később már nappal is hideg lesz ott a Keleti aluljáróban... :( Na, de odaadtam a holmikat az önkénteseknek, köszönték szépen, aztán hazajöttem.
Pénteken kedvenc kolléganőmmel korán megléptünk munkából és mások nyomorával nem törődvén kávézni / fagyizni mentünk. Este kolléganőm, de nevezzük nevén, régi barátnőm, Vero, koncertre volt hivatalos Noé által, úgyhogy oda elment, csak előtte nálam lecuccolt, mert azt beszéltük meg, hogy a koncert után visszajön és jól átbeszélgetjük az éjjelt. Így is tettünk, ezúttal vele beszéltem meg az élet nagy dolgait, ami szuper volt, nagyon kellett már. :) Ma "reggeli" (dél körül volt az már) után Vero hathatós segítségével kifeszítettem a ház előtt két fa közé egy spárgát, amin két ilyen felirat lóg:
"KÖLTÖZÉS MIATT KÉRJÜK SZABADON HAGYNI VASÁRNAP DÉLELŐTT. KÖSZÖNJÜK!"
Ténykedésünket meglátta az erkélyéről egy szimpatikus fiatalember és mérgelődött, hogy miért nem odébb feszítjük ki a spárgát, ő pont ott szeretne parkolni egész hétvégén. Elmagyaráztam neki, hogy azért, mert a házunk kapuja pont ott van és nem odébb. A szimpi fiatalember csaja is kinn volt az erkélyen és beszélgetésünket meghallva meggyőzte kedvesét, hogy parkoljon már odébb. Mikor este elfelé mentem, akkor láttam, hogy mindkét autó, amik fölé kifeszítettük a spárgát, eltűnt. :) Ezúton is köszönöm nekik! Egyébként a héten felhívtam a közös képviselőt, hogy megkérdezzem, hogy szokás ezt csinálni, és ő mondta, hogy így kell. Magamtól nem is merészelnék spárgákat kötögetni a fákhoz mások kocsija fölé... De most megint visszatért az emberek jószándékába vetett bizalmam. :)
Ja, azt kihagytam, hogy tegnap volt apa születésnapja, ezért felhívtam még tegnap este, de ki volt kapcsolva és nem is hívott vissza már tegnap, csak ma. Megkérdeztem, mi van vele, ugyanis már egy hónapja nem jelentkezett. Mondta, hogy jól van, és szeptember közepe táján tervez visszajönni Pestre. Kérdezte, hogy mikor költöztetem át az albérletébe, és mondtam, hogy holnap. Azt mondta, nem szeretne nagyon sokáig ott lakni, ezért majd tegyem rendbe a régi szobáját a házban, hogy oda visszaköltözhessen. Azt mondtam neki, hogy jó, de magamban azt gondoltam, hogy annyira fogok ezzel igyekezni, mint amennyire ő igyekezett elköltözni innen az elmúlt években...
A mai napom további részében befejeztem apa cuccainak összepakolását és teljesen felkészültem a költöztetők holnapi fogadására. Közben azért ebédeltem és ebéd után leültem kávézni, miközben fél kézzel a facebookot böngésztem. A Migration Aid postjai közt láttam, hogy ezúttal pokrócokra lenne nagy szükség a Keletiben... Mindig helyreteszi bennem a fontossági sorrendet, mikor látok egy cikket vagy képet ezekről a szerencsétlen emberekről. :( Hogy miközben én békésen kávézgatok és kurvára sajnálom magam mindenféle okból, mások az életüket féltve menekültek el az otthonukból, és most a Keletiben az aluljáró csupasz kövén laknak... Összeszedtem három régi hálózsákot és két pokrócot, írtam a post alá, hogy ezeket vinném és pontosan hova kell, és mikor megjött a válasz, indultam. Elképedtem, amikor odaértem, brutális állapotok vannak ott! Már néhány hete is sokan voltak, amikor utoljára ott jártam, de most valami elképesztő, mennyi ember van. :( Érdemes odamenni megnézni! Érző szívű ember szerintem nem tudja úgy nézni, ami ott van, hogy ne kezdjen el azon gondolkodni, mivel segíthetne. Remélem, hogy sokan segítenek majd akkor is, amikor már nem lesz ilyen jó meleg... Nemrég azt is a facebookon láttam, hogy fel lehet iratkozni, ha egy éjjelre el tudnál szállásolni menekülteket, akiknek nincs hova menniük, de csak másnap indul a vonatuk a táborba. Feliratkoztam, hogy max. 4 ember elfér itt egy éjjelre, de még nem kerestek meg. Persze most még éjjel is meleg van kinn, elég egy pokróc, de később már nappal is hideg lesz ott a Keleti aluljáróban... :( Na, de odaadtam a holmikat az önkénteseknek, köszönték szépen, aztán hazajöttem.