Született egy új írásom, ami lényegében arról szól, hogy milyenek a hétköznapjaink mostanában hogyan kell egy gyereket túlhajtani. Nagyjából tényleg így naponta írtam, és az elején még nem tudtam, mi lesz a vége. A megfelelő következtetést már levontam, és ahogy a történetben is írom, ezentúl csak pénteki "late shiftet" vállalok. Jojó életét ez minden második pénteken nem fogja befolyásolni, mivel akkor az apja viszi el a suliból, a többi pénteken pedig, bár későn érünk majd haza, másnap tovább alhatunk, mint sulis napokon.

Itt van az írás.

A történet folytatása alant. :)

Tegnap mozizni mentünk négyesben, és megnéztük ezt a felejthető filmet. Na jó, bevallom, mi felnőttek is jókat hahotáztunk rajta. :) A gyerekek meg persze imádták! A mozizás után Noé mondta, hogy Dodónak kéne venni némi ruházatot, úgyhogy bementünk a Corvin plázába, ahol a gyerekek nagy randalírozásba kezdtek. Mikor együtt vannak, kezelhetetlenek néha. Úgyhogy miközben Noé próbált ruhákat válogatni Dodónak, felváltva üvöltöztünk rájuk, hogy "GYERTEK MÁR!", "HAGYJÁTOK ABBA!", "NE ROHANGÁLJATOK!" Nagy baj nem lett, csak az egyik boltban Dodó majdnem felborított egy bizsus állványt, egy másikban pedig Jojó leszerelte egy kirakati baba kezét. Ezután sürgősen távoztunk. :D Dodónak szerencsére sikerült megvenni, amiket kellett, aztán a gyerekek úgy döntöttek, hogy bemennek abba a kis elkerített játszósarokba, ahol pici korukban is jártak többször. Nem bántuk, leültünk az ottani kanapéra pihenni addig. Mikor a gyerekek megunták a játékot, hazajöttünk. Itthon hagytuk őket azt csinálni, amit akarnak, mi pedig a konyhában egy üveg borocska elszopogatása közben megbeszéltük életünk folyását. Később ettünk, aztán zenéket üvöltöztettünk - alul majd linkelem, hogy miket - este pedig korán aludni tértünk, mert a gyerekek miatt ma reggel sem döglődhettünk korlátlan ideig. Ma brownie-t sütöttem. Az a kép ma került oda, most ilyen körettel ettük (tejszínízű fagyi eperöntettel), de persze magában is finom. :) Noé még napsütésben akart hazaindulni, úgyhogy délután távoztak.

És akkor hangerőt fel! :)) Az utolsó ugyan nem bulis, hanem egy régi kevencünk bánatos feldolgozása, ami Noécs szerint nagyon jó. És tényleg. :)