Háromnapos hétvégénk van. Nekem általában nem akkor van, mint másoknak, de most éppen az van. Mojszinak nincs ma suli, nem tudom, hogy miért, talán továbbképzésen vannak a tanárok. Minden tanévben van néhány ilyen nap. Kivettem magamnak egy szabit az idei kb. negyvenből. :) Szombaton angol nagynénimmel és nagybátyámmal töltöttük az időt, akik éppen itt vannak Magyarországon, hogy vidéken élő idős rokonaikat látogassák meg. Ecsém és a barátnője is csatlakoztak. Az időjárással nagy szerencsénk volt, ebéd után kellemes sétát tettünk, fagyiztunk, aztán az angolok körúti lakásában teáztunk és beszélgettünk. Azóta két napja borult az idő, szóval örülök, hogy ezt aznapra terveztük. Szombaton éjszakába nyúlóan ébren voltunk Mojszival és másnap 11-ig aludtunk. Mojsziban és bennem nem sok közös van, de ez az egyik: későtől későig szeretünk aludni. Amikor lehetőségünk van (ritkán), akkor ezt csináljuk. Tegnap sehova se mentünk csak döglődtünk itthon. Ma ki kellett mozdulnunk ügyet intézni és venni pár dolgot, és itthon se szórakozhattunk egész nap, mert neki tanulnia kellett, nekem meg takarítani. És így telik ez a kis hosszúhétvégénk... Nem tudom megmagyarázni, de nagyon hosszúnak érzem! :)
Ahogy mindannyian öregszünk, az angol rokonokkal egyre jobban érezzük magunkat egymás társaságában, azt vettem észre. Nem Mojszira gondolok, mikor azt írom, "öregszünk". :) Csak rájuk, magamra és öcsémre. Nekünk is vannak már ősz hajszálaink... Mikor ezeken merengtünk, akkor persze ők röhögtek, hogy ugyan már... Mert ők két évtizeddel idősebbek. De mi se vagyunk fiatalok, be kell látni. Egyszerűen csak azt szeretném, ha még nagyon de nagyon sokáig élnének... Különleges dolog az életemben, hogy ilyen rokonaim vannak, mint ők. Gyerekkoromban még nem fogtam fel, de azóta már látom, hogy ez azért nem átlagos. Angliában születtek, de magyarnak érzik magukat. Magyarul beszélgetünk, ha találkozunk, de ők angol kiejtéssel beszélnek és bizonyos szavakat és kifejezéseket akkor is angolul mondanak, ami annyira cuki és vicces, hogy remélem, hogy még nagyon sokáig hallgathatom őket... Ahogy telnek az órák, egyre több angol szót kevernek a mondandójukba. :) És azt mondták, hogy késő estére, ha nagyon fáradtak, el szoktak felejteni magyarul, és már csak angolul tudnak. :D
Többek között arról beszélgettünk, hogy ez a választás hogy volt, volt-e csalás vagy sem, és most mit tervezek. Mondtam, hogy én semmi különöset. Nyolc éve ez a barom vezeti ezt az országot, ezután is ő fogja, szóval akkor mi változott a választások óta? Az én életemben éppenséggel semmi. Elmentem szavazni természetesen, és ezután minden választáskor el fogok, többet nem követem el azt a hibát, mint négy éve, hogy otthon maradtam, és Mojszinak is azt fogom tanítani, hogy szavazni el kell menni mindenképpen, amikor erre ő is jogot kap majd. De hogy ez a barom vezeti majd ezt az országot, amíg fel nem fordul, abban elég biztos vagyok ezek után. Tetszett, amit nagynénim mondott, hogy ő azért szokott elmenni szavazni, hogy az ő választottja lássa, hogy van, aki támogatja. Olyan pártra szokott, akik úgyse nyernek, és ezt tudja is, de akkor is leadja rájuk a szavazatát, hogy az adott politikus tudja, hogy létezik olyan ember, aki őt választotta. Hogy csaltak-e Orbánék? Ha a közvélemény manipulálása csalás, akkor persze igen. De akkor minden modern demokráciában létezik ilyen jellegű csalás. És bár el tudom képzelni azt is, hogy kidobtak szavazatokat és nyilván szándékosan irányítottak tízezer embert a Bocskai útra szavazni, szerintem ha mindenki szavazott volna, akkor is nyertek volna. Nem kell különösebben csalniuk, mert bőven vannak agymosott szavazóik. Nem értem azokat, akik a választás eredményét meghallva máris közhírré tették Facebookon, hogy azonnal elhagyják az országot! Nincs elég viszonyítási alapjuk szerintem, hogy értékelni tudják a jódolgukat. Melyik országban lenne nekik magasan jobb, mint itt? Angliában netán? Az nemsokára nem lesz EU! A rokonaim emiatt éppenséggel dühösek, főleg, hogy valószínűleg ott is volt csalás a szavazáskor. Szóval akkor? És most nem azokról a honfitársaimról beszélek, akik tehetségüknél fogva tényleg boldogabban élnek régóta külföldön, hanem azokról, akik "tökmindegy mi lesz csak el innen" alapon akarnak most menekülni. Úgy érzem, nekem van viszonyítási alapom, hogy azt mondhassam, jó nekem. Nem csak az ilyen szerencsétlen törökök miatt mondom ezt, hanem az is eszembe jut, hogy az előző rendszerben az apám nem kapott útlevelet, amikor Amerikában ajánlottak neki munkát, az anyám a saját apját alig látogathatta Londonban, utóbbi pedig azért menekült el innen, mert szinte mindenét elvették, amiért megdolgozott, és ebből elege lett... Ma egy magyar állampolgár bármikor besétálhat egy okmányirodába, szépen lefotózzák és pár héten belül a postaládájába hullik egy útlevél, amiben ez a szép mondat áll: "Az útlevél a világ összes országába érvényes."
Úgyhogy mostanában nem járok tüntetni, nem úgy, mint 2014-ben, amikor netadót akartak csinálni. Azért nekem is van egy tűréshatárom! Mindezzel együtt a tüntetők lelkesedését becsülöm, csak valószínűleg pont annyit fognak elérni, mint az amerikai elnökválasztás után a Trump ellen tüntetők.
Ahogy mindannyian öregszünk, az angol rokonokkal egyre jobban érezzük magunkat egymás társaságában, azt vettem észre. Nem Mojszira gondolok, mikor azt írom, "öregszünk". :) Csak rájuk, magamra és öcsémre. Nekünk is vannak már ősz hajszálaink... Mikor ezeken merengtünk, akkor persze ők röhögtek, hogy ugyan már... Mert ők két évtizeddel idősebbek. De mi se vagyunk fiatalok, be kell látni. Egyszerűen csak azt szeretném, ha még nagyon de nagyon sokáig élnének... Különleges dolog az életemben, hogy ilyen rokonaim vannak, mint ők. Gyerekkoromban még nem fogtam fel, de azóta már látom, hogy ez azért nem átlagos. Angliában születtek, de magyarnak érzik magukat. Magyarul beszélgetünk, ha találkozunk, de ők angol kiejtéssel beszélnek és bizonyos szavakat és kifejezéseket akkor is angolul mondanak, ami annyira cuki és vicces, hogy remélem, hogy még nagyon sokáig hallgathatom őket... Ahogy telnek az órák, egyre több angol szót kevernek a mondandójukba. :) És azt mondták, hogy késő estére, ha nagyon fáradtak, el szoktak felejteni magyarul, és már csak angolul tudnak. :D
Többek között arról beszélgettünk, hogy ez a választás hogy volt, volt-e csalás vagy sem, és most mit tervezek. Mondtam, hogy én semmi különöset. Nyolc éve ez a barom vezeti ezt az országot, ezután is ő fogja, szóval akkor mi változott a választások óta? Az én életemben éppenséggel semmi. Elmentem szavazni természetesen, és ezután minden választáskor el fogok, többet nem követem el azt a hibát, mint négy éve, hogy otthon maradtam, és Mojszinak is azt fogom tanítani, hogy szavazni el kell menni mindenképpen, amikor erre ő is jogot kap majd. De hogy ez a barom vezeti majd ezt az országot, amíg fel nem fordul, abban elég biztos vagyok ezek után. Tetszett, amit nagynénim mondott, hogy ő azért szokott elmenni szavazni, hogy az ő választottja lássa, hogy van, aki támogatja. Olyan pártra szokott, akik úgyse nyernek, és ezt tudja is, de akkor is leadja rájuk a szavazatát, hogy az adott politikus tudja, hogy létezik olyan ember, aki őt választotta. Hogy csaltak-e Orbánék? Ha a közvélemény manipulálása csalás, akkor persze igen. De akkor minden modern demokráciában létezik ilyen jellegű csalás. És bár el tudom képzelni azt is, hogy kidobtak szavazatokat és nyilván szándékosan irányítottak tízezer embert a Bocskai útra szavazni, szerintem ha mindenki szavazott volna, akkor is nyertek volna. Nem kell különösebben csalniuk, mert bőven vannak agymosott szavazóik. Nem értem azokat, akik a választás eredményét meghallva máris közhírré tették Facebookon, hogy azonnal elhagyják az országot! Nincs elég viszonyítási alapjuk szerintem, hogy értékelni tudják a jódolgukat. Melyik országban lenne nekik magasan jobb, mint itt? Angliában netán? Az nemsokára nem lesz EU! A rokonaim emiatt éppenséggel dühösek, főleg, hogy valószínűleg ott is volt csalás a szavazáskor. Szóval akkor? És most nem azokról a honfitársaimról beszélek, akik tehetségüknél fogva tényleg boldogabban élnek régóta külföldön, hanem azokról, akik "tökmindegy mi lesz csak el innen" alapon akarnak most menekülni. Úgy érzem, nekem van viszonyítási alapom, hogy azt mondhassam, jó nekem. Nem csak az ilyen szerencsétlen törökök miatt mondom ezt, hanem az is eszembe jut, hogy az előző rendszerben az apám nem kapott útlevelet, amikor Amerikában ajánlottak neki munkát, az anyám a saját apját alig látogathatta Londonban, utóbbi pedig azért menekült el innen, mert szinte mindenét elvették, amiért megdolgozott, és ebből elege lett... Ma egy magyar állampolgár bármikor besétálhat egy okmányirodába, szépen lefotózzák és pár héten belül a postaládájába hullik egy útlevél, amiben ez a szép mondat áll: "Az útlevél a világ összes országába érvényes."
Úgyhogy mostanában nem járok tüntetni, nem úgy, mint 2014-ben, amikor netadót akartak csinálni. Azért nekem is van egy tűréshatárom! Mindezzel együtt a tüntetők lelkesedését becsülöm, csak valószínűleg pont annyit fognak elérni, mint az amerikai elnökválasztás után a Trump ellen tüntetők.