Különleges hétvégénk volt, megörökítem itt. Régi barátnőm, Vero esküvőjére voltunk hivatalosak vidékre. A vőlegény egy idős rokona kedvéért az ő otthona közelében volt az ottalvós esküvői buli. Verot olyan régóta ismerem, hogy a ballagásán is részt vettem. Az X-aktás banda egyik tagja volt, ahova Noé hívott meg engem is hajdanán 2002 végén. Az esküvőre ő valamiért nem jött, talán Dodó kedvéért, aki unta volna, viszont nélküle meg Jojó is unta volna, de Noé felajánlotta, hogy akkor Jojó lehet náluk hétvégén.

Az esküvői szertartáson én elpityeregtem magam, mert látva Verot és ismerve életének elmúlt tizenhat évét, nagyon mélyen éreztem abban a pillanatban az élet elrohanását és kiszámíthatatlanságát. Az ilyen mély gondolatokat aztán a vacsora utáni pálinkázás hamar feledtette és jót buliztunk. Megtáncoltattam Verot is, de persze főleg Krisztán lógtam. *szégyenlős fej* Az első közös bulink volt ez, mert egyikünk sem bulizós fajta, de néha jólesik.

Nem sok alvás után ma is maradtunk még kicsit a környéken, miután a többiektől elbúcsúztunk. Múlt héten átjelentkeztünk oda szavazni, hogy ne kelljen túl korán hazaindulni. Jólesett a természet közelsége. Napoztunk a tóparton, tocsogtunk a vízben, a helyi Lidlben szerzett szalámit, sajtot, koktélparadicsomot és kifliket ettünk ebédre, amiket egy mező szélén álló fa árnyékában fogyasztottunk el az autóban. Nem emlékszem, utoljára mikor ettem ilyen finom ebédet. :) Sok ritkán látott állatkát is láttunk közelről ezen a hétvégén, mint például békát, siklót (ezeket persze el is kellett kapnom, hogy megtapicskoljam őket), fehér gémet, valami túzokalakú madarat (nem kizárt, hogy túzok volt) és egy cuki ürgét a mezőn keresztül ugrándozni. :)