Ebben a hónapban is sokat vagyok szabin. Egy zalai faluban nyaralunk éppen Krisztával, ahol nekik van egy telkük és rajta kis faház. Tegnap érkeztünk és kedden megyünk haza. Azért jöttünk, hogy kiszakadjunk egy kicsit a valóságból és ez eddig tökéletesen sikerült. Még egy napja se vagyunk itt, de már láttunk rókát, tehenet, bárányt, fácánt, baromfiudvart, őzikét, meztelencsigát, szarvasbikát! (Utóbbit csak messziről.)

Ma egy nyitott kocsis erdei kisvasúttal utaztunk a végállomásig, ahol körbesétáltunk egy tavacskát. Olyan szép mezőket, dombokat, erdőket láttam közben, amilyeneket már nagyon régen nem! Később az autóval megálltunk egy szénabálás rét mellett, hogy felmásszunk bálákra és üldögéljünk rajtuk. Gyönyörű zöld, magasan lengedező füvet vettem észre a bála tetejéről, ezért elindultam arra, és milyen jól tettem! A mellkasig érő fűben gázoltam felemelt karokkal, amikor közvetlenül előttem egyszercsak felugrott egy őzike! Kriszta is látta messziről, ahogy hatalmas szökdelésekkel a közeli erdő felé futott. Ott állt egy magasles, felmásztunk rá, és onnan láttuk, hogy az őz a családjához futott, azután a sok, különböző méretű őzike végigugrándozott a mezőn. :)

Az időjárás jelenleg pont megfelelő az ilyen programokhoz, ugyanis július közepéhez képest egyáltalán nincs meleg. A kisvasúton még hosszúnadrágban és pulcsiban is fáztam, de aztán szerencsére délutánra melegebb lett. Most a házikóban pihenünk egy kicsit, aztán vacsora előtt még tervezünk kimenni autózni és naplementét nézni.

Képeket szerintem majd csak akkor teszek fel ide, ha visszatérünk Budapestre.