Mivel mostanában háromnegyed kilenckor van naplemente, tegnap inkább úgy döntöttünk, hogy vacsora után megyünk azt megnézni. Egy közeli szántóföldhöz autóztunk, annak közepére besétáltunk, ott is állt egy magasles. Oda felmásztunk, és bár a naplementét a sötét fellegek miatt nem nagyon láttuk, a táj úgy is szépséges volt, Kriszta pedig több őzet is látott a távolból. Én a szürkület és a csökkent látóképességem miatt sajnos nem láttam őket. Amikor már sötétedett, visszamentünk az autóhoz és hazaindultunk. Az úton előttünk aztán láttunk őzeket átkelni, és azokat már én is jól megfigyelhettem. :) Mellettünk pedig egy hatalmas nyúl szaladt sokáig, úgy tűnt, hogy át akart kelni ő is az úton, mert nem tért be a kukoricásba.

Ma egy bivalyrezervátumban és a Kis-Balatonnál jártunk. Csodaszép tájakat láttunk nem csak ott, hanem az autóból is. Nyugalmas ez a vidék. Ameddig ellátunk, az út két oldalán mindenféle megnyugató színárnyalatokban pompázó hullámzó rétek terülnek el, kukorica, napraforgó, szénabálák, tehéncsordák... És mögöttük olyan messze ellátni, hogy ott már mély zöldeskéknek tűnnek a dombok.

Ma a tegnapinál korábban, már fél hatra hazajöttünk, hogy ki tudjuk pihenni magunkat rendesen. Holnap ugyanis hajnalban tervezünk kelni, mert abban reménykedünk, hogy négy órával később sikerül egyet csobbannunk az Adriai-tengerben.