Karen Margulist gyakran csak "gazfestő néni" néven emlegetem itthon, mert ebből Kriszta és Jojó is azonnal tudják, hogy kire gondolok. :) A néni kedvenc témája ugyanis a gazok, amiket természetesen olyan művészi szintre emel a képein, hogy ez egyáltalán nem egy degradáló elnevezés, viszont szerintem találó. :) Itt van egy példa. Megint festettem egyet a legújabb Patreon videója alapján, itt van:
Úgy szeretem, ahogy kicsiben kinéz, mint egy igazi festmény! :) Kriszta szerint az is. :) Szerintem elmegy. Annak ellenére festettem meg, hogy a téma nekem túl giccses, de mivel mindig érdekelt, hogyan kell napfényt festeni, meg akartam próbálni. Az az igazság, hogy amit a néni festett (nem tudom megmutatni), az ezúttal nem tetszik olyan nagyon, mint általában a festményei. Fura színeket tett rá szerintem és túl kusza is lett az egész. Na tessék, már itt tartunk, hogy Karen Margulist bírálom. :D Komolyra fordítva, tisztában vagyok vele, hogy rengeteget kell még tanulnom, és tőle lehet is, ettől függetlenül nem tetszhet minden egyes képe ugyanannyira.
Ez egy A3-as méretű kép és sötét színű, vékony pasztellpapírra készült különféle keménységű krétákkal. Ezt a papírt még húgomtól kaptam. Látható, hogy annak ellenére, hogy vékonyka, ha a megfelelő sorrendben teszem rá a különféle keménységű krétákat és közben használok fixálót, akkor lehet rétegezni.
Nemrég érkezett meg az Amazonról rendelt Pastelmat papírom, ami szintén A3-as méretű. Ez nagyon izgi nekem, a következő képemet olyanra fogom mázolni! :) Ez egy francia gyártmányú, pasztellhez való kartonpapír. Az amerikai gyártmányú UART papírjaim épp elfogytak, és nem tudtam A3-as méretűt szerezni belőlük. De nem baj, mert szívesen kipróbálok különféle papírokat. A gazfestő néni is szereti a Pastelmat papírt is, itt ír róla.
 |
| A3 |
Úgy szeretem, ahogy kicsiben kinéz, mint egy igazi festmény! :) Kriszta szerint az is. :) Szerintem elmegy. Annak ellenére festettem meg, hogy a téma nekem túl giccses, de mivel mindig érdekelt, hogyan kell napfényt festeni, meg akartam próbálni. Az az igazság, hogy amit a néni festett (nem tudom megmutatni), az ezúttal nem tetszik olyan nagyon, mint általában a festményei. Fura színeket tett rá szerintem és túl kusza is lett az egész. Na tessék, már itt tartunk, hogy Karen Margulist bírálom. :D Komolyra fordítva, tisztában vagyok vele, hogy rengeteget kell még tanulnom, és tőle lehet is, ettől függetlenül nem tetszhet minden egyes képe ugyanannyira.
Ez egy A3-as méretű kép és sötét színű, vékony pasztellpapírra készült különféle keménységű krétákkal. Ezt a papírt még húgomtól kaptam. Látható, hogy annak ellenére, hogy vékonyka, ha a megfelelő sorrendben teszem rá a különféle keménységű krétákat és közben használok fixálót, akkor lehet rétegezni.
Nemrég érkezett meg az Amazonról rendelt Pastelmat papírom, ami szintén A3-as méretű. Ez nagyon izgi nekem, a következő képemet olyanra fogom mázolni! :) Ez egy francia gyártmányú, pasztellhez való kartonpapír. Az amerikai gyártmányú UART papírjaim épp elfogytak, és nem tudtam A3-as méretűt szerezni belőlük. De nem baj, mert szívesen kipróbálok különféle papírokat. A gazfestő néni is szereti a Pastelmat papírt is, itt ír róla.