Szóval a hasamon van négy lyuk, sötétkék cérnával összevarrva. Az egyik lyuk a köldökömön át vezet. A másik három közül egy a köldököm alatt 15 cm-rel van, és attól jobbra és balra 7-8 centire van még egy-egy. Köhögni pokol, felkelni és lefeküdni elég fájdalmas, de nem megoldhatatlan egyedül, hála a láb- és kar- és törzsizmaimnak, amiket a TRX-szel kifejlesztettem. A heti edzést egészen a műtét előttig csináltam, és bár a szívpörgetős gyakorlatokat abba kellett hagynom a vérszegénység miatt, az erősítést mindig megcsináltam, és most sokkal könnyebb így a gyógyulás.

Széken ülni kibírhatatlan és nem is tesz jót ilyen műtét után, úgyhogy azt nem csinálom már, csak kipróbáltam. Napom nagy részét a kanapén félig ülve, félig fekve töltöm, így nem fáj. Állni vagy járkálni már nem olyan vészes és minden nap egy kicsit jobb. Napi séta elő van írva. Kriszta szabadságot vett ki keddig, és jön velem sétálni. Varratszedésre kedden kell menni, Kriszta fog szállítani megint.

Nagyon de nagyon várom már, hogy újra erős legyek, hogy újra 20 km-t rollerezhessek a városban, hogy újra átúszhassam a Balatont, hogy pöröghessek itthon, ahogy szoktam, hogy én szolgálhassak ki másokat és ne engem kelljen kiszolgálni, mert ettől úgy érzem magam, mint egy nyomorék! :(